Rólunk írták

Heti Válasz, 2018. március 8.

„Egy kutatás nyomán a kormányszóvivő is temette az Árpád-ház finnugor származását, pedig a ’szenzációs’ tanulmány nem erről szól. Az őstörténeti fronton történt mozgások mögött a Fidesz–Jobbik-múltcsata jelei is kimutathatók […] A 2017. december 29-i Magyar Közlönyben olvassuk, hogy 80 millió közforintot különítettek el az Emmi alá sorolt, az ’őstörténeti kutatások rehabilitációjával foglalkozó’ László Gyula Intézet alapítására  […] A jelek szerint tehát az intézmény hasonló modellben fog működni, mint a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum vagy a VERITAS Intézet, melyek egymásnak is versenytársai”– olvasható Borbás Barna cikkében.

Letölthető PDF

Szoljon, 2018. március 8.

„Lassan közeledik március ­tizenötödike, és mindenki elmondja, hogy Petőfi hogyan szavalta, vagy nem szavalta el a Nemzeti Dalt a múzeum előtt…” E szavakkal kezdte az 1848-as legendákról tartott előadását Hermann Róbert hadtörténész, egyetemi tanár a minap a Tiszazugi Földrajzi Múzeumban.

Tovább a linkre

Zsúrpubi, 2018. március 5.

„Azon, hogy a rendszerváltás után majd 30 évet kell várni arra, hogy a közvetve-közvetlenül több ezer ember életét megnyomorító Péter Gábor életrajza megjelenhessen, semmi csodálkoznivaló nincs. Elég, ha abból a tényből indulunk ki, hogy Péter Gábor mindenféle felelősségre vonás nélkül halt meg 1993-ban, feleségét, a legmélyebb részletekig beavatott Simon Jolánt pedig 2000-ben helyezték örök nyugalomra. Kevéssé hihető, hogy a magyar közvélemény elutasító lenne abban, hogy a volt államvédelmi altábornagyot legalább egy szimbolikus perben elítéljék. Azonban az ilyen irányú igazságszolgáltatás intézményes és jogi feltételeinek megteremtését a harmadik magyar köztársaság elsinkófálta, jelentve az egyetlen közös pontot a jobb és baloldali kormányzatok politikájában. Pedig minden csak a jóakaraton és némi lobbin múlik.”

Tovább a linkre

HVG, 2018. március 1.

„Először Szakály Sándor hívta fel a figyelmet az irodalomtörténész könyvének problematikus pontjaira, majd Szabó Péter és Dombrády Lóránd is részletesen írt a kérdésről” – áll Riba István  Elátkozott regiment című cikkében.

Letölthető PDF

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, 2018. március 5.

Harai Dénes egyetemi tanár Az Igazság elszántságával közölt recenziót Szakály Sándor Múltunkról és jövőnkről című interjúkötetéről.

„Szakály Sándor érzi a történelmi hagyományokban lévő belső kapcsot, a magyar lélek dimenzióit. Sem a lokális, sem az egyetemes nincsenek önmagukban, hanem szüntelenül átjárják egymást, gondoljunk arra, hogy a lokális-regionális történelemben, időről-időre felvillannak egyetemes eszmék, (felvilágosodás, reformáció, stb.), mint ahogyan az egyetemes eszmékért való harcban is felvillannak lokális helytállások, mint például a magyar 1848, és 1956. A magyar szellemi életet telerakják csapdákkal: ’Magyarországon van egy hangos kisebbség, amely állandóan – és teljesen tévesen – fasizmust kiált, s ezáltal érzelmi, politikai síkra terel történeti, jogi kérdéseket, már csak azért is, mert közülük sokan eszmei vagy akár rokoni kapcsolatban állnak  egykori ávósokkal, népbírákkal, népügyészekkel, kommunista pártfunkcionáriusokkal.’ – céljuk a nemzet belső összetartozását s az erkölcsöket lazítani.  Nem véletlen, hogy a jelenünk szempontjából a XX. századnak a VERITAS Intézet által vizsgálat alá vont időszakai igen neuralgikusak. Az igazságot nem lehet kiosztani a nemzeteknek, maguknak kell megszenvedett történetükből kidolgozni azt, erre hivatott Szakály Sándor által vezetett VERITAS intézet, a társadalomtudományi kutatások új típusú szellemi műhelye. Valóban, - egyetértve Szakály Sándorral - szükség lenne olyan nyílt fórumokra is, ahol elfogulatlanul vitatkozhatnának kutatók, tanárok, hallgatók, a még mindig neuralgikus kérdésekről. Az egyetemi tudományosság megújítása új szellemiségű egyetemek létrehozását igényli” – olvashatjuk a kötetet méltató szövegben.

