Zsúrpubi, 2018. március 5.

„Azon, hogy a rendszerváltás után majd 30 évet kell várni arra, hogy a közvetve-közvetlenül több ezer ember életét megnyomorító Péter Gábor életrajza megjelenhessen, semmi csodálkoznivaló nincs. Elég, ha abból a tényből indulunk ki, hogy Péter Gábor mindenféle felelősségre vonás nélkül halt meg 1993-ban, feleségét, a legmélyebb részletekig beavatott Simon Jolánt pedig 2000-ben helyezték örök nyugalomra. Kevéssé hihető, hogy a magyar közvélemény elutasító lenne abban, hogy a volt államvédelmi altábornagyot legalább egy szimbolikus perben elítéljék. Azonban az ilyen irányú igazságszolgáltatás intézményes és jogi feltételeinek megteremtését a harmadik magyar köztársaság elsinkófálta, jelentve az egyetlen közös pontot a jobb és baloldali kormányzatok politikájában. Pedig minden csak a jóakaraton és némi lobbin múlik.”

Tovább a linkre