Rólunk írták

HVG, 2018. május 14.

„Rövidesen megnyílhat a több mint három éve elkészült, azóta üresen álló Sorsok Háza   – legalábbis ezt mondták lapunknak az ügyet ismerő kormányközeli források […] Békeidőben talán nem eszkalálódott volna a helyzet, csakhogy 2014-ben túl sok olyan botrány futott össze, ami a kormány önfelmentő történelemszemléletéről tanúskodott. Ilyen volt Szakály Sándor Veritas-igazgató kijelentése, aki idegenrendészeti eljárásnak nevezte a Kamenyec-Podolszkiji tömegmészárlást. Még nagyobbat szólt a Szabadság téri német megszállási emlékmű, aminek Kerényi Imre mellett maga Schmidt Mária volt a kezdeményezője. Ebben a klímában sokan készpénznek vették, hogy hasonló szemléletű kiállítás készül a Józsefvárosi pályaudvaron”  – olvasható Hamvay Péter írásában.

Tovább a linkre

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

 

Szoljon.hu, 2018. május 13.

„A Szolnokon megfordult neves emberek közt olyat is találunk, akinek nevét bő másfél száz évvel halála után is országos gyűlölet övezi. Hermann Róbert hadtörténész közlése szerint ugyanis az olaszországi tetteiért bresciai hiénaként is emlegetett Haynau is megtisztelt bennünket látogatásával.”

Tovább a linkre

Magyar Kurír, 2018. május 5.

Szakály Sándor szerint írni csak őszintén, forrásokra alapozva és hitelesen szabad. Ez nem jelenti azt, hogy ne tévedhetnénk vagy hibázhatnánk, ám nem mindegy, hogy véletlenül vagy szándékosan tesszük-e azt” – olvasható a VERITAS főigazgató Múltunkról és jelenünkről című kötetéről megjelent recenzióban.

Tovább a linkre

Demokrata, 2018. május 9.

Működött a szelep címmel jelent meg egy rövid könyvismertető Tóth Eszter Zsófia és Murai András által jegyzett 1968 Magyarországon kötetről.  „Bár a nemzetközi sajtó ötven évvel ezelőtt, a párizsi zavargások idején világforradalmat vizionált, elmaradt a nagy fordulat” – vonja le a következtetést a szerző.

Tovább a linkre

 

Udvardy Zoltán Az elveszett pozsonyi hídfő címmel közölt recenziót  Hollósi Gábor munkatársunk A pozsonyi hídfő. A Magyar–Csehszlovák Határrendező Bizottság tárgyalásai (1945–1947) című kötetéről. „Még ma sem köztudott annak a három falunak a neve, amelyet országunk második világháborút követő újabb megcsonkításakor ragadott el tőlünk a csehszlovák állam” – olvasható a felvezető szövegben.

Letölthető PDF

Index, 2018. május 1.

Tóth Eszter Zsófia és Murai András 1968 Magyarországon című kötetéről jelent meg egy recenzió. Szerzője Kolozsi Ádám. „Miközben Nyugat-Európában a ‘68-as diáklázadások hívei azt hitték, a kapitalizmusnak lefőtt a kávé, Magyarországon bevezették az Omniát. A presszóban megjelent az Új Gazdasági Mechanizmus, lett (kétszereplős) piaci verseny, az Édesipari Gyár monopolhelyzetének megszűntével kicsit fogyasztónak érezhették magukat a szocialista alattvalók” – olvasható a könyvajánlóban.

Tovább a linkre

Szél-járás, 2018. április 30.

A felvidéki Pro Patria Honismereti Szövetség kulturális és honismereti lapjában Tények, legendák és a nemzeti emlékezet címmel Kimlei Péter recenziót közölt a VERITAS 2017-es Évkönyvéről.

Letölthető PDF             

Mértékadó, 2018. április 29.

Az Új Ember és a Reformátusok Lapja mellékletében Lőrincz Sándor tollából recenzió jelent meg Szakály Sándor Múltunkról és jelenükről című kötetéről. „A jól tagolt kötet legjelentősebb és legterjedelmesebb fejezete a VERITAS cím alá gyűjtött beszélgetések sora […] – olvasható az írásban.