Tovább a linkre

 

Délmagyar, 2018. február 21.

Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokhelyettese köszöntőjében kiemelte: 1848 előtt nem volt saját hadseregük a magyaroknak. 1848 tavaszán alig néhány hét alatt a semmiből jött létre a magyar honvédség, amely június végétől, július elejétől már a hadszíntéren harcolt” olvasható a Megnyitották a 170 éves a Magyar Honvédség  című programsorozatot cikkben.

Tovább a linkre

Magyar Narancs, 2018. március 1.

„A képzés oktatói a Terror Háza, a VERITAS Történetkutató Intézet és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatói voltak”. Pálos Máté Őfelsége sírrablója című cikke.

Letölthető PDF

Magyar Nemzet, 2018. február 17.

„A harmadik világháború bekövetkeztekor kisegítő szerepet szántak az 1957-ben szerveződött egységeknek” – írja Pethő Tibor Kiss Dávid A Munkásőrség története és előzményei című kötetét bemutató cikkében.

Letölthető PDF

Felvidék.ma, 2018. február 15.

„Jó folyóirathoz illőn már a címlapjával felhívja a figyelmet – persze csak a történelem iránt érdeklődőkét – a Rubicon februári száma. Kik bombázták Kassát? – teszi fel bombára emlékeztető i betűjével a mindeddig megnyugtatóan meg nem válaszolt kérdést, majd a cikk szerzője, Szakály Sándor hozzátesz még egy kérdőjelet: A magyar történelem örök rejtélye marad?” – olvasható Cservenka Judit Kik bombázták Kassát? – a Rubicon februári számának tartalma című írásában.

Tovább a linkre

Székely Hírmondó, 2018. február 13.

A háromszéki napilap oldalain Borbély Zsolt Attila a II. világháború eseményeinek különböző szemléletéről, eltérő narratíváiról közli véleményét. „Minden okunk megvan arra, hogy értékeljük azok erőfeszítését – mint például Schmidt Máriáét és Szakály  Sándorét –, akik igyekeznek a fentebb vázolt torz szemléletet a valósághoz közelíteni” – zárja cikkét a szerző.

Tovább a linkre

HVG, 2018. február 8.

Konok Péter történész sajátos időszámításról ír a hetilapban Legyen úgy, mint régen nem volt címmel. Megjegyzi, hogy a történelem a politika szolgálóleánya

Letölthető PDF

HVG, 2018. február 8.

Tóth Richard tollából Orbán kutatóintézete érzelmi zsarolással próbálja megállítani a kivándorlást című írás jelent meg a hetilap online oldalán.

Tovább a linkre

Korunk, 2018. január

Lakatos Artur a Kolozsvárt megjelenő kulturális lapban méltatta Sáringer János és Abdalláh Abdel-Ati Abdesz-Szalám Mohamed válogatásában és szerkesztésében megjelent A szuezi válság és Magyarország – 1956. Diplomáciai íratok című, a VERITAS könyvek sorozatban kiadott  művet.

Letölthető PDF

Mandiner, 2018. február 5.

Ungváry Krisztián anélkül mond megfellebbezhetetlen ítéletet a politika szereplőiről, hogy ismerné e bonyolult kor összes tényezőjét” –  írja Kónya Imre, a Boross-kormány belügyminisztere. 

