Rólunk írták

168 óra, 2019. február 28.

A hetilap interjút közölt Kőszeg Ferenccel. „A rendszerváltást ünnepli a kormányzat Harminc éve szabadon munka címmel. A megalománia ezúttal is tetten érhető: húsztagú emlékbizottság állt fel, olyan kortársak részvételével, mint Lezsák Sándor, Kónya Imre, Boross Péter. A történész szakmát Szakály Sándor, M. Kiss Sándor és az elmaradhatatlan Schmidt Mária reprezentálja. A felügyeletet Kövér László házelnök és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, a kormányzat fiatal farkasa látja el. Felsorakozik az állami média, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amely most meghálálhatja a belé öntött temérdek kormányzati pénzt. Persze apróbb hiányosságok azért lesznek. Nem lesznek ott a csapatban a demokratikus ellenzék képviselői, ki tudja, szó esik-e a SZETA-ról, a szamizdatról, a vallási csoportosulásokról, a valaha oly színes ellenzéki szubkultúráról. Vagy például Kőszeg Ferencről, aki ma már nyugdíjas, és abban a lakásban él, ahol nevelkedett.”

Letölthető PDF

Tovább a linkre

Magyar Narancs, 2019. február 27.

Nem működött a zsarolás – Ha a kormánynak az Akadémiára fáj a foga, erővel kell elvennie című cikk: „Mit jelent mindez? Palkovics a pályázatot gyakorlatilag a kutatóhálózat – 10 kutatóközpont és 5 önálló intézet – 20 milliárdos alapfinanszírozására írta ki, de úgy, hogy arra az egyetemek és a kormány saját intézetei – például a VERITAS– is pályázhatnak. Ha a miniszter megígérné, hogy az MTA-s intézetek biztosan megkapják, ami jár nekik, azzal magát a pályázatot tenné nevetségessé, és nyilvánvalóvá válna, hogy a szimpla zsaroláson túl az eleve nem szolgált semmilyen célt.”

Tovább a linkre

Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2019. február 27.

A napilap szerdai számában megjelent A szabadság utolsó szigete című cikkben a szerző, Joseph Croitoru részletesen kitér az MTA körül kialakult helyzetre, a kormány döntései elleni tüntetésekre, nézetekre, az akadémiai intézetektől megvont alapkutatás-támogatásokra. A cikk szerint az akadémia elnöke is aggodalommal tekint az utóbbi években és az év elején létrehozott új intézetek növekvő hálózatára, amelyek viszont egyre nagyobb összegű támogatásban részesülnek. Ezek közé tartozik a cikk írója szerint a 2013-ban alakult VERITAS Intézet, amelynek vezetőjét, Szakály Sándor történészt egy 2014-ben tett kijelentése miatt a magyarországi zsidó közösségek szövetsége lemondásra szólított fel, de hiába. Tovább a linkre

Letölthető PDF

Civilhetes 

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

 

 

444.hu, 2019. február 25.

„A főszerkesztő ilyen szempontból is szimbolikus választásnak nevezte – mármint a szekértáborokon való átlépés szimbólumának – hogy a helyettesének annak ellenére azt a Veszprémy László Bernát történészt kérte fel, aki civilben a századvéges Migrációkutató Intézetben dolgozik és a Mandiner külsős szerzője, korábban pedig a VERITAS Intézet nevű kormányszervnek is dolgozott, hogy Orbán rendszerét nyilván másképp látjuk. Mert Veszprémy Seres szerint  hihetetlenül tehetséges történész – szakterületei a holokauszt és a bal- illetve jobboldali antiszemitizmus – valamint jó publicista.”

Tovább a linkre

Azonnali, 2019. február 24.

Ésik Sándornak szomorú vasárnapja volt, gondolt egyet, és megszülte a heti kötelező penzumát Nem bölcsészből van sok, hanem háborúból címmel. Tovább a linkre

 

444.hu, 2019. február 21.

Szijjártó Jeruzsálemben: Nem antiszemita a Soros-kampány címmel olvasható írás erdelyip aláírással.

Tovább a linkre

Magyar Narancs

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

 

 

Magyar Narancs, 2019. február 21.

