Népszava, 2017. június 1.

„Friss Róbert és mások is több ízben hangsúlyozták, hogy Orbán Viktor nem antiszemita. Lehet, hogy így van, de akkor kiválóan leplezi. Sokszor nem úgy viselkedett, ahogy azt egy egyébként valóban európai, humanista politikustól el lehetett volna várni. Ha a Fidesz vezetői nem zsidóellenes érzelműek, akkor miért jelenthette ki következmények nélkül Szakály Sándor, a Veritas Intézet igazgatója a Kamenyec-Podolszkijnál 1941 augusztusában történt pogromról, hogy mindössze idegenrendészeti intézkedés történt? Miért próbáltak szobrot állíttatni a nyilasok mellett kitartó Hóman Bálint egykori kultuszminiszternek? Miért szeretnék az ifjúság követendő példaképének látni Wass Albertet, Nyirő Józsefet, Tormay Cecile-t és más nyilas szerzőket? Miért mentegeti a II. világháború magyar háborús bűnöseit? Miért masírozhattak korábban a Vér és Becsület, a Magyar Gárda, a Betyársereg militáns és antiszemita hordái következmények nélkül? Ha csak a szavazatszerzés volt az ok, akkor még nagyobb a baj” – írja Szász Tibor a Szerintem rovatban Nem antiszemiták? címen.

 

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

.