Korunk történelme (1867–1994) rendezvénysorozat második előadása

2016. február 25.

A Lorántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás és a VERITAS Történetkutató Intézet közös szervezésében megvalósuló Korunk történelme (1867–1994) rendezvénysorozat keretében 2016. február 25-én, Schwarczwölder Ádám intézetünk tudományos segédmunkatársa „A dualista Magyarország és Európa" címmel tartott előadást, a felvidéki Királyhelmecen a Bodrogközi Magyar Közösség Házában.

Schwarczwölder Ádám előadásában kifejtette, hogy a dualizmus korának fél évszázadát „boldog békeidőknek" is nevezik. A korszak jelképe az uralkodópár volt, az1967 és 1916 között uralkodó Ferenc József és népszerű felesége, Erzsébet királyné – Sisi. A korszakot a liberalizmus politikája jellemezte. Az ország ezekben az évtizedekben az ipar, kereskedelem, a tudományok, művészetek, a társadalmi élet minden területén hatalmas mértékben fejlődött, behozva a nyugati országoktól való évszázados gazdasági és társadalmi lemaradást.

Az Osztrák–Magyar Monarchia az akkori Európa második legnagyabb területtel rendelkező országa volt, és a népesség számát tekintve is a harmadik helyen szerepelt, jelentős haderővel bírt.
A magyar gazdasági felzárkózás szempontjából kiemelkedően szerencsés volt e korszak. Körülbelül két és félszeresére nőtt az egy főre jutó nemzeti jövedelem, az iparból és kereskedelemből élők aránya 20 százalékról 40 százalékra növekedett, míg a mezőgazdaságból élők aránya 75 százalékról 60 százalékra csökkent. 1914-re már a nemzeti jövedelem 1/3-át az ipar adta. A magyar ipar három húzóterülettel rendelkezett  melyekben hazánk európai szinten is kiemelkedő teljesítmény nyújtott - vasútipar, malomipar és az élelmiszeripar. Az élelmiszeriparon belül a konzerv és cukoripar járt az élen. A tőke, az áruk és a szellemi javak szabadon és az előző korokhoz képest hihetetlen sebességgel áramlottak. Magyarország a monarchia részeként betagolódott a „civilizált" világba.

A Monarchia lakossága a dualizmus fél évszázada alatt 35 millióról 50 millióra növekedett, és ezen belül jelentősen nőtt Magyarország lakóinak száma is, 15,5 millióról 21 millióra. A népesség körében érvényesült egy belső migráció, a városokba áramlás révén, a városi lakosság aránya 13 százalékról 25 százalékra nőtt, ugyanakkor egy kivándorlási tendencia is érezhető volt, hiszen a korszakban mintegy 2 millió lakos emigrált  ismertette az előadó.

Bár 1868. december 8-án a magyar országgyűlés megalkotta Európa akkor legliberálisabb nemzetiségi törvényét, az 1868/44–es számú törvényt, a nemzetiségek ennél sokkal magasabb szintű jogokat követeltek. A nemzetiségi probléma a dualizmus egész korszakát végigkísérte. 1910-ben Magyarország 18,3 millió lakosának 54,5 százaléka vallotta magát magyarnak. Az itt élő nemzetiségek, az 1,9 millió német, 1,9 millió szlovák és 2,9 millió román, valamint ruszinok, szerbek, horvátok stb. száma, aránya és nemzeti tudatának ébredése nem sok jót ígért az 1914-ben az I. világháborúba belépő ország számára  zárta le Schwarczwölder.

II 25

(forrás: Szegedy László, Felvidék.ma)

Meghívó

letöltés PDF-ben

Sajtómegjelenések

2016.02.26

Felvidék.ma

tovább a weboldalra