Náray-Szabó Gáborral, a Professzorok Batthyány Körének elnökével jelent meg interjú.

„A Történettudományi Intézetnek azonban így is versenyeznie kellene például a VERITAS Történetkutató Intézettel.”

„Igen, mert a VERITAS  is történettudománnyal foglalkozik.”

Letölthető PDF

 

Valóság, 2019. február 19.

Az egészségügy reformjai az Antall- és Boross-kormány idején címmel jelent meg Hollósi Gábor kötetéről recenzió.

Letölthető PDF 1. rész; 2 rész

 

HVG, 2019. február 18.

Interjú Pálinkás Józseffel Nem lehet tudománykampfot csinálni, a kormány nem érti, hogyan működik a kutatás címmel.

„Nem az a szándék – nézzük csak a hobbi-magyarságkutató erőforrásminiszter szívügyét, a türk nyelvrokonságot –, hogy utólag igazoljanak egy olyan feltevést, amelyről az MTA tudósai többszörösen bebizonyították, hogy nem úgy van, nem áll meg?”

Tovább a linkre

ATV, 2019. február 17.

A Heti napló Sváby Andrással műsora A kormány beleszólna a Magyar Tudományos Akadémia kutatásaiba címmel sugárzott összeállítást.

ATV, 2019. február 17.

„Ezek után kiemeli Szakály Sándornak a Numerus Clausussal kapcsolatban tett kijelentését, amely szerinte nem jogfosztásnak, csupán jogkorlátozásnak minősül… kiemeli azt is, Szakály szerint az 1941-ben Kamenyec-Podolszkba deportált zsidók kivégzése idegenrendészeti eljárás volt.”

Tovább a linkre

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

 

Népszava, 2019. február 16.

Szegőfi Ákos Kis ország, nagy mítosz című írásában olvasható: „A mítosz tartalmának kialakítása során a rendszernek szüksége van közvetítőkre is, akik kérdés nélkül terjesztik azt. A NER számára ez kétirányú folyamat: egyrészt új platformok kialakítását jelenti, másrészt azoknak a pénzügyi ellehetetlenítését, akik kritizálni merik az új mítosz tudományos alapjait. Az olyan erős kormányzati hátszéllel működő alapítványok és műhelyek, mint a Terror Háza vagy a VERITAS Intézet, amelyek valójában az MTA és a különböző történelmi műhelyek ’ellenlábasaiként’ jöttek létre, a mítosz közvetítését végzik. Alkalmazottaik első blikkre értelmiséginek tűnnek, és akadnak is páran, akik félreértésből a ’rendszerbarát értelmiségi’ képzavart használják a jellemzésükre, de ez a két kifejezés mára összeférhetetlenné, ha nem teljes ellentétté vált. A kormány politikai mítoszának terjesztésében egyszerű káderek segédkeznek, akikre egy szellemileg (és morálisan) egyébként igen megterhelő feladat jutott: a történeti múltat és a tudományos eredményeket kell a párt ideológiai katekizmusának megfelelő irányba torzítani. Szemben velük, egy értelmiségi tudja, hogy az igazság nem ideológia, hanem módszertan kérdése.”

Tovább a linkre

Hírklikk, 2019. február 16.

Az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályán egykoron dolgozó osztályvezető-helyettes sem Wass Albertet, sem a VERITAS Intézetet nem kedveli.

Tovább a linkre

Népszava, 2019. február 16.

„A 2010-es kabinetváltás óta kiépült egy kormányközeli kutatóhálózat, amely átvenné az MTA intézeteinek szerepét.”

Letölthető PDF

HVG, 2019. február 14.

Hont András cikke.  „Én javasoltam  Hóman Bálintnak szobrot… intézetet hoztam létre a holokauszt és a zsidótörvények relativizálására…”  Csak nem a VERITAS?

Letölthető PDF

Civilhetes, 2019. február 12.

Ezt már tényleg nehéz elhinni: a CEU után Széchenyi Magyar Tudományos Akadémiáját is a levesbe aprítaná a kormány címmel jelent meg írás.