Majd így folytatja: „Bevallom, lehangol a politikai közbeszéd alacsony színvonala. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy közéleti szereplőket konkrét bizonyítékok nélkül a nyilvánosság előtt tolvajnak vagy éppen hazaárulónak neveznek. Egyes politikusoktól, újságíróktól ezt megszokhattuk és lassan már természetesnek vesszük. De a történészi szakma szabályai mások. Ha egy közéleti szereplőről egy történész ítéletet mond, pontosan kell fogalmaznia, és a tényeket illetően nem bocsátkozhat feltételezésekbe.”

Tovább a linkreTovább a linkre

 

Hírhatár, 2018. február 5.

Telefonáltak Köves Slomónak, hogy a Hollik-gersli nem lesz kóser című cikkében Gábor György írja: „Aztán ne Hollikkal beszélje meg azt, hogy Horthy államférfi volt-e, hanem Hollik főnökével, Orbán Viktorral, aki mostanában ezt elsőként mondta ki, továbbá beszélgessen el azokkal a közszolgálati bértörténészekkel, Schmidt Máriától Szakály Sándorig, akik a Horthy-apológia nagyüzemi futószalag-előállítói, beszéljen azokkal a közjogi méltóságokkal – így az Országgyűlés alelnökével, Lezsák Sándorral –, akik vígan harsogják ugyanezt, ha már…”

Tovább a linkre

 

Magyar Hírlap, 2018. február 3.

„Csaknem félszáz beszélgetés olvasható Szakály Sándor történész legújabb kötetében, a Magyar Napló Kiadónál Múltunkról és jelenünkről címmel megjelent könyvben, amelybe az utóbbi másfél évtized vele készült interjúit gyűjtötte egybe.” Faggyas Sándor  Az igazság szolgálatában című írásában a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatójának könyvét ajánlja.

Letölthető PDF

 

HVG, 2018. február 1.

Murányi Gábor  Mossák kezeit című cikkében írja: „A példát statuáló győztes hatalmak 1945 után Magyarország kormányzóját nem ítélték el háborús bűnösként, még csak a vádlottak padjára sem ültették”.

Letölthető PDF

 

24.hu, 2018. január 31.

„A 2014-ben alakított Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság, amelynek tagja Kövér László, Halász János, Such György, Szakály Sándor és Wachsler Tamás jogot kapott arra, hogy beszóljon a Parlament környékének arculati ügyeibe. Egyik első döntésükkel esztétikai kifogásokra hivatkozva levetették a Kossuth téri Néprajzi Múzeum akkoriban frissen nyitott kiállításának homlokzatra kitett reklámját. A testület beleszólhat többek között abba is, hogy a környéken működő kávézók, éttermek milyen utcai teraszt nyithatnak, a házak homlokzatával kapcsolatban azonban eddig nem merült fel, hogy az is a bizottság döntési körébe tartozna” – írja Spirk József  Drónokkal vizsgáltatja az V. kerület házait az Országgyűlés című cikkében.

index.hu

444.hu

Bihari Napló, 2018. január 26.

A nagyváradi napilapban olvasható:

„A Magyar Polgári Egyesület az elmúlt években számos rangos konferenciát, előadást szervezett Nagyváradon és Bihar megyében. Mindezeket folytatva, 2018-ban is megszervezik a Polgári Esték nevű, elsősorban a magyar történelemmel foglalkozó rendezvénysorozatot.

