Mondják, a történész nem ok nélkül választ magának főhőst a történelemből.Önnek mi a személyes kötődése Klebelsberghez? – Mivel elég sok időt töltöttem el a kulturális közigazgatásban, ez nem tekinthető véletlennek. Kezdő levéltárosként a külföldi magyar intézetek történetét kutattam, és ezen a területen természetesen megkerülhetetlen Klebelsberg szerepe. Aztán 1994-ben szinte véletlenül a bécsi Collegium Hungaricumba kerültem. Később titkárságvezetőként az 1998-ban létrejött Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában dolgoztam, azon az államtitkárságon, ami a nemzetközi kapcsolatokért és a művészeti területért volt felelős, majd egy újabb bécsi tartózkodás után a Balassi Intézet alapító főigazgatója lehettem. Nyilván ezen állásokban is hasznát vettem, hogy már korábban is a hazai kultúrpolitika történetével foglalkoztam. Vagyis ami a hobbim volt, az lett a hivatásom is, és fordítva is igaz.