Tovább a linkre

Magyar Narancs, 2019. február 12.

Gera Márton Lovász Lászlóék nem hagyják magukat: nemet mondtak az MTA ellehetetlenítésére című írása. „Az előzményekről korábban részletesen írtunk: a kormány elvonta a Magyar Tudományos Akadémia negyedéves költségvetésének egy részét, majd előrevetítette, hogy az egyes intézetek pályázatok útján juthatnának csak hozzá a pénzhez, azonban ezeken a pályázatokon versenyezniük kell például olyan, a kormány által preferált intézményekkel, mint a VERITAS Történetkutató Intézet, vagy éppen a Magyarságkutató Intézet.”

Tovább a linkre

Magyar Narancs, 2019. február 11.

 Ezt érte el Palkovics: menekülnek a tudósok Magyarországról címmel jelent meg helyzetjelentés. Szerzők:Gera Márton és Teczár Szilárd.

Tovább a linkre

P.S.: Talán még emlékszünk :„Sok (akadémiai) kutató úgy nyilatkozott a Nature-nek, hogy aggódnak amiatt (…), hogy a történészeknek dicsőíteniük kellene az ország múltját.”

Infovilág, 2019. február 11.

Csernyánszky Judit Bevállalós vagy színlelt baráti lesz-e a Pompeo-vizit? című írása.

Tovább a linkre

Népszava, 2019. február 10.

„Strukturális átalakításnak álcázott szétdarabolás és új finanszírozási rendszernek nevezett kivéreztetés fenyegeti a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézet-hálózatát. Pálffy Gézával, a Szent Korona Kutatócsoport vezetőjével beszélgettünk, aki szerint az okozott károk már most beláthatatlanok.”

Tovébb a linkre

M1, 2019. február 8.

Gulyás Gergely sajtótájékoztatót tartott Mit, miért tesz a kormány? címmel. Szóba került az MTA témája, majd ennek kapcsán a VERITAS Intézet is.

Tovább a linkre

Válasz online, 2019. február 7.

„Határon túli magyar kisebbségek és sztálinista struktúrák kutatója, aki korábban a Fidesz-holdudvarral is jó viszonyt ápolt, most azonban – tíz év után – épp miattuk hagyja ott a Magyar Tudományos Akadémiát. Stefano Bottoni először a Válasznak beszél döntése okairól: szerinte a kormány az innovációs EU-forrásokra akarja rátenni a kezét, másrészt ideológiai okokból is támadja az akadémiai kutatóintézetek szabadságát. Bottoni állítja: Orbán Viktor 2016-ban közölte már, hogy tíz év alatt új, neki kedves történésznemzedéket kell kinevelni.”

Tovább a linkre

ATV, 2019. február 7.

Az Egyenes beszéd műsorban Rónai Egon az akadémia volt elnökét, Pálinkás Józsefet kérdezi az MTA finanszírozása kapcsán.

Tovább a linkre

168 óra, 2019. február 7.

Ez nem az én világom címmel közölt interjút Kónya Imrével a liberális hetilap. Beszélgetőtárs: Buják Attila.

Letölthető PDF

Új Ember, 2019. február 7.

A katolikus hetilap mellékletében, a Mértékadóban interjú jelent meg Egerszegi Edittel, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság ügyvezető titkárával. A Berzsenyi és Takáts nyomában című interjút Lőrincz Sándor készítette.

Index, 2019. február 4.

„Az MTA intézetei bojkottálják a Palkovics-féle látszatpályázatokat, el se induljanak a létüket a politikától függővé tévő rendszerben – ezt akarja az akadémiai dolgozók meghatározó része. Az Akadémiai Dolgozók Fóruma szerint az 5000 munkatárs egzisztenciális érdekeiről alig esik szó, de nem csak ez, az egész magyar tudomány jövője forog kockán. Alulról akarják kikényszeríteni, hogy az MTA vezetése álljon bele a konfliktusba, és ne engedjen a zsarolásnak.”

Kolozsi Ádám írása. Tovább a linkre

Szakszervezetek.hu

Örülünk, Vincent?, 2019. február 3.

