Népszabadság online, 2015. január 20.

„A Monarchiának és Magyarországnak szét kellett volna hullania. Ezzel  szemben félelmetesen erősnek bizonyultunk. A magyar faj szupremáciáját  nemcsak fenn lehet tartani, hanem az mindinkább konszolidálódni is fog.”  Így szónokolt 1918 márciusában, a széthullás előtt pár hónappal a bölcs  és előrelátó Klebelsberg Kuno gróf.

Demokraták annyit írhatnak az antidemokrata Klebelsberg Kuno gróf javára, hogy a német kultúrpolitika mintáit követve koncepciózusan, kiváló szervezőkészséggel és részben maradandó eredménnyel költötte el az oktatásra és kultúrára szánt forrásokat. Abban a kivételes pár évben, amikor (a szociális kiadások tekintetében oly tragikusan szűkmarkú) hatalom ideológiájának és revíziós politikájának alátámasztása végett sok pénzt irányított erre a területre. Ezért hajlamosak sokan túlértékelni a baloldalon is Klebelsberget, s az Orbán-rezsim ezt a hajlamot használja ki arra, hogy az egykori autoriter állampárt egyik legfontosabb vezetőjét össznemzeti példaképként kanonizálja. Ujváry Gábor a Kádár-kor ravaszabb történészeitől ellesett technikával úgy tesz, mintha ezt az igényt szolgálná ki.

tovább a weboldalra
archivált PDF