Letölthető PDF

Magyar Kurír

Zárójel.hu, 2018. április 18.

„Fidesz barát intézményi struktúra kiépítése, VERITAS  Intézet, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Nemzeti Művelődési Intézet, Nemzeti Örökség Intézet, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, Migrációs Kutatóintézet, Magyar Művészeti Akadémia és társai.”

Tovább a linkre

Honvédelem.hu, 2018. április 16.

„Huszonötödik alkalommal rendezik meg április 19-22. között a II. kerületi Millenárison a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. A kiemelkedő jelentőségű kulturális fórumon a Zrínyi Kiadó is képviselteti magát.”  Bemutatják Hermann Róbert  Görgei Artúr válogatott írásai - Értekezések, vitairatok, cikkek, interjúk, 1848-1915 című művét.
Tovább a linkre

ÉS, 2018. április 12.

Az Írók Boltjának segítségével összeállított újdonságok közt található Tóth Eszter Zsófia  Ceruzavonások Antall József arcéléhez. Levelek és interjúk című kötete is.

Tovább a linkre

Mandiner, 2018. április 12.

„A Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a VERITAS, a Retörki és a különböző tematikus programok évek óta hatalmas büdzsével rendelkeznek. Persze vannak komoly szakmai műhelyek, folyóiratok, amelyek a megszűnés határán billegnek vagy mostanra meg is szűntek. Ez roppant sajnálatos. Így sokkal inkább az a fura helyzet van, hogy egyszerre van jelen a sok pénz és a hiány.” 

Interjú Bödők Gergellyel és Gellért Ádámmal.

 

Tovább a linkre

HVG, 2018. április 10.

Sebes Gábor írja „ […] létrehoztak egy kutatóintézetet, a VERITAS-t, továbbá a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, de valami vagy valaki visszafogta ezeket az intézményeket. A Bizottság törvényben biztosított jogköre, hogy javaslatot tegyen titkosított anyagok titkosításának feloldására. Ez például nagyon indokolt lenne azoknál az anyagoknál, amelyek a volt pártállami állambiztonságnál keletkeztek és még mindig a jogutódoknál vannak. Fel kell gyorsítani a még a titkosszolgálatok birtokában lévő dokumentumok átadását a levéltárnak”.

Tovább a linkre

Demokrata, 2018. április 10.

„Egy visszatekintés mindig megfelelő alkalom, hogy a szerző lássa, jól ítélkezik-e meghatározó eseményekről” – olvashatjuk Szakály Sándor Múltunkról és jelenükről – Válogatott interjúk és beszélgetések, 2002–2017 című könyvét bemutató írásban.

Letölthető PDF

Azénpénzem.hu, 2018. április 5.

„Kormányhatározatba foglalták, hogy az állam összesen 300 millió forintot költ a Szent Koronát és a magyar királyi koronázási jelvények megismertetését célzó programok megvalósítására.”

Tovább a linkre

Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság 284. sz. körlevele, 2018. április 5.

„[…] a VERITAS Történetkutató Intézet […] hírlevelet jelentet meg a világhálón, amelyben az intézmény munkatársaival, illetve az általuk művelt témákkal kapcsolatos eseményekről és eredményekről nyújt tájékoztatást.”

Letölthető PDF

Sonline, 2018. március 30.

Somogyi Hírlap, 2018. március 31.

„A nyolc fejezetből építkező, arányos tagolású interjúkötetet nemcsak témája, hanem műfaji sajátosságai miatt is jó kézbe venni. A pergő beszélgetések által ugyan történészprofesszor szól hozzánk, ám teszi ezt közérthetően, az ismeretterjesztés szándékával, s ugyan mondandójában olykor érzünk némi vitriolt, ami csak a beszélgetések javára válik” – olvashatjuk Lőrincz Sándor könyvismertetőjében.

Tovább a linkre

Somogyi Hírlap

 

The New York Times, 2018. március 27.