Nagy József Barna, a Magyar Polgári Egyesület elnöke a sajtónak arról számolt be, hogy 2018-ban a centenáriumi évre, eseményekre való tekintettel, az előadások 1918-ról, illetve a trianoni békediktátumhoz vezető útról szólnak majd. Összesen tizennégy előadást terveztek be, amelyeket a Partiumi Keresztény Egyetemen hallgathatnak majd meg az érdeklődők. Az előadásokat úgy állították össze, hogy minden alkalommal más témát dolgoznak fel, mutatnak be, de összefüggéseiben a magyarság számára sorsfordító történelmi események hátterére is rámutatnak.
A 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés előzményeit, következményeit és a két múlva szintén centenáriumba lépő trianoni diktátum hátterét is bemutatják az érdeklődőknek, természetesen majd 2019-ben és 2020-ban is megszervezve az adott időszakot bemutató változatos előadásokat.
A neves történészek, kutatók, szakemberek és a Polgári Egyesület vezetői azokat várják az előadásokra, akiket érdekel történelmünk jelzett korszaka, akik az igazságot, a történelmi összefüggéseket keresik, akik nem a mítoszt, hanem a tényeket akarják hallani, tudni, ismerni minden időben, így ebben a centenáriumi évben is.

Mint Nagy József Barna elmondta, az első világháború, a nemzetiségi törekvések, a trianoni diktátum nem csupán történelem, hiszen ezeknek a sorsfordító éveknek, eseményeknek máig ható, a jelenünket is meghatározó következményei vannak. Csak úgy tudjuk napjainkban az önrendelkezésért vívott küzdelmünket folytatni, ha maradéktalanul megismerjük a történelmi összefüggéseket, ha tanulunk a hibákból és erőt merítünk a jó példákból. Az Egyesület minden érdeklődőt vár az ingyenes előadás-sorozatra. Azokat, akik legalább tíz előadáson részt vesznek, az Egyesület vezetősége év végén értékes ajándékkönyvekkel és egyéb meglepetésekkel jutalmazza.

Az első előadásra január 30-án, kedden 17 órától kerül sor, amikor Koszta István író, hadtörténész mutatja be Erdély a Nagy Háborúban, 1914–1916 augusztus című kötetét.

A további előadások szintén a Partiumi Keresztény Egyetemen lesznek, a következők szerint: február 20., kedd, 17 óra, Beke Mihály András újságíró, diplomata – Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak?; március 20., kedd, 18 óra, Szidiropulosz Archimédesz történész, a Trianoni Szemle főszerkesztője – Az összeomláshoz vezető út; április 3., kedd, 18 óra, dr. Makkai Béla történész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense – Nemzeti(ségi) törekvések az Osztrák–Magyar Monarchiában és a trianoni „békéltetés”; április 24., kedd, 18 óra, Köő Artúr történész, a Károli Gáspár Református Egyetem doktorandusza, a Trianon Múzeum külső munkatársa – Paulusokból Saulusok, Erdélyi román politikusok a dualizmus idejéből; május 8., kedd, 18 óra, prof. dr. habil. Szakály Sándor történész, az MTA doktora, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója – A honvédő Székely Különítmény, Székely Hadosztály; május 22., kedd, 18 óra, Gottfried Barna történész, a Magyar Nemzeti Levéltár SzabolcsSzatmár-Bereg megyei levéltárának főlevéltárosa – Egy kicsit még nagyobb Románia, Szenátusi és képviselőházi választások 1919-ben a Tiszántúlon; június 5., kedd, 18 óra, dr. Ligeti Dávid történész, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársa – Háború Erdélyért 1916– 1917; szeptember 25., kedd, 18 óra, Domonkos László író, szerkesztő, a Trianoni Szemle munkatársa – Mi kezdődött azon az 1918-as őszön?; október 2., kedd, 18 óra, dr. Fleisz János történész, egyetemi tanár, a Bihar megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének elnöke – Nagyvárad a változások forgószelében, 1918.; október 16., kedd, 18 óra, Gali Máté történész, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársa – Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása és a trianoni békeszerződés; november 6., kedd, 18 óra, dr. habil. Ujváry Gábor történész, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa – Erdély és a magyar kulturális politika a 20. század első felében; november 27., kedd, 17 óra, Nagy Szabolcs történész, a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa – Az 1916-os román betörés és következményei; december 11., kedd, 17 óra, prof. dr. habil Gulyás László történész, egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem – Hogyan született meg Nagy Románia Versailles fényes termeiben?"

 

 

444.hu, 2018. január 24.

