MNO, 2016. január 6.

Széll Kálmán – 1875 és ’78 között pénzügyminiszter, majd 1899-től 1903-ig magyar miniszterelnök – sok szempontból kilógott kortársai közül: pénzügyi szaktudásával, elvi okokból történő első lemondásával, és nem utolsósorban kompromisszumkészségével, amellyel ideig-óráig egyben tudta tartani a híresen széthúzó parlamentet. Róla beszélgettek kedden a Veritas Történetkutató Intézet által szervezett vitaesten a Budapesti Gazdasági Főiskola Markó utcai épületében.   

Minek köszönhette az ifjú Széll, hogy húszas évei végén már miniszteri tárcával kínálgatták? – tette fel az első kérdést a moderátor, Gergely András, a Veritas kutatásvezetője a vita két másik résztvevőjének: kollégájának, Schwarzwölder Ádám segédmunkatársnak, és a tavaly megjelent Széll-kismonográfiát jegyző ifj. Bertényi Ivánnak, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatójának.

Széllt konfliktuskerülő, simulékony modora mellett két dolog predesztinálta a komoly karrierre: speciális, pénzügyi szaktudása, amely kiemelte a korabeli, jogászkodó politikusarisztokráciából, valamint rokoni kapcsolata Deák Ferenccel, akinek gyámleányát, Vörösmarty Ilonát vette feleségül, és akinek szegről-végről rokona is volt, és ennek révén családi ismeretség is összekötötte őket.

Hiszen – ahogy Bertényi mondta –

„emberek az eszükkel Magyarországon ritkán csinálnak karriert”

(...)

tovább a weboldalra
archivált PDF