„Nagyszabású portrét közölt az Orbán-rendszerről a New York Times, és egy ilyen cikk már csak azért is érdekes, mert megmutatja, hogyan láttatja Magyarországot a világ egyik legbefolyásosabb és szakmailag is legnívósabb lapja” – olvashatjuk Patrick Kingsley  How Viktor Orban Bends Hungarian Society to His Will (Hogyan erőszakolja rá akaratát Orván Viktor a magyar társadalomra) cikkéről.

Az írásban szó esik a VERITAS Intézetről, valamint Szakály Sándor főigazgatóról is. A The New York Times újságírója kérdéseivel felkereste Intézetünk főigazgatóját, aki részletesen válaszolt a feltett kérdésekre. A cikk szerzője a válaszokat figyelmen kívül hagyva a valóságot tendenciózusan elferdítető szöveget közölt le. A két letölthető PDF-en angol nyelven, valamint magyar fordításban olvashatóak Patrick Kingsley kérdései és az azokra adott főigazgató válaszok.  

Index

168 Óra

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

Comment: The following can be read from Sándor Szakály’s MTI interview conducted on January 17th, 2014: “...in contrast to the general image of Hungary in WWII, it should also be noted that truly significant suffering by Hungarian Jewry occurred upon the occupation of Hungary by German troops on March 19th, 1944, from which point the sovereignty of the country was severely limited. He suggested that several historians had come to the conclusion that the first deportation from Hungary during WWII had taken place in Kaminits-Podilskiy in 1941, but that in his opinion this action could be instead referred to as an immigration procedure, for those without Hungarian citizenship were sent there. He also emphasized that when it became known that many of the deportees had been killed, Hungarian Minister of the Interior Ferenc Keresztes-Fischer allowed repatriation to Hungary on their behalf.”

24.hu, 2018. március 25.

Ismeretlen szerző Ezért zsidózik, aki zsidózik címmel közölt recenziót Ungvári Tamás Felperzselt ország. Sorsfordító évek emlékiratai kötetéről.

 

„A két oldalról érzett fenyegetés újabb kibúvót kínált, az olyan ráforrasztott ideológiákkal, mint a ’két pogány közt’ vagy a ’kényszerpálya’. Romsics Ignác figyelte meg, hogy ebben a marxista történetfelfogás szépen érintkezik a szélsőségesen konzervatívval. Ránki György, megértően, Magyarország geopolitikai helyzetével magyarázta a kül- és belpolitikai mozgástér szűkülését. C. A. Macartney plasztikus megfogalmazását kölcsönözve az erős külföldi nyomás a lejtőn való lecsúszás ismételt eseteit produkálta, s csak gyengülő kísérletek születtek a zuhanás megakadályozására.

A ’kényszerpálya’ magyarázat évtizeddel később a konzervatív oldalon is feltűnik Szakály Sándornál, méghozzá a teljes felelősségelhárítás érveivel. A külső tényezők – ezen értsd a geopolitikai helyzetet – és a belső nyomás hatására Magyarország ’olyan kényszerpályára került, melyről elképzelhetetlennek tűnt letérni’.”

 

 

Tovább a linkre

HVG, 2018. március 27.

„Ujváry trivializálja a numerus clausust, összemosva konkrét, az 1920-as jogfosztó magyar törvényhez fűződő jelentését általános, szótári jelentésével” – olvasható Szapor Judit válaszában.

Tovább a linkre

Ujváry Gábor válasza

ÉS, 2018. március 23.

„De lesz mitől tartania az MTA-nak, illetve kutatóintézeteinek is, hiszen elég egy sürgősséggel meghozott törvény ahhoz, hogy esetleg a nemzetközi ranglistákra hiába ácsingózó NKE részeivé tegyék őket, de legalábbis az NKE profiljába illeszkedő egyedeiket, hátha az idegen tollak majd meghozzák a dicsőséget. Mert az jól látszik, hogy a garmadával alapított és kormányalárendeltségben működő (ál)tudományos intézetek, mint a Veritas, Nemzetstratégiai, Nemzetpolitikai, Migrációkutatási (!), Nyelvstratégiai, Rendszerváltás-kutató és a Terror Házában működő hosszú nevű, nem elfeledkezve a nemsokára megalapítandó – és eredetileg a Jobbik programjában szereplő – őstörténeti intézetről, szóval ezek a feltehetőleg több (tíz?)milliárddal kistafírozott „kutatóhelyek” a nemzetközi tudományban mikroszkóppal sem láthatók, ezért őket hiába is rendelnék az NKE alá, tőlük nem várható javulás” – olvasható Kenesei István cikkében.

