Élet és Irodalom, 2017. augusztus 25.

Az utóbbi időben nagy vihart váltott ki szakmán belül és kívül a kamenyec-podolszki deportálás, amit sokan a magyarországi holokauszt nyitányaként értelmezne, mások szimpla „közigazgatási eljárást” látnak benne – írja Peragovics Ferenc, a Széchenyi-díjas történész, Ormos Mária Remények és csalódások című könyvéről közölt recenzióban.

A történész memoárja (letölthető PDF)

 

Az ÉS 2017. augusztus 25-én megjelent 35. számában a Peragovics Ferenc  által jegyzett recenzióban Szakály Sándor neve helyett tévesen Szakály Ferenc szerepelt.  A szerkesztők elnézést kérnek az érintettektől.

Haibaigazítás (letölthető PDF)

 

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”