konferencia

2016. június 9.

Az MTA Veszprémi Területi Bizottságának Filozófia Munkabizottsága és a Pannon Egyetem Antropológia és Etika Tanszéke Arisztotelész öröksége címmel munkabizottsági ülést és elméleti tanácskozást szervez. A meghívott előadók közt szerepel Kovács Kálmán Árpád, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársa is, aki Kálvin Arisztotelész-képét vizsgálja. Előadásának címe "Arisztotelész Kálvin Nagy-Institúciójában (1559)".

Helyszín: Veszprém MTA VEAB Székház (Vár utca 37.)

Időpont: 2016. június 9. (csütörtök) 9 óra.

Kovács Kálmán Árpád előadásának összefoglalója

         A francia származású Kálvin János a reformáció egyik legnagyobb hatású, leginkább rendszerező gondolkodású alakja. Az akkori Német Birodalom területén, Strassburgban jelentette meg 1536-ban fő művét, az Institutio religionis christianae-t, ami magyarul közkeletűen A keresztyén vallás rendszere vagy a Tanítás a keresztyén vallásra címet viseli. Ezt az ún. Kis-Institúciót Kálvin azután élete végéig tovább bővítette. Utolsó kiadása 1559-ben Genfben került nyomdába, ez az ún. Nagy-Institúció. Sokat vitatkoznak már magának a címnek a jelentésén is, de Kálvin valószínűleg a váz(lat), alkotmány értelemében értette a kifejezést, amely így azt a gondolkodásbeli alaprendszert igyekszik összefoglalni, amelyre a prédikációs tanítást a biblikus-evangéliumi világkép és világnézet alapján fel kell építeni. Az Institúció egyik fő gondolatának – tévesen – Isten szuverén eleve elrendelését, a predestinációtant szokták tartani. Sokkal helytállóbb Jean de Labadie, a valamikori jezsuita száz évvel Kálvin után tett megállapítása, miszerint az Institúció lényege Isten-központúsága (teocentrizmusa). Maga Kálvin művének elején a „keresztyén filozófia” összefoglalásának szándékát tűzi ki céljául, melynek lényege „Isten és önmagunk igaz (valódi) megismerése”, és az Apostoli hitvallás beosztása alapján tárgyalja végig a keresztyén hit és élet legfontosabb kérdéseit, kiváló bizonyságát adva közben világi humanista műveltségének is. Kálvin „az emberi természet teljes (totális) megromlottsága” és a „megsötétedett emberi értelem” és a „Szentírás isteni inspirációja” dogmái alapján állva fejti ki gondolatait. Szerinte a Szentírás abban tévedhetetlen, amit kijelent. A kijelentés elsősorban az üdvösségre vonatkozik, és benne Isten alapvetően alkalmazkodik az ember szemléleti világképéhez. Amit viszont nem jelent ki, abban 1.) az isteni homály mégiscsak nagyobb világosság minden emberi értelemnél, vagy 2.) az értelem munkás használatával lehetünk benne Isten dicsőségére. Az emberi értelem megsötétedése pedig nem egyenlőképpen vonatkozik a világ mennyei és földi dolgainak felfogására: jóval inkább sújtja az előbbit, utóbbiak esetében viszont a pogány filozófusok meglátásaik igazsága valódi kiválóságával kérkedhetnek. Ilyen alapon a tervezett előadás azt vizsgálja, hol (milyen kérdéseknél) és miért hivatkozik Kálvin a Nagy-Institúcióban Arisztotelészre egyetértőleg, illetve elutasítólag.

Meghívó

letöltés PDF-ben

Program

tovább a weboldalra

Sajtómegjelenések

2016.06.08

Magyar Hírlap

archivált PDF