Jules (lásd: Ponyvaregény) újra megszólalt. Tovább a linkre

Magyar Hang

Népszava, 2019. február 2.

Bolgár György írása. Tovább a linkre.

Letölthető PDF

Magyar Narancs, 2019. január 31.

Szelektív hulladékgyűjtés című írás. Letölthető PDF

Szombat, 2019. január 30.

Kőszeg Ferenc Jönnek és mennek című  írása.

„Találóan mondta Szakály Sándor: a kamenyec-podolszki tömeggyilkosság közvetlen előzménye, a rendezetlen állampolgárságú külföldiek kitoloncolása az országból 1941-ben, a magyar hatóságok szempontjából jogszerű idegenrendészeti intézkedés volt. Pintér Sándor belügyminiszter is úgy véli, a menedékkérők szögesdrót mögé zsúfolása, éheztetése jogszerű idegenrendészeti intézkedés, amely még csak szabadságkorlátozást sem jelent, hiszen a menekülők bármikor visszatérhetnek Szerbiába.”

Letölthető PDF

Mérce, 2019. január 29.

Diószegi-Horváth Nóra nincs mit csináljon, unatkozik. Ezért ír. Többek között ezt: „És miközben Orbán Viktor rendszeresen találkozik és tárgyal Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel, idehaza a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója, Szakály Sándor a Magyar Hírlap hasábjain mentegeti a zsidótörvényeket, Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke antiszemita gyilkost méltat, a kormány évek óta, szisztematikusan igyekszik 70 évet kiradírozni a történelmünkből és újjáéleszteni a Horthy-kultuszt (és akkor a Megszállási emlékműről és a Hóman-szoborról még nem is beszéltünk).”
Tovább a linkre

Vasárnap, 2019. január 29.

„A csehszlovák megszállás alóli felszabadulásra, az 1919-es városvédő harcra emlékeztek kedden Balassagyarmaton. Cikkünkben a megemlékezés mellett az 1919-es „dicső eseményeket” foglaljuk össze.” Tovább a linkre

Index, 2019. január 28.

Kolozsi Ádám írása.

„A közmegítélés szerint az igazi veszély a társadalomtudományokat és a bölcsészeket fenyegeti. Ők azok, akik közül többeket kormányzati irányból korábban is értek politikai támadások, és volt intézmény, (a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont) amit elejtett megjegyzésben Palkovics konkrétan megszüntetendőnek mondott. Ráadásul ugyanezen a területen hoztak létre a Fidesz-kormányzás alatt az elmúlt években olyan párhuzamos állami intézményi struktúrát (a történettudományban: VERITAS Intézet, László Gyula Intézet, most januártól pedig a Kásler alá tartozó Magyarságkutató Intézet), ami kedvezményezettje lehet az MTA elleni politikai harcnak.”

Magyar Hang, 2019. január 25.

Radnóti Zolán teljes  írása az alábbiakban olvasható:

 

„Közismert a Grimm testvérek meséje a szabókról, akik a nagy semmivel öltöztették fel a királyt, és a körülötte állók nem merték neki megmondani, hogy bizony meztelen. Ez a mese most éppen Szakály Sándor történész gondolatai és a körülöttük lévő súlyos csend kapcsán jutott eszembe.

Megjelent egy interjú Szakály Sándorral, a VERITAS Intézet főigazgatójával, aki a Nagy Imre-szobor elvitele kapcsán feltett kérdésnél talált alkalmat, hogy megint a zsidókérdéssel foglalkozzon.

És most álljunk meg egy szóra, vagyis egy általa idézett névnél! Prohászka Ottokár.

