VERITAS-est

2017. május 2.

2017. május 2-án, kedden 18 órakor rendezzük a VERITAS-estek sorozat huszonhatodik vitáját a Budapesti Gazdasági Egyetem Markó utca 29–31. alatti épületének Aulájában, Magyarország és az angolszász hatalmak, 1900–1945 címmel. A témát Marinovich Endre, a VERITAS Intézet főigazgató-helyettese moderálása mellett Jeszenszky Géza, egyetemi magántanár, volt miniszter és Joó András történész, tudományos főmunkatársunk mutatják be.

 

A művelt magyar társadalom a reformkor óta követendő példaként tekintett Angliára és az Egyesült Államokra. Széchenyi és Kossuth mellett Bölöni Farkas Sándor nevei említhetők itt. Utóbb az 1848/49-ben, majd a megtorlások idején tapasztalt erős angliai rokonszenv adta az alapot ahhoz is, hogy a XX. század elején új erőre kapott nálunk az angolbarátság. Eltérő motivációval ugyan, de egyformán jelen volt a 67-es és a függetlenségi táborban is.

A kölcsönös tiszteleten nyugvó pozitív kép azonban jelentősen megváltozott az első világháborút megelőző esztendők során, Ausztria-Magyarország megítélésének romlása mellett, lassanként elveszett Magyarország korábbi presztízse is. Robert W. Seton-Watson (az inkább álneve alatt híres-hírhedté vált Scotus Viator) bírálatát talán túlzott haraggal fogadták Magyarországon, de igazán sötét tónusúvá az első világháború és a trianoni békeszerződés tette az angolszász hatalmakról alkotott képet, kiváltképp az angol politikát illetően. A békeszerződés brit ellenzői és a revíziót támogató hangok mégis ébren tartották az egyébként egyre élénkülő reményt, hogy Nagy-Britanniára lehet támaszkodni (Lord Rothermere kezdeményezésére gondolhatunk itt). Horthy, Bethlen és Teleki angolbarátsága sokáig egyáltalán nem állt szemben az olasz szövetséggel sem, és szükségesnek látszott a nácizmus térhódításával szemben is támogatást keresni. Hitler kezdeti sikerei és a magyar revízió látványos eredményei mellett, az angolszász orientáció képviselői végül visszaszorultak, s csak a háború elvesztésének árnyékában történt kísérlet a korábbi végzetes lépések korrekciójára, akkor is jelentős ellenszélben.

Vajon teljes illúzió volt-e, hogy Magyarország a maga geopolitikai helyzetében az angolszász hatalmak jóindulatára és kétségesnek ítélhető támogatására hagyatkozzon? Elkerülhetetlen kényszerpálya vezetett-e 1941-ben ahhoz, hogy hazánk hadiállapotba került végül mindkét angolszász világhatalommal? Noha a második világháború végkimenetele egy ideig kétséges maradt, a magyar vezetők (hasonlóan más térségbeli országokéihoz) a német vereségek láttán is sokáig táplálták még az illúziót, hogy az „angolszászok" végül nem fogják „beengedni” a szovjeteket a Duna-medence területére.

Talán kissé leegyszerűsítő, de mégis igen kifejező Jeszenszky Géza egy 1987-es esszéjének a címe, amely szerint az angolszász kapcsolat „viszonzatlan szerelem” maradt. A kifejezés végére akkoriban tett kérdőjel helyére ma már – sajnos – pontot tehetünk csupán. Mindemellett a csalatkozott szerelmesek (még ha oly jogos) keserűségének tartós táplálgatása aligha tanácsos, mivel hibás szemlélethez és rossz döntésekhez is elvezethet.

 

Bővebben

Meghívó

letöltés PDF-ben

Képek az eseményről