HVG, 2018. január 6.

„Életfogytiglani börtönéből Péter 1959-ben szabadult, és akkortól szinte kámforrá válva élt. Múltját magába temette, kizárólag a felszabadulás előtti életéről volt hajlandó beszélni a hozzá beajánlott keveseknek, az 1970-es évek végén Galgóczi Erzsébet írónak, a következő évtized elején Zinner Tibor történésznek” – olvashatjuk Murányi Gábor írásában.

Tovább a linkre