A magyar kormány által is sokra becsült püspök, felsőházi tag. Elismerése kapcsán említi meg Szakály, hogy ideje lenne már kicsit nagyvonalúbban újradefiniálni az antiszemitizmust. Hadd idézzem meg a püspök szellemét és szavait (1920-ból)! „A zsidóság mindenütt elterpeszkedett, elfoglalta a vezető állásokat, uralkodott az irodalomban és kultúrában, meghódította a sajtót, amelynek hangját is megszabta, így jutott a zsidóság mindenütt irányító szerephez, az igazi magyarok pedig visszahúzódtak, mert számukra a vezető elem (a zsidóság) idegen és érthetetlen maradt. Igen, a valódi magyarok, különösen, ha keresztények is voltak, gyűlöltek, lebecsültek vagy elnyomottak lettek. A zsidó írókat, művészeket, tudósokat az égig magasztalták, a zsidókat »zsenik«-ként csodálták, míg a keresztényeket, a magyarokat agyonhallgatták, megrágalmazták vagy kigúnyolták. A zsidó szellem főképpen Budapest felett uralkodott, ahol a zsidóság biztonságban érezvén magát, leplezetlenül megmutatta a maga igazi, nemzetietlen, idegen, kihívó énjét.” Én ugyan nem vagyok történész, ám ez a szöveg eléggé antiszemitának tűnik. Azonban Prohászka „javára” írandó, hogy legalább őszinte ember volt, és nem titkolta, mit is gondol a zsidókról. „Érdemes lenne egyébként végre tisztázni, mit is értünk antiszemitizmus alatt” – mondja Szakály. „Tisztázni!”, azaz „nyissunk egy új lapot”.

Nagyon merem remélni, hogy a központi „letisztázási” vágy nem azt jelenti, hogy a főigazgató úrnak egy hazug és mindenkire nézve káros gondolatmenetnek, egy új (?) emlékezetpolitikának kell megágyaznia. „Egy kifosztott és megcsonkított állam húsz év alatt lényegében felzárkózott az európai középmezőnyhöz, ami bizony komoly teljesítmény. Azt is hangsúlyoznám, hogy nem szabad a több évtizeddel későbbi tudásunkból fakadó elvárásokat megfogalmazni az akkori döntéshozókkal szemben.” Szakály – a Horthy-korszak-témakörben – tekert még egyet a hangerőn, hogy a folyton ajvékoló zsidók hangját elnyomja, és így az interjú végén már szinte nem is értjük, miért nem rehabilitáljuk, ha ennyire jó volt. És még csak most értünk el a beszélgetés egyik legfontosabb részéhez, a numerus claususszal kapcsolatos eszmefuttatáshoz! „Azzal kapcsolatban is sok a félreértés. Az 1920-as törvény abban az értelemben korlátozta a felsőoktatásba bekerülők számát, hogy az megfeleljen minden magyarországi nemzetiség és népfaj lakossági arányának. Csakhogy a jogszabály nem is vonatkozott valamennyi egyetemre és karra, a szövegben konkrétan nem is szereplő zsidóságba pedig csak az izraelita hitűek, vagyis azok tartoztak bele, akik nem keresztelkedtek ki. Ezt lehet sérelmezni, ám attól ez még nem jogfosztás, hanem – meglátásom szerint – jogkorlátozás, és semmiképp nem helyes zsidótörvénynek nevezni.” Finoman cizellálta mondatait az intézményvezető. Szerinte az állampolgárok közötti jogegyenlőség felváltása „faji” szempontokkal nem nagy ügy, de azért „lehet sérelmezni”.

Értsd: megengedi, hogy „sérelmezzük”.

Igen, ez az a törvény, amely korlátozta az ilyen-amolyan „népfajok” közép- és felsőoktatási beiratkozását, hogy a beiratkozási arányok megfeleljenek a „népfajok” lakossági arányszámának.

Sőt – közli örömmel Szakály – ez nem is vonatkozott minden egyetemre!

Sőt a kikeresztelkedett zsidókat nem is érintette!

Sőt, nem is volt konkrétan leírva a törvényben „zsidó” szó.

Hát nem nagyszerű?

Azaz, Szakály logikája szerint, csak azért nem volt jogfosztás, mert a kikeresztelkedettekre nem vonatkozott?

Igen, csak azokra vonatkozott, akik még annak ellenére is akartak egyetemre járni, hogy zsidóknak mertek megmaradni. Ja… keménynyakú egy „faj” ez… Az ilyen makacs ember igazán csak önmagát hibáztathatja az őt ért kellemetlenségekért és sorsának rosszabbra fordulásáért.

