Elrejt

A „Gulág rabtelepei” címmel a fogolytábor-rendszert megjárt milliók egyikeként vetette Menczer Gusztáv papírra az emlékeit, mely most tíz év után újra napvilágot látott a Századvég Kiadó jóvoltából.

               Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke, a könyv bemutatóján kiegyezéses rendszerváltásnak nevezte mindazt, ami hazánkban 1990-ben történt. Olyan, forradalmi tűz nélküli eseményként jellemezte az akkori időszakot, amely az érthető indulatok elé sok korlátot állított. Mint fogalmazott: „a történelemben számos olyan helyzet akad, amelyre utólag azt lehet mondani, hogy akár másként is meg lehetett volna oldani, de akkor, ott, abban az időben, mégis csak az tűnt megvalósíthatónak. Látni kell azt is, hogy Nyugaton 1945 után nem olyan rendszerváltás zajlott, mint nálunk. Ott felelősségre vonták a kollaboránsokat, de minden más érintetlen maradt. Minálunk semmi sem maradt érintetlen. Alig akadt olyan család 1945 után, aki nem szenvedett el valamilyen sérelmet. Minden városban volt internáló tábor. Sok és súlyos sérelmeket szenvedtek el az emberek, s nekünk 1990-ben súlyozni kellett. Ebben a helyzetben kellett a legszörnyűbb megpróbáltatásokat átélteket legalább lelki értelemben véve kárpótolni. S a szenvedések közül is a legsúlyosabbak között kell említeni a GULÁG rendszerét. Ebben, a kárpótlási munkában vett részt Menczer Gusztáv, aki még a saját, kínzó múltja egyes részletein is felül tudott emelkedni. Látásmódja, igazságszeretete, keménysége, mind olyan tényező volt, amely a lehetségest, elérhetőt, megvalósíthatót tűzte napirendre. Amit a „Gulág rabtelepei” című könyvében leírt, az mind igaz. De ez a könyv ráadásul még Menczer Gusztáv személyiségét is kifejezi. Úgy tudta láttatni mindazt, ami megtörtént, hogy közben úrrá tudott lenni az indulatain. Tanító jellegű mű” – mondta Boross Péter.

              M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum tudományos főigazgató-helyettese elmondta: a szerző sorsa bármelyikünk sora is lehetett volna, hiszen az 1945 utáni Magyarországon szét akarták verni azt az értékrendszert, amely ezer éven keresztül meghatározó volt. Mint fogalmazott „Menczer Gusztáv személyes története egyúttal a magyar társadalom kollektív története is”. Hozzátette: „erkölcsi kötelességünk, hogy az áldozatoknak megadjuk az erkölcsi kárpótlást”.

               Máté Áron helyettes államtitkár, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese a Szovjetunión belüli rabság fokozatai közül a legmélyebb bugyornak nevezte a GULÁG világát, majd hozzátette: „Menczer Gusztáv az ártatlanul elítélt emberek igazságáért küzdött. Az ügy fáradhatatlan harcosa volt”.

              Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója hangoztatta, hogy a könyv „az emlékezetből kitörölt történelmet szeretné visszacsempészni. A könyvben ugyanis a valós tények szerepelnek. Megszólalnak benne az egykori bajtársak és fogolytársak is, akik Menczer Gusztávval együtt élték át az adott időszakot. De a kivégzettek névsorát is közreadja. Emléküket meg kell őriznünk”. Szakály Sándor szerint a „hazatértek közül sokan rosszabb sorsra jutottak, mint amit a Szovjetunióban átéltek. Számos esetben előfordult, hogy idehaza rögvest bíróság elé állították, s további börtönbüntetésre ítélték őket, de olyan is előfordult, hogy kivégezték a szerencsétlen áldozatot. A kötet sokaknak ösztönzést adhat arra, hogy megismerje a magyar történelem elhallgatott időszakát, melyre sokáig azt mondták, hogy nem is létezett. Példát adhat és utat mutathat”. Hozzátette: „adjuk vissza a megtört gerincűeknek is a reményt, hogy felállhatnak, és sose forduljon az elő, hogy kitaszítja őket a nemzet, mert egy tisztességes, új hazában kell mindannyiunknak boldogulni” – mondta Szakály Sándor.

Jezsó