Horthy Miklósért miséznek a keresztény értelmiségiek Auschwitz felszabadulásának évfordulóján címmel közölt írást akirály. Idézet a cikkből: „Az nem teljesen világos, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének belvárosi csoportja miért ezt, az országot háborúba vivő, magát nyíltan antiszemitának tartó kormányzó életében semmilyen jelentőséggel nem bíró dátumot választotta az emlékmise időpontjául, cserébe azon felszólalhat az a Boross Péter is, aki szerint Szakály Sándor történész jogosan nevezte idegenrendészeti problémának a kárpátaljai zsidók deportálását és lemészárlását. Erre amúgy Horthy kormányzósága alatt került sor, Horthy tudomásával.”

Tovább a linkre

 

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

index.hu

Magyar Idők, 2018. január 20.

Kinek a kulturális diktatúrája? (II. rész) címmel közölt cikkét Szakács Árpád így kezdi: „Kollaborációnak, az értelmiség árulásának minősül-e, ha a balliberális írók, művészek pénzt fogadnak el ’a kultúrát is diktatórikusan’ vezető Fidesz-kormányzat intézményei­től?”

Tovább a linkre

Magyar Idők, Lugas melléklet, 2018. január 13.

„Nemeskürty István irodalomtörténész az Élet és Irodalom 1987. október 16-i számában terjedelmes ismertetést közölt a Svájcban élő Gosztonyi Péter hadtörténész A magyar honvédség a második világháborúban című könyvéről. Erőteljesen védelmezte 1968-ban megírt és 1972-ben megjelent saját sikerkönyvének téves hipotéziseit és hatásos közhelyeit. Szakály Sándor kollégámmal együtt úgy éreztük, hogy megpróbálunk tenni a közvéleménybe már beágyazott vagy beágyazandó téveszmék és hamis állítások ellen” – olvasható a Szabó Péter hadtörténésszel készített interjúban.

Tovább a linkre

Letölthető PDF

Magyar Nemzet, 2018. január 12.

Az Időnként a cenzúra segítette az eligazodást a frontról érkező hírekben című cikkében Pethő Tibor írja: „A január 12-én, 32 fokos hidegben megindított, harckocsikkal támogatott szovjet támadás a honvédség valóban kemény ellenállása dacára rövidesen áttörte a frontot. Az ismert legendákkal szemben mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett. Első három nap a szovjetek 132 tankjából 83 megsemmisült, ami arra utal: a magyar hadsereg – ellentétben azzal az előző rendszerben és hosszú ideig még utána is terjesztett tévedéssel, hogy megfutamodtak volna – szilárdan helytállt a számbelileg és a felszerelést illetően is fölényben lévő ellenség tömegtámadásával szemben. Ez a körülményekhez képest összhangban volt a honvéd vezérkar főnökének, Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek az utasításával is: ’A harc célja a győzelem, ami természetesen – sajnos – áldozat nélkül nem igen érhető el. De arra kell minden parancsnoknak törekednie, hogy minél kevesebb áldozattal minél nagyobb sikert vívjanak ki. Ez a szakszerű és helyes vezetés, és ezért képezték ki a vezetőket vezetőkké. A drága magyar vérrel takarékoskodni kell; ezt minden magyar parancsnoknak kötelességévé teszem’.”

Tovább a linkre

 

Heti Válasz, 2018. január 11.

„Hetvenöt évvel ezelőtt, 1943. január 12-én indult meg az a szovjet támadás, amely történelmünk egyik nagy tragédiájához, a Don-kanyarba küldött 2. magyar hadsereg megsemmisüléséhez vezetett. Az eseménysorozatról, javarészt a kommunista diktatúra tendenciózus történetírása nyomán, máig számos mítosz él. Az egyik legmakacsabb legenda szerint a seregtestet eleve rosszul szerelték fel és tudatosan küldték a halálba. Valójában a 2. hadsereg megkapta a rendelkezésre álló készletek csaknem felét, a fegyverzetet és a felszerelést a meglévő kilenc hadtesttől egyenlő arányban vonták el. A hadvezetés tehát – a háború után terjesztett rágalmakkal ellentétben – a Magyar Királyi Honvédség legkorszerűbben felszerelt hadseregét küldte a keleti hadszíntérre. Tragikus sorsát 1942 tavaszán még nem lehetett megjósolni” – olvasható Illésfalvi Péter Halálba küldött hadsereg? című cikkében.

