XI. VERITAS-est

2015. november 3.

A tizenegyedik VERITAS-est is izgalmakat ígért szakmabelieknek éppúgy, mint a laikusoknak, hiszen a Magyarországi Tanácsköztársaság került terítékre november 3-án, a Budapesti Gazdasági Főiskola aulájában.

Az 1919-es proletárdiktatúra szakirodalma ugyan bőségesnek mondható, de az is inkább politikai-társadalmi indíttatású volt 1989 előtt, napjainkban pedig az esemény rendkívüli ellenmondásossága körül forognak az elemzői vélemények, de főképp mintha megfeledkeztek volna a „dicsőséges 133 nap”-ról, amely bár csak töredéke történelmünknek, ám mégis mély hatást gyakorolt arra. Az említett „hallgatásra” rácáfolt a Szakály Sándor, a VERITAS Intézet főigazgatója által moderált legutóbbi vitaest, melyen Révész Tamás, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársa, illetve Vörös Boldizsár, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa alapos jártasságról, kutatómunkáról és friss szemléletről tett tanúbizonyságot. A fórum második felében pedig a szokásoknak megfelelően a nagyközönség is élénken bekapcsolódott a történeti eszmecserébe.

A Monarchia s benne hazánk politikai hagyományainak ismeretében önkéntelenül vetődött fel a vitaesten is az első fő kérdés: hogyan válhatott a nagymúltú, tekintélyes soknemzetiségű birodalom részeként létező Magyar Királyság szinte az egyik pillanatról a másikra – egy darabjaira hullott, kis országgá, amelyben komolyabb hazai előzményeket nélkülöző diktatúra, a Magyarországi Tanácsköztársaság szerezhette meg a főhatalmat?
Vörös 260Vörös Boldizsár elsőként az I. világháború menetével változó antant-magatartást, a nagyhatalmak Magyarországgal kapcsolatos lépéseit, valamint Károlyi Mihály szerepét vette górcső alá. Az MTA tudományos munkatársa kifejtette, miután 1919 elejére egyértelművé vált, hogy az antantbarátsággal nem kerülhető el jelentős magyarlakta területek elvesztése a kormány külpolitikája elvesztette a talajt a lába alól. Mindezzel párhuzamosan azonban – a fokozatosan romló életkörülmények miatt – Károlyi belpolitikai támogatottsága is egyre fogyatkozott. Ebben a válságos helyzetben érkezett meg március 20-án a Vix-jegyzék, amelyben jelentős felvidéki területek és a teljes Tiszántúl kiürítését követelték a budapesti kormánytól. Károlyi a Berkinkey-kormány lemondását és egy tisztán szociáldemokrata kormány megalakítását látta az egyetlen kiútnak, miközben ő megtartja köztársasági elnöki posztját.
Időközben azonban a szociáldemokrata párt jelentős csoportja – érzékelve, hogy támogatottságuk a munkásság körében megingott – úgy határozott, hogy megegyezik a november elején Moszkvából hazatért kommunisták szűk, ekkor börtönben ülő csoportjával. A március 21-ei megállapodás alapján az új Forradalmi Kormányzótanácsban formailag a szociáldemokraták voltak túlsúlyban, azonban a hatalom ténylegesen a Kommunista Párt kezébe került. A fordulatról a közvélemény és maga Károlyi Mihály is csak utólag értesült.

Bővebben

Meghívó

letöltés PDF-ben

Program

tovább a weboldalra

Képek az eseményről

Sajtómegjelenések

2015.11.12

Magyar Fórum

archivált PDF