Teljes cikk (letölthető PDF)

ÉS, 2018. március 23.

A hetilap Szakály Sándor Múltunkról és jelenünkről című kötetét is az Írók Boltjának segítségével összeállított könyvújdonságok közé sorolja.

Letölthető PDF

HVG, 2018. március 17.

A hetilap idei 9-dik számában Riba István tárgyszerű cikkében olvasható:„Nemeskürty 150 ezres magyar veszteségről írt könyvében, s fejvesztetten menekülő hadsereget mutatott be. A történészek ezt cáfolják. A katonák számos helyen kemény ellenállást tanúsítottak, sokszor a német csapatok utóvédjei voltak. A gond inkább az volt, hogy amikor egyes csapattesteket vissza kellett volna vonni az első vonalból, azt Horthy – Hitler kérésére – nem engedélyezte. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök ezért 1942  decemberében azt az utasítást adta, hogy visszamenni senkinek sem szabad. Nincs hátra, csak előre van. Jány Gusztáv tartotta magát ehhez, tovább, mint azt a hadi helyzet indokolta volna, s ezzel feleslegesen tett ki számos magyar katonát a kilátástalan harcnak. Pedig Jány tisztában volt a helyzettel, mint 1943 februárjában a vezérkarnak írta, az a benyomásom, mi már a Don menti harcoknál kialakult, beigazolást nyert, hogy a hadsereg feladata a német egységek biztosítása, ha fegyver nincs, akkor élő tömeg szerepeljen sebességcsökkentő ütközőként”.

Tovább a linkre

HVG, 2018. március 13.

Ujváry Gábor, a VERITAS Történetkutató Intézet főmunkatársa 2015-ben Hóman védelmében fellépve tagadta, hogy a történésznek miniszterként bármilyen szerepe lett volna a numerus clausus alkalmazásában és fenntartásában […] A Nemzeti Levéltárban fellelhető az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) főtitkára, Friedmann Gyula által Buday Goldberger Leónak, a Főrendiház* tagjának és a budapesti zsidó egyesületi élet egyik tekintélyes vezetőjének írott levél, ami az 1933. decemberi egyetemi, zsidóellenes atrocitásokat kommentálta. A levél több vonatkozásban is új, illetve a szakirodalomban is kevéssé tárgyalt adalékkal szolgál. Például a zsidó egyetemistákkal szembeni erőszakos cselekményekről, a Gömbös-kormány és annak kultuszminisztere, Hóman Bálint zsidókkal kapcsolatos nézeteiről és a numerus clausus gyakorlatáról abban az időszakban, amikor az – 1928-as módosítását követően – hivatalosan nem volt érvényben” – olvashatjuk Szapor Judit írásában.

Tovább a linkre

*Megjegyzés: Dr. Buday-Goldberger Leó 1935 és 1944 között.a Magyar Országgyűlés Felsőházának volt tagja 

A HVG honlapján megjelent Ujváry Gábor rövidített válasza. A terjedelmi okok miatt nem teljességében közölt válasz itt olvasható.

Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság körlevele, 2018. március 12.

A Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság körlevelében recenzió jelent meg Kiss Dávid munkatársunk A Munkásőrség története és előzményei című kötetéről. A könyvrecenzió szerzője Parádi József, a társaság elnöke.

Letölthető PDF

ÉS, 2018. március 9.

A patinás irodalmi és politikai hetilap A hét könyvei rovatában szerepel munkatársunk, Hollósi Gábor A pozsonyi hídfő című kötete is.

Letölthető PDF


Heti Válasz, 2018. március 8.