Ám gondolatmenete legszebb része akkor következett, amikor a szakértő elmondja: „A két világháború közötti korszakban például úgy vett el a magyar állam zsidó tulajdonban lévő mező- és erdőgazdasági ingatlanokat és tartozékaikat, hogy az átengedett ingatlanokért harmincéves futamidejű, 3,5 százalékos, utólagos kamatozású, zárolt pengőkötvényekkel kívánt fizetni.” Jaj. Az általános iskolában megtanultuk, hogy a II. világháborúban Magyarország egy olyan állam oldalán állt, amelyik már régóta elhatározta, hogy a zsidókérdést a „maga eszközeivel” fogja megoldani, amelynek 1942 óta már neve is volt: Endlösung, azaz „végső megoldás”.

Idézném Moldova György írását a Hitler Magyarországont: „Nincs igaza, Smidelius, én Horthynak minden búzaszemről kötelezvényt adtam, mely háború utáni kifizetésre szólt. Tehát az elhozott áruk ki nem fizetéséért a szövetségeseket terheli a felelősség, mert a győzelmükkel megakadályoztak abban, hogy az ígéretemet megtartsam.

– De én úgy tudom, mein Führer, ön akkor sem szándékozott fizetni a magyaroknak, ha megnyeri a háborút.

– Az más kérdés, Smidelius, nyugodjon meg, akkor nem is merték volna kérni.” Mint már említettem, nem vagyok történész, de azt gondolom, hogy egyszerűen állami rablás történt. A jogfosztás után a kifosztásig, majd a népirtásig vezettek az események. „Ezt lehet sérelmezni, ám attól ez még nem jogfosztás, hanem – meglátásom szerint – jogkorlátozás, és semmiképp nem helyes zsidótörvénynek nevezni.” „Lehet sérelmezni…” Köszönjük!

Magyarként, európaiként és zsidóként élnék a nagyvonalú ajánlattal! Sérelmezem, hogy megszűnt a magyar honpolgárok törvény előtti egyenlősége! Sérelmezem, hogy megszűnt a modern magyar nemzet alapja! Sérelmezem, hogy Petőfi Sándor egyik legfontosabb követelését: „jogot tehát, emberjogot a népnek” kitépték a könyvekből!

Szakály megnyilatkozásai – aki hozzáértő ismerőseim szerint komoly hadtörténészi életművel rendelkezik – már rég nem egy történész megnyilvánulásai, hiszen e szakma nélkülözhetetlen feltétele az elfogulatlan mérlegelés képessége, a kíváncsiság és a nyitottság. Szakály Sándor intézményvezető jelenleg kevés nyitottsággal, ám jóval több elfogultsággal szemléli a magyar történelmet.

Megszólalásait senki sem elemezné, ha nem felelős pozícióban, afféle „állami” történészként mondaná őket. Így viszont azt a látszatot kelthetik, hogy Magyarországon félhivatalos álláspont lehet a népfajok közötti megkülönböztetés mentegetése, bagatellizálása.

Unom az egészet!

Nem akarok a zsidók sérelmeiről írni! Nem akarok a magyar félmúltról írni, amikor a közeli jövő erkölcsi kérdéseinek kapcsán bőven volna miről közösen gondolkodnunk.

De mindig előjön ez a zsidókérdés… És szeretnék visszatérni Szakály mondataira, mert nem véletlenül jelentek meg egy kormányközeli médiumban.

Komoly problémáim vannak, és magam sem tudom, hogy mit lehet válaszolni.

Egyrészt van a sokak által (beleértve magát a miniszterelnököt is) nyomatékosított zéró tolerancia az antiszemitizmussal szemben elve.

Többször is elhangzott, hogy a magyarországi zsidó közösség biztonságban érezheti magát, hiszen meg vannak védve. A biztonságot illetően valóban csak jókat lehet mondani – ezt nem is vitatja senki.

De hogy kitől vannak a magyarországi zsidók megvédve? Ezt csak találgatni tudom.