Letölthető PDF

Magyar Idők, 2018. január 10.

„A népbírósági ítélet Jány Gusztáv felelősségét kétrendbeli háborús bűntettben állapította meg, amelyeket – úgymond – felbujtói minőségben követett el. Ugyanakkor az ítélet kimondta, hogy a háborús bűntettek elkövetésére nem került sor. A két megállapítás olyan szinten zárja ki egymást, hogy a népbírósági ítéletet nem lehet szakmailag másnak, mint színvonaltalan fércműnek tekinteni, amelynek egyetlen célja a halálos ítélet meghozatala vol.”– írja Galli István nyugalmazott ügyvéd, aki 1993-ban Jány Gusztáv védője volt a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban.

Tovább a linkre

Letölthető PDF

Gondola.hu

Tett és Védelem Alapítvány, 2018. január 9.

Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány titkára a VERITAS Intézet konferenciájáról így fogalmaz: „Egyetértés hangján szólhatunk azon értékelés kapcsán, mely szerint a megcsonkított országot körülvevő, az elcsatolt lakossággal és különösen annak értelmiségi, helyi vezetői rétegével szemben tudatosan ellenséges államokból Magyarországra űzött tömegek létszámuknál és magas, de speciális képzettségüknél fogva is addig ismeretlen kihívások elé állították a hazai döntéshozókat. Említést érdemlő tény lett volna, hogy a hazához, a biztonságos otthonhoz ragaszkodó népvándorlás is hozzájárult a zsidó közösség ismeretes felülreprezentáltságának kialakulásához, ezáltal pedig a munkaerőpiacon megjelenő konkurenciaharc még intenzívebbé válásához”.

Tovább a linkre

 

Magyar Idők, 2018. január 8.

„Nincs kegyelem Jány Gusztávnak!" – kezdi A katonai rendfokozat szentsége című cikkét Hautzinger Gyula. A szerző az Ungváry Krisztián által „kiprovokált vitára” reflektál: „Az Ungváry által idézett, kivégzésekről szóló számokról a tények ismerete nélkül nehéz nyilatkozni”.

Tovább a linkre

euroastra.blog.hu

Gondola.hu

HVG, 2018. január 6.

„Életfogytiglani börtönéből Péter 1959-ben szabadult, és akkortól szinte kámforrá válva élt. Múltját magába temette, kizárólag a felszabadulás előtti életéről volt hajlandó beszélni a hozzá beajánlott keveseknek, az 1970-es évek végén Galgóczi Erzsébet írónak, a következő évtized elején Zinner Tibor történésznek” – olvashatjuk Murányi Gábor írásában.

Tovább a linkre

Városunk, 2018. január

Budapest Honismereti Híradója beszámolót közölt a Magyar Testvériség elleni perről tartott konferenciáról. „Egykori lakóháza, az Üllői út és a Páva utca sarka előtt Donáth mellszobrának felavatását 2016. február 24-én egy radikális baloldali csoportosulás akadályozta meg” – olvasható a cikkben.

Letölthető PDF

 

Szintén a januári lapszámban megjelent egy rövid recenzió Kiss Dávid A munkásőrség töténete és előzményei című könyvéről.

Letölthető PDF

 

Magyar Idők, 2018. január 4.