„Egy kutatás nyomán a kormányszóvivő is temette az Árpád-ház finnugor származását, pedig a ’szenzációs’ tanulmány nem erről szól. Az őstörténeti fronton történt mozgások mögött a Fidesz–Jobbik-múltcsata jelei is kimutathatók […] A 2017. december 29-i Magyar Közlönyben olvassuk, hogy 80 millió közforintot különítettek el az Emmi alá sorolt, az ’őstörténeti kutatások rehabilitációjával foglalkozó’ László Gyula Intézet alapítására  […] A jelek szerint tehát az intézmény hasonló modellben fog működni, mint a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum vagy a VERITAS Intézet, melyek egymásnak is versenytársai”– olvasható Borbás Barna cikkében.

Letölthető PDF

Szoljon, 2018. március 8.

„Lassan közeledik március ­tizenötödike, és mindenki elmondja, hogy Petőfi hogyan szavalta, vagy nem szavalta el a Nemzeti Dalt a múzeum előtt…” E szavakkal kezdte az 1848-as legendákról tartott előadását Hermann Róbert hadtörténész, egyetemi tanár a minap a Tiszazugi Földrajzi Múzeumban.

Tovább a linkre

Zsúrpubi, 2018. március 5.

„Azon, hogy a rendszerváltás után majd 30 évet kell várni arra, hogy a közvetve-közvetlenül több ezer ember életét megnyomorító Péter Gábor életrajza megjelenhessen, semmi csodálkoznivaló nincs. Elég, ha abból a tényből indulunk ki, hogy Péter Gábor mindenféle felelősségre vonás nélkül halt meg 1993-ban, feleségét, a legmélyebb részletekig beavatott Simon Jolánt pedig 2000-ben helyezték örök nyugalomra. Kevéssé hihető, hogy a magyar közvélemény elutasító lenne abban, hogy a volt államvédelmi altábornagyot legalább egy szimbolikus perben elítéljék. Azonban az ilyen irányú igazságszolgáltatás intézményes és jogi feltételeinek megteremtését a harmadik magyar köztársaság elsinkófálta, jelentve az egyetlen közös pontot a jobb és baloldali kormányzatok politikájában. Pedig minden csak a jóakaraton és némi lobbin múlik.”

Tovább a linkre

HVG, 2018. március 1.

„Először Szakály Sándor hívta fel a figyelmet az irodalomtörténész könyvének problematikus pontjaira, majd Szabó Péter és Dombrády Lóránd is részletesen írt a kérdésről” – áll Riba István  Elátkozott regiment című cikkében.

Letölthető PDF

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, 2018. március 5.

Harai Dénes egyetemi tanár Az Igazság elszántságával közölt recenziót Szakály Sándor Múltunkról és jövőnkről című interjúkötetéről.

„Szakály Sándor érzi a történelmi hagyományokban lévő belső kapcsot, a magyar lélek dimenzióit. Sem a lokális, sem az egyetemes nincsenek önmagukban, hanem szüntelenül átjárják egymást, gondoljunk arra, hogy a lokális-regionális történelemben, időről-időre felvillannak egyetemes eszmék, (felvilágosodás, reformáció, stb.), mint ahogyan az egyetemes eszmékért való harcban is felvillannak lokális helytállások, mint például a magyar 1848, és 1956. A magyar szellemi életet telerakják csapdákkal: ’Magyarországon van egy hangos kisebbség, amely állandóan – és teljesen tévesen – fasizmust kiált, s ezáltal érzelmi, politikai síkra terel történeti, jogi kérdéseket, már csak azért is, mert közülük sokan eszmei vagy akár rokoni kapcsolatban állnak  egykori ávósokkal, népbírákkal, népügyészekkel, kommunista pártfunkcionáriusokkal.’ – céljuk a nemzet belső összetartozását s az erkölcsöket lazítani.  Nem véletlen, hogy a jelenünk szempontjából a XX. századnak a VERITAS Intézet által vizsgálat alá vont időszakai igen neuralgikusak. Az igazságot nem lehet kiosztani a nemzeteknek, maguknak kell megszenvedett történetükből kidolgozni azt, erre hivatott Szakály Sándor által vezetett VERITAS intézet, a társadalomtudományi kutatások új típusú szellemi műhelye. Valóban, - egyetértve Szakály Sándorral - szükség lenne olyan nyílt fórumokra is, ahol elfogulatlanul vitatkozhatnának kutatók, tanárok, hallgatók, a még mindig neuralgikus kérdésekről. Az egyetemi tudományosság megújítása új szellemiségű egyetemek létrehozását igényli” – olvashatjuk a kötetet méltató szövegben.

