Elrejt

Az előadás tartalmilag három részből állt. A különvélemények intézményével kapcsolatban elmondta, hogy az uralkodónőhöz való közvetlen fordulásra kitüntetett bizalmasai kaptak jogot. A különvélemény a kor kormányhatóságainak kollégium-elve (többségi elven alapuló közös álláspontja) ellenében hatott, lehetőséget biztosított az uralkodónőnek, hogy a.) közvetlenül beavatkozzon a kormányhatósági munkába, kézi vezérlés alá vonja azt; b.) megválassza a nyomásgyakorlás és az engedékenység határait; c.) sikertelenség esetén a gonosz és rossz tanácsok felelőssége mögé vonuljon vissza.

Az előadás második részében az előadó bethleni Bethlen Gábor gróf erdélyi kancelláron (akinek az Aranygyapjas rend ornátusában ábrázolt képét mint gyűlölt magyar arisztokratáét azért semmisítették meg, hogy egy Lenin a nép között tematikájú festményt fessenek a vásznára), Joseph-Maria Graf von Auerspergen és Kormis Mihály grófon kívül (akikről egyelőre nem talált korabeli ábrázolást) bemutatta a következő eseménysor főszereplőit, főbb tisztségeik megjelölésével.

A harmadik rész kronologikus sorrendben, évenkénti beosztásban Brukenthal egy-egy valláspolitikai megnyilvánulását villantotta fel. Ennek kezdeti és befejező tételei a következőképpen hangzottak: 1763. Brukenthalt Buccow felrendelésével párhuzamosan Bécsben marasztották, és információs jogot kapott az erdélyi határőr-szervezéssel és adóüggyel kapcsolatban. Részt vesz a Bartenstein-féle Erdélyi Bizottság transzmigránsügyi [ausztriai kényszer-áttelepített evangélikusokkal foglalkozó] ülésén, és ott az anabaptistákkal (habánokkal) és herrnhutiakkal szembeni kemény fellépést szorgalmazott. … 1779 a Kornis és Koller menesztésével felsőbb támogatás nélkül maradt Major [erdélyi görög katolikus] püspököt megalázó feltételek kényszerű elfogadásával tette politikailag semmivé: a.) az ország békessége érdekében mondjon le erőszakos térítési módszereiről; b.) püspöki konzisztóriumával törekedjék a békességre és egyezzék meg velük a szerzetesi életet és a birtokigazgatást érintő kérdésekben; c.) számoljon el a Gubenium