Szakály Sándor szerint Jány Gusztávot, a 2. magyar hadsereg parancsnokát a népbíróság ártatlanul ítélte el (Golyó által törvénytelenül, Magyar Idők, 2017. november 25.). Csakugyan, a vezérezredest elmarasztaló ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 1993-ban hatályon kívül helyezte. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy Jány általában ártatlan, hanem csupán azt, hogy az őt elítélő eljárás koncepciós jellege miatt nem tartható fenn. Jány sajnos egyáltalán nem volt ártatlan, de valós bűnösségét már az eljárás során elsikkasztották, és sajnálatos módon ettől a magatartástól a rehabilitáló ítélet sem volt teljesen mentes” – olvasható az Ungváry Krisztián által jegyzett Jány Gusztáv emlékezete című cikkben.

Tovább a linkre

HVG

Munkaszolgálatos létszámadatok és veszteségek címmel jelent meg Szakály Sándor írása a Magyar Időkben (2018. január 8.), melyben Ungváry Krisztián írására reflektál.

 

Hautzinger Gyula A katonai rendfokozat szentsége a Magyar Időkben (2018. január 8.).

 

Zolirabbi – Radnóti Zoltán rabbi blogja, 2018. január 2.

„Nem kellett sokat várni, hogy a Szombat folyóirat egyik újságírója, Veszprémy László Bernát – ezen konferencia egyik résztvevőjével készült interjú keretében – már a Jobbik és a magyar baloldal szerelméről, nemi erőszakról és természetesen migránsokról írjon. Szerintem csúcsot állított fel a kérdező és az izraeli válaszadó. A beszélgetésben 13x fordul elő Soros György neve, míg a ’Jobbik’-é csak 11x, ám a két entitásnak jelzője közös volt: ’KATASZTRÓFA’.”

„A hármas igazolással játszó történész – újságíró, neves szereplője a zsidó közbeszédnek, hiszen a VERITAS  intézmény történészeként publikál a  Magyar Idők c. kormánypárti lapban, a szintén kormányközeli  Mandinerben illetve a Szombat zsidó folyóiratban. Hozzászólásokból és beszélgetésekből is tapasztalható, hogy a Szombat folyóirat korábbi, urbánus – baloldali – liberális – szabadelvű olvasótábora ezt a tényt (értsd, Veszprémy kollégát) nehezen emészti.”

Tovább a linkre

Kárpáti Magyar Krónika, 2017. december 30.

 A  Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elektronikus lapjában olvasható„A GULÁG-GUPVI Emlékév keretében, a Gulág Emlékbizottság támogatásával megnyílt a Duhnovics-házban a Sztálinizmus áldozatai kárpátaljai emlékmúzeuma. A múzeumban a levéltári dokumentumok, túlélők, kutatók, magánszemélyek és mások anyagaiból összeállított történelmi tablók (48 nagyméretű színes tabló) magyarul, ukránul, németül mesélik el Kárpátalja soknemzetiségű népének szenvedéstörténetét, köztük az egyházi és polgári elit üldözését az 1944–1955 közti kommunista diktatúra időszakában. A nyolc tárlóban levéltári dokumentumok százai, a túlélők visszaemlékezései, a lágerekből hazahozott és a szervezők birtokába került tárgyai, magyar, ukrán és orosz kutatók szakmai kiadványai, archív felvételek, irattári másolatok láthatóak. A multimédiás részlegen a jelenlévők Hajduk Márta, dr. Havasi János, Oksana Holovchuk, Sára Sándor és más filmrendezők GULÁG-GUPVI tematikájú dokumentumfilmjeit is megtekinthették az érdeklődők. A Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956-ban című kiállítás külön teremben került bemutatásra, anyagának összeállítása a VERITAS Történetkutató Intézet nevéhez fűződik és Ijgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kultúrdiplomáciáért felelős államtitkárának köszönhetően került a múzeumba.”

Letölthető PDF

HVG, 2017. december 28.

Révész Sándor A holokauszt és a súrlódás címen közölt írásában olvasható: „Kamenyec-Podolszkij éppen azt bizonyítja, hogy a ’keresztény-nemzeti’ kurzus nagyon is hajlott a drasztikus zsidótlanításra, még a nácik ellenében is akkor, amikor még egy győztes náci birodalom szövetségesének tudta magát, és csak a háború nagy fordulata után vált (a megszállásig) vonakodó szövetségessé, amikor már a náci birodalom bukásával kellett számolnia.”

