Magyar Hírlap, 2016. március 9.

Egyházi emberek ezreit tette földönfutóvá, vetette börtönbe vagy zárta kényszerlakhelyre a kommunista államvédelmi hatalom

A kommunista börtönből 1977-ben utolsóként szabadon engedett papról, pannonhalmi diákok végzetes kalandtúrájáról, a Fekete Holló-ügyről és paptársakról, iskolásokról jelentő ügynökökről, az egyházak elleni állambiztonsági intézkedésekről esett szó Az egyházak és az MSZMP az 1960-as években című, tizenhatodik VERITAS-esten.

Már 1956 decemberétől kezdve sok, a forradalom idején kiszabadult egyházi embert visszavittek a börtönbe, hogy letöltsék megszakított büntetésüket. Erről is beszélt a VERITAS Történetkutató Intézet minapi estjén Zinner Tibor kutatócsoport-vezető, Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja és Tóth Eszter Zsófia, az intézet főmunkatársa. Az állambiztonság 1957 tavaszára elkészítette a nyilvántartást azokról az egyházi személyekről, akiket le kellett tartóztatni, és még a forradalom első évfordulója előtt be is gyűjtötték azokat, akiktől – úgymond – félni lehet. Ugyanezen év augusztusában az állambiztonsági szolgálat emberei megszállták és átkutatták a veszprémi püspökséget. Badalik Sándor Bertalan püspököt elfogták, kitiltották Veszprémből, kötelező tartózkodási helyéül pedig Hejcét jelölték ki. Azt a kistelepülést, amelynek Egyházi Jellegű Állami Szociális Otthonában a hasonló sorsú, internált szerzetesek és nővérek éltek. A rendeket ugyanis 1950-ben betiltották, kilencezer nő és hétezer-ötszáz férfi vált hirtelen hajlék nélküli nincstelenné.

tovább a weboldalra
archivált PDF