Konferencia a 70 éves sztárok tiszteletére

2016. június 22.

 

 

 

Június 22-én a Ludwig Múzeum első emeleti előadótermében rendezi Időtlen hangok című konferenciáját az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése Alprogramja. Az előadók a rocktörténet hazai kuriózumaival foglalkoznak majd, az elhangzó referátumok a magyar könnyűzene történetének hetvenedik születésnapjukat ünneplő ikonjai – Bródy János, Demjén Ferenc, Frenreisz Károly, Koncz Zsuzsa és Nagy Feró – előtt tisztelegnek. A hallgatóság az izgalmas prezentációk meghallgatását követően egy rendhagyó tárlatvezetésen is részt vehet.

Milyen (kultúr)politikai levegőt lélegeztek be itthon az első sztárok? Kit nevezhetünk a magyar dal apjának, ki volt, aki farkast kiáltott és ki, akit nyughatatlan bohémsága új és új zenei felfedezőutakra indított?

Meghatározó alakjai pár évvel a világháborút követően születtek, a beat-pop-rockkultúra pedig a Kádár-korszak idején bontakozott ki Magyarországon. Felejthetetlen slágerek, világhírű együttesek, előadók és zeneszerzők indultak ezekben az évtizedekben, óriási közösség- és közönségformáló erőt gyakorolva a rockzenén keresztül a gondolkodásra, az ifjúsági kultúrára, az egész társadalomra.

Az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése Alprogramja idén június 22-én a Ludwig Múzeumban tartandó konferenciával hajt fejet a hetvenedik születésnapjukat idén ünneplő legendás egyéniségek életútja előtt. A tanácskozásra ellátogatók a magyar rocktörténet termékeny évtizedeiről szóló előadásokon felül a Ludwig Múzeum Rock/tér/idő című, a magyarországi könnyűzene és képzőművészet kölcsönhatásait bemutató kiállítását is megtekinthetik egy rendhagyó tárlatvezetés keretében.

A témával foglalkozó meghívott történészek közt szerepel Tóth Eszter Zsófia, a VERITAS tudományos főmunkatársa, aki  „Valahol egy lány” – Koncz Zsuzsa énekesnő pályájának jellegzetességei a szocialista időszakban címmel tart előadást.

Beat 70

 

Program PDF

 

„Időtlen hangok”: rocktörténeti konferencia

 

Dokumentáris, kisrealista, közéleti töltetű, történelmi, társadalmi – nem idegen jelzők ezek a magyar rocktörténelmétől, zenészeitől sem; élvonaluk kiválóan jelenítette meg a társadalmi, emberi változásokat – emelte ki Tóth Eszter Zsófia, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa azon a konferencián, melyet az idén 70. életévüket betöltött előadóművészek tiszteletére szervezett a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése Alprogramja 2016. június 22-én a Ludwig Múzeumban.

A 2014-ben indult Cseh Tamás Program keretében rendezett történeti, nemzet- és emlékezetpolitikai alapvetésű eszmecsere jócskán hozzájárulhat történelmi és nemzettudatunk erősítéséhez azzal, hogy nem hagyja a múltba veszni a magyar könnyűzene megannyi szereplőjét, szerzeményét, eseményét. S főleg ha hozzájárul egy minden igénynek megfelelő könnyűzenei múzeum, sőt még egy erre szakosodó tudományos intézet létrejöttéhez. Nem lesz könnyű, de hát a műfaj születése, élete sem volt habos-babos teadélután, még ha a baboskendő a jelképeinek egyikévé vált is.

E tanácskozás azért is fontos állomás, hiszen épp az idén fennállásának 175. jubileumát ünneplő Tudományos Ismeretterjesztési Társulat ülésén fejtette ki Szakály Sándor, a VERITAS Intézet főigazgatója a mikro- és az úgymond nagy történelem alapvető összefüggését. Eszerint a történetkutatásnak és ismeretterjesztésnek fontos része például a helytörténet, az életmód, a divat, a technika, a sport- és a művészet, a különböző szakmák, a társadalmi szervezetek s a mindezt tükröző média története, mert ezekből az ún. mikrotörténelmi részletekből áll össze a nagy egész, amit történelemnek nevezünk.