Tovább a linkre

MegjegyzésSzakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

Mérce, 2017. december 22.

„A hét, Szakály mellett szavazó bíró különvéleményéből pedig egészen érdekes érvelés olvasható ki. A bírók azt mondják ki, hogy az emberi méltóság védelmére hivatkozva korlátozni kell a véleménynyilvánítás szabadságát ebben az ügyben. Az persze nem kérdés, hogy az emberi méltóság védelme korlátozhatja-e adott esetben a véleményszabadságot, de az fontos szempont, hogy mikor és milyen esetekben” – olvasható Jámbor András írásában.

Tovább a linkre

MegjegyzésSzakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

 

hvg.hu, 2017.december 22.

Szakály Sándor beperelte kollégáját, aki szerinte karaktergyilkosságot követett el ellene: megsértette a jó hírét és emberi méltóságát, hiszen olyan kijelentést tulajdonított neki, amit ő nem mondott. Krausz Tamás őt tudatlan, az intézet vezetésére alkalmatlan, felmutatható szakmai eredményeket el nem érő, zsidó embertársai elpusztítását közömbösen értékelő személyként tüntette fel, miközben tudnia kellett, és tudta is, hogy ő a holokausztot nem tartja idegenrendészeti intézkedésnek. A panaszos szerint tévedtek a bíróságok, amikor pusztán véleményként kezelték Krausz szavait, pedig ez személyes becsmérlés volt, és súlyos morális kárt okozott neki”  – olvasható Domány András írásában.

Tovább a linkre

168 óra

Balmix

Hírstart

Hírolvasó

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

 

 

Index, 2017. december 22.

„Az ügy lényege, hogy a kormány által frissen létrehozott Veritas történetkutató intézet igazgatója 2014 januárjában az MTI-nek arról beszélt, hogy a környező országokból ide menekült, mintegy 18 ezer zsidó 1941-es deportálása a német kézen lévő Kamenyec-Podolszkijba idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert ezek az emberek nem voltak magyar állampolgárok. Szakály szerint a kormány nem akarta a halálukat, hiszen amikor kiderült, hogy a zsidókat az SS lemészárolja, az életben maradt 2-3 ezer embert hazahozták” – olvasható a hírportálon.

Tovább a linkre 

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

 

 

 

Demokrata, 2017. december 20.

Emlékezetpolitika 2017–2018 címen közölt glosszát Zárug Péter Farkas. „A magyar történelmi emlékezet újragondolásának viszont voltak és vannak csendesebb, de sokkal fontosabb megvalósításai. Ilyenek a VERITAS Történetkutató Intézet és a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet (Retörki) eredményei. Mindkettő kimagasló és valóban hiánypótló munkát végzett és végez" – olvasható a cikkben.

Letölthető PDF

 

HETED 7, 2017. december

Az Erzsébetvárosi közéleti-kulturális és ifjúsági magazin a Facultas Humán Gimnázium és a VERITAS Történetkutató Intézet együttműködési szerződésének aláírásáról közöl egy cikket, majd bemutatja a VERITAS Intézetet.

Letölthető PDF

 

Századok, 2017. december 19.

A Magyar Történelmi Társulat periodikájában Gecsényi Lajos méltatása jelent meg  A szuezi válság és Magyarország – 1956. című tanulmánykötetről és a Diplomáciai iratok az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, illetve a szuezi válság történetéhez című kötetekről.

Letölthető PDF

 

Librarius, 2017.december 14.

Kiss Dávid és Papp Zsolt A munkásőrség című könyvéről írt recenzióban olvashatjuk: „A nosztalgiának talán megfelelő ellenszere, ha mélyére nézünk annak a kornak, és azt vizslatjuk, mi az, amit annyira utáltunk. Ott is van mindjárt a maihoz képest mérhetetlenül szegény áruellátás – persze, ez még mindig jobb volt, mint a szockó tábor legtöbb országában”.

Tovább a linkre

Mindennapkönyv