Meg vagyunk védve az antiszemita cselekményekkel szemben, azaz nem lehet a hazai zsidókkal szemben büntetlenül fizikai erőszakot alkalmazni. Ez üdvözlendő, olyannyira, hogy a Mazsihisz és annak vezetése ennek minden lehetséges alkalommal hangot is ad, itthon és külföldön egyaránt. És hivatalosan is meg vagyunk védve az iszlám migránsoktól.

Ám a Szakály-interjú olvasása közben egy kérdés motoszkál bennem: az általunk antiszemitának gondolt közbeszéd, megszólalások tömkelegével szemben is vajon ilyen hatásos védelemben részesül-e a magyarországi zsidóság?

Szégyen ide, szégyen oda, ebben azért nem vagyok olyan biztos.

Plakátokat fújtak le Dávid-csillaggal. Folyamatosan zajlik a sorosozás – nemzetközi összeesküvéssel karöltve.

És most a numerus clausus revideálási szándéka… Miért kell egyáltalán ennyire kitüntetett szerepet adni az ilyen típusú gondolatoknak?

Szeretném tudni, mit gondol mindezekről a magyar kormány! Merre van a zéró tolerancia?

Szeretném világgá kiáltani, hogy aki hisz abban, hogy nem a származásnak vagy a vallási hovatartozásnak kell meghatároznia az életesélyeket, az nem áll oda a numerus clausust mentegetni!

Ez nem szakkérdés. Ez emberség, magyarság és tisztesség kérdése.

Ha hirtelen ilyen kényesek lettünk Nagy Imre múltjára, akkor miért nem vagyunk kényesek Prohászka Ottokáréra? Most ez akkor kettős beszéd? Meztelen a király?

Ahhoz, hogy otthagyjuk végre a XX. századot, annyi kéne csak, hogy egyszer, egyetlenegyszer egyértelműen, teljes konszenzussal leszögezzük, hogy a faji diszkrimináció nemzetellenes és emberellenes. És ezt nem csak „lehet”, hanem „kell” is sérelmeznünk.

Ez nem a zsidók dolga, hanem mindannyiunké.

Ne kelljen már ezt félévente újra és újra elmondani!

Kérem, beszéljünk már végre értelmes és fontos dolgokról.

Tényleg, barátaim, Magyarország nem az első nektek?”

Letölthető PDF

Tovább a linkre

 

 

168 óra, 2019. január 24.

Bíró Veronika az akadémikusok aggodalmáról ír: „A történészeknek az katasztrófa, ha átláthatatlan rendszerben versenyezniük kell például a VERITAS Történetkutató Intézettel. Ez viszont a csillagászokat nem érinti, mert nincs olyan intézmény, ami versenyezhet velük.”

Tovább a linkre

Véleményünk szerint, ha nem ragaszkodnak az akadémia történészei a történelmi materializmushoz, illetve, ha nem félnének „a magyar múlt dicsőítésétől”, nincs aggodalomra okuk.

Élet és Irodalom, 2019. január 18.

Három cikk is foglalkozik Szakály Sándor személyével és a VERITAS Intézettel. Karsai László   Ki kavar? című cikkében írja: „Nagy Imrével kapcsolatosan Szakály régi módszerével él: kimond történelmi tényeket, más, ugyancsak fontos tényeket pedig elhallgat, vagy jelentőségüket csökkenteni próbálja. Szerinte Nagy Imre csak az utolsó pillanatban döntött, amikor a nemzet és az eszme között kellett választani.” (Letölthető PDF)

Tovább a linkre

Helyesbítés (ÉS, XIII. évfolyam, 4. szám, 2019. január 25.) tovább a linkre

Kenesei István „Olyan világ jön” című írásában a Magyarságkutató Intézetről és a populizmusról közli véleményét: „A populizmus fő sodrát alkotó elitellenesség és annak a nemzetközileg elismert, mértékadó akadémiai tudományosság ellen irányuló vonulata tehát kormánypolitikává vált.”  (Letölthető PDF)

Tovább a linkre

 

Vörös Kata „Az előző nyolc gazdag esztendő után 2018 szeptemberében kormányhatározatban olvashattunk arról, hogy a hitközség tulajdonába került a holokauszt gyermekáldozatainak szánt leendő múzeum, a Sorsok Háza, majd szinte napra pontosan két hónap elteltével arról értesülhettünk, hogy az EMIH-hez köthető Tett és Védelem Alapítvány (TEV) kormányzati támogatásban részesül” – írja a Gyűlöletet és harcot ünneplünk című cikkében. (Letölthető PDF)

Tovább a linkre

 

Magyar Narancs, 2019. január 24.