Ezt híven tükrözi a Ludwig Múzeum Rock/tér/idő című kiállítás, amely szintúgy tisztelgés az idén 70. életévüket betöltő előadóművészek (Koncz Zsuzsa, Bródy János, Demjén Ferenc „Rózsi”, Nagy Feró előtt. Napjainkban ezt a könnyűzene-történeti feltárást nagyban elősegítik az Azok a régi csibészek című interaktív talk show-k (legutóbb Németh Alajos/Lojzi és Feró közreműködésével). Erről éppúgy szó esett a konferencián, mint arról, hogy a kultúra szerves részét képező könnyűzenén belül a beat, a progresszív rock (prog) igazán történelmi fordulópontokat jelentett, hiszen lényegében a tánczene helyét vette át 1956 után. Egy új életérzést és stílust képviselt az 1956–1989 közötti, alapvetésében Kádár János formálta korszakban („Aki nincs ellenünk, az velünk van”), amint azt Buzinkay Géza (sajtó)történész, professor emeritus vázolta. Az 56-os mérföldkő mellett foglalt állást Csatári Bence történész, újságíró is. Abban is egyetértettek, hogy a kádári érát küldetéstudat, képmutatás, önismereti és belátáshiány, totális ellenőrzés jellemezte. Nemkülönben az, hogy diktatúrájában egyre kevésbé érvényesültek az állampárti elvek; a gépezetben mind több homokszem csikorgott.

A „ki”- vagy inkább „megegyezéses” rendszer korifeusai rájöttek, hogy a konfrontációt, kerülni kell s megelőzni. Erre alkalmas a könnyűzene, közelebbről a beat-rock-pop. Nevei is jelzik: a műfaj folytonosan változott/változik a zenei sokszínűség miatt. Mindig meg tud újulni, mert „a holnap házában lakik”, amúgy pedig sok – megtermékenyítő – szálon kötődik más műfajokhoz, így a komoly- és a népzenéhez, a filmhez, a színházhoz. Tehát széles palettán képes tükrözni a szellemi-lelki életet, a történetiséget.

Ezt alátámasztja, hogy a „legvidámabb barakk”, a magyar sajátosságok nyomán a műfaj a tágabb értelemben vett térségünkben csak nálunk ágyazódott be ennyire mélyen a történelmi-társadalmi folyamatokba, vált a szabadság, függetlenség, önmegvalósítás, civil mozgalmak erjesztőjévé, viselkedésminták formálójává. Számos dalszöveg értelmezhető és értelmezendő üzenetként is szállt-szólt az éterben. Létlátleletek, sorsok, magatartásformák jelentek meg „smink” nélkül. Közkeletű tétellé komolyodott az, hogy a rock a mai köznyelv.

Ebben az immár klasszikusnak számító Szörényi Levente és pályatársai által szerzett zenék mellett szövegírásban költészeti magaslatokat ért el a szintén műfaj- és stílusgazdag Horváth Attila és a magyar népdalkincset (jelképrendszerét) kitűnően kiaknázó Bródy János. Őt Levi mellett egyenesen a „magyar dal apjának” nevezte Stumpf András, hangsúlyozván, hogy Bródy a „kulturális önazonosságunkra visszavonhatatlan hatást” gyakorolt.

S ahogy sportolókból kiváló történészek váltak, úgy váltott historiográfiára több tollforgató, szerkesztő és (rock)zenész. A zenészi paletta legalább ilyen színes volt, s bár túlnyomóan férfias hivatás és életmód (volt) a rockzenélés, jó néhány női név szerepel a pop-rocklistán: Szigeti Edit, az első magyar női szólógitáros… A nemzetközi hírnév közelébe jutott Zalatnay Sarolta, Cserháti Zsuzsa. (Viszont szomorú tény: nem sikerül világsztárt „kitermelni”, pedig volt Syrius, Taurus). Koncz Zsuzsáról rajongói levelek alapján vázolt képet (Valahol egy lány…) Tóth Eszter Zsófia, mi több, rendhagyó (?) módon egyedül ő tette teljessé a pályaképet zenerészlet bejátszásával.

A különlegességekben bővelkedő honi rocknak valóságos műhelyei, bázisai jöttek létre pl. a rock-klubokban. S mindinkább felzárkózva a Luxemburgi, illetve a Szabad Európa Rádióhoz szólt az Ötórai tea, valamint (a Bencze Márta – Atlantis együttes slágere nyomán e műsornevet kapott) Csak fiataloknak! És hamarost kitűnt: más korosztályok is odacsavarták a műsorkereső gombot. Az 1960–80-as években jóformán minden nemzedéket képesek voltak megszólítani, befolyásolni, formálni ezek az együttesek, előadók és színterek.

Az 1969-es salgótarjáni, az 1973-s diósgyőri rockfesztivál vagy az 1984-es pusztavacsi „rendhagyó találkozó” még nagyobb, viharosabb társadalmi méreteket öltött; utóbbiban az „istenadta nép” csapott össze a rendfenntartó erőkkel, amint azt érzékletesen felidézte Csatári Bence a zaklatástól, eltiltástól a tettlegességig eldurvuló állampárti (MSZMP) hatalomtechnikáról, hatalmi arroganciáról szóló előadásában. A hivatalos kultúrpolitika, benne a zeneipar nem könnyítette meg az ún. könnyű műfaj életét. Igaz, a fajsúlyos-minőségi rocker is sok borsot tört a szocialista eszme terjesztőinek orra alá.

Mint elhangzott, az e területen is totálisan érvényesülő 3 „T” (támogatott, tűrt, tiltott) kategorizálás, megjelenés-korlátozás mellett az erős rendőri, munkásőri felügyeletet, ifjúságvédelmet, széleskörű besúgói hálózatot kíméletlenül bevető, mégis egyre „slendriánabb” politikai hatalom a viharos gyorsasággal gyarapodó poptábor láttán igyekezett a maga javára fordítani a könnyűzene megjelenését. „Nálunk az alkotóműhelyek függetlenek. A mi cenzoraink önök” – mutatott a szerkesztő(sége)kre Aczél György, aki kultúrpolitikát vezetett, ám nem kizárólagos pártideológiai alapon és nem nyílt cenzúrával. Így például gondosan kiválasztott főszerkesztőkkel biztosította a „népi demokrácia” stabilitását. A puhulást, az engedékenységet viszont előmozdította, hogy már pártkongresszuson is beismerték: a popipar jelentős forint- és valutabevételt képes produkálni. Jellemző mondat öntörvényűségben, véleményeivel veszélyesnek ítélt Demjén Rózsi visszatekintéséből: „Erdős azért foglalkozott velem, mert látta, hogy van bennem egy csomó lemez.”

A Kádár-korszak éveiben a lemezkiadást 1968–1983 között kizárólagosan vezénylő Erdős Péter „popcézár” és klientúrája, illetve Barna Andrásné és Bors Jenő, a Táncdal- és Sanzonbizottság vélemény- és ízlésdiktatúrája mellett a honi hanglemezgyártás gyenge kapacitása is szűkítette. De miután az „összekacsintós” rezsimben minden a kapcsolatokon, személyességen múlott, azok a zenészek jártak jól, akik jó kapcsolatokkal rendelkeztek vagy idomultak. Mások parkolópályára, sőt tiltott zónába kerültek. Hogy azután a rendszer hosszan elnyúló eróziójával együtt lassan a hazai pop, rock is más utakra térjen.

A konferencián elhangzottak hamarosan önálló kötetben is napvilágot látnak, melyből méginkább kitűnhet, hogy a XX. századi magyar történelem, kiváltképp kultúr- és társadalomtörténetünk, sőt gazdaság- és helytörténetünk nem érthető, nem értelmezhető a honi könnyűzene, beat-rock-pop történéseinek feldolgozása nélkül.

Kép, szöveg: OSZTT

Sajtómegjelenések

2016.06.22

Újbuda

tovább a weboldalra
2016.06.23

Hidegkúti Kilátó

tovább a weboldalra
2016.06.25

Hidegkúti Kilátó

tovább a weboldalra
2016.06.29

Hidegkúti Kilátó

tovább a weboldalra