Tovább a linkre

 

Délmagyar, 2018. február 21.

Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokhelyettese köszöntőjében kiemelte: 1848 előtt nem volt saját hadseregük a magyaroknak. 1848 tavaszán alig néhány hét alatt a semmiből jött létre a magyar honvédség, amely június végétől, július elejétől már a hadszíntéren harcolt” olvasható a Megnyitották a 170 éves a Magyar Honvédség  című programsorozatot cikkben.

Tovább a linkre

Magyar Narancs, 2018. március 1.

„A képzés oktatói a Terror Háza, a VERITAS Történetkutató Intézet és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatói voltak”. Pálos Máté Őfelsége sírrablója című cikke.

Letölthető PDF

Magyar Nemzet, 2018. február 17.

„A harmadik világháború bekövetkeztekor kisegítő szerepet szántak az 1957-ben szerveződött egységeknek” – írja Pethő Tibor Kiss Dávid A Munkásőrség története és előzményei című kötetét bemutató cikkében.

Letölthető PDF

Felvidék.ma, 2018. február 15.

„Jó folyóirathoz illőn már a címlapjával felhívja a figyelmet – persze csak a történelem iránt érdeklődőkét – a Rubicon februári száma. Kik bombázták Kassát? – teszi fel bombára emlékeztető i betűjével a mindeddig megnyugtatóan meg nem válaszolt kérdést, majd a cikk szerzője, Szakály Sándor hozzátesz még egy kérdőjelet: A magyar történelem örök rejtélye marad?” – olvasható Cservenka Judit Kik bombázták Kassát? – a Rubicon februári számának tartalma című írásában.

Tovább a linkre

Székely Hírmondó, 2018. február 13.

A háromszéki napilap oldalain Borbély Zsolt Attila a II. világháború eseményeinek különböző szemléletéről, eltérő narratíváiról közli véleményét. „Minden okunk megvan arra, hogy értékeljük azok erőfeszítését – mint például Schmidt Máriáét és Szakály  Sándorét –, akik igyekeznek a fentebb vázolt torz szemléletet a valósághoz közelíteni” – zárja cikkét a szerző.

Tovább a linkre

HVG, 2018. február 8.

Konok Péter történész sajátos időszámításról ír a hetilapban Legyen úgy, mint régen nem volt címmel. Megjegyzi, hogy a történelem a politika szolgálóleánya

Letölthető PDF

HVG, 2018. február 8.

Tóth Richard tollából Orbán kutatóintézete érzelmi zsarolással próbálja megállítani a kivándorlást című írás jelent meg a hetilap online oldalán.

Tovább a linkre

Korunk, 2018. január

Lakatos Artur a Kolozsvárt megjelenő kulturális lapban méltatta Sáringer János és Abdalláh Abdel-Ati Abdesz-Szalám Mohamed válogatásában és szerkesztésében megjelent A szuezi válság és Magyarország – 1956. Diplomáciai íratok című, a VERITAS könyvek sorozatban kiadott  művet.

Letölthető PDF

Mandiner, 2018. február 5.

Ungváry Krisztián anélkül mond megfellebbezhetetlen ítéletet a politika szereplőiről, hogy ismerné e bonyolult kor összes tényezőjét” –  írja Kónya Imre, a Boross-kormány belügyminisztere. 

Majd így folytatja: „Bevallom, lehangol a politikai közbeszéd alacsony színvonala. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy közéleti szereplőket konkrét bizonyítékok nélkül a nyilvánosság előtt tolvajnak vagy éppen hazaárulónak neveznek. Egyes politikusoktól, újságíróktól ezt megszokhattuk és lassan már természetesnek vesszük. De a történészi szakma szabályai mások. Ha egy közéleti szereplőről egy történész ítéletet mond, pontosan kell fogalmaznia, és a tényeket illetően nem bocsátkozhat feltételezésekbe.”

Tovább a linkreTovább a linkre