Hóman Bálint

Magyar Hírlap, 2015. december 7.

Szakály Sándor a két világháború közötti évek megítéléséről, Hóman Bálint szobráról és a Veritas Intézetet ért támadásokról

Olyan nincs, hogy egyeseknek lehet emlékező helyük, másoknak nem. Mindenkinek joga van emlékezni, a kommunizmus által megnyomorítottaknak is, ezzel tartozik a társadalom – mondta lapunknak Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója, akivel a szervezet eddigi tevékenységét is értékeltük.

– Harag és elfogultság nélkül, újra- és átgondolni az elmúlt százötven évet, ezt a célt tűzte ki a tavaly januárban indult Veritas Történetkutató Intézet. Egyelőre mennyire sikerült?
– Lehet újat mondani a történetírásban, meghaladni az előző időszak teljesítményét, a huszadik századi történelem kapcsán pedig ez különösen is igaz, hiszen évtizedekig nem hiteles képet rajzoltak meg róla. Kiemelném a két világháború közötti időszakot, az 1956-os forradalmat vagy akár az 1945 utáni éveket. Úgy látom, bár ez nem jutott el mindenkihez, tudtunk némileg módosítani a képen, s legalább megjelenhettek olyan kutatási eredmények, amelyek kicsit más színben tüntetik fel például a numerus clausust, máshová helyezik a hangsúlyokat a felelősség és a háborús bűnök tekintetében. A feledés homályából vissza tudtunk hozni olyan jelentős államférfiakat, mint Apponyi Albert vagy Széll Kálmán. Ha pedig a kultúráról van szó, Klebelsberg Kuno vagy éppen Hóman Bálint igenis sokat tett ezen a téren, mégis keveset lehetett hallani róluk. Elhanyagolta a magyar történetírás a Tanácsköztársaság százharminchárom napját is, pedig enélkül nehezebb megérteni az azt követő évtizedeket. (...)

tovább a weboldalra
archivált PDF