Radnóti Zoltán írása.

„Az én tanácsom csak annyi, amennyit maga a kormány is minden létező fórumon elmond: védjék meg a honi zsidóságot. Kérjék meg például Szakály Sándort, egy hivatalos kormányzati intézmény vezetőjét, hogy ne mentegesse a numerus clausust, és ne akarja az antiszemitizmus fogalmát, mint ígéri, úgy újradefiniálni, hogy abba Prohászka Ottokár nyílt és brutális antiszemitizmusa ne férjen bele. Ne minősítse a kamenyec-podolszkiji tömeggyilkosságot egyszerű „idegenrendészeti intézkedésnek” (ami nem tud mást jelenteni, mint hogy az urak csak lelkiismeretesen tették a dolgukat). A kormánypárti képviselők ne méltassanak fehérterrorista, különítményes tömeggyilkosokat, ahogyan Lezsák Sándor tette Héjjas Ivánnal alig negyedéve. A sor még hosszan folytatható volna. Ettől védjenek meg bennünket! De nem is bennünket, hanem önmagukat, mindenkit. Az egész magyar társadalmat. Mindezt nem váltja ki a csontok búvárlása, ezt a hosszú évekig tartó utat nem lehet egy háromhetes kutatással letudni. Ha a kormány tisztázná kirekesztett, meggyilkolt honfitársainkhoz fűződő viszonyát, ha nem a politikai igényeihez rendezné a történelmet, akkor sokkal egyszerűbb, ám sokkal fontosabb lépést tennénk a meggyilkoltak emlékének befogadásáért. Mert ez minden, amit 2019-ben tehetünk értük – és még inkább önmagunkért, a befogadó és boldog magyar nemzeti közösségért."

Letölthető PDF

 

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”

 

 

Dehir, 2019. január 21.

Legújabb könyvét mutatja be Hollósi Gábor jogtörténész: az interjúkötet az Antall-Boross-korszak legjelentősebb, még élő egészségügyi-politikai döntéshozóival tartalmaz beszélgetéseket.

Tovább a linkre

Medicalonline

 

 Index, 2019. január 20.

Szeretnék élni, de most szénné égett holt testemre van szüksége a nemzetnek címmel Kolozsi Ádám a fél évszázada mártíromságot szenvedett fiatalról ír. A szerző Tóth Eszter Zsófia írására hivatkozik, valamint köszönetet mond munkatársunknak.Tovább a linkre

Népszava, 2019. január 19.

Sebes György tévéműsorokkal kapcsolatosan kifejtett véleménye. 

„Különösen pedig akkor jön jól ez a fajta elfogultsággal párosuló műsorvezetés, amikor beengednek a stúdióba ellentétes nézeteket képviselő embereket is. Hiszen erre is van példa. Amikor azt próbálták megfejteni, érdemes-e egyáltalán Nagy Imre szobrot tartani Budapesten, szót kapott Eörsi László történész, az 56-os események elismert kutatója. Igaz, mellette azért ott ült a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese, Máthé Áron, valamint egy másik történész, Szerencsés Károly, hogy legyen, aki megmondja a tutit (még ha ebben a kérdésben szinte lehetetlen is). Amikor pedig egy másik adásban arról volt szó, van-e - és ha igen, miért - napjainkban is antiszemitizmus, akkor Szakály Sándor és Karsai László vitázott, valóban szembesítve egymással álláspontjaikat.” Letölthető PDF

Tovább a linkre

 

Magyar Hírlap, 2019. január 19.

Friss társadalomtörténeti kutatások a reálisabb mai Magyarország-képért címmel ifjabb Bertényi Ivánnal jelent meg interjú.

Letölthető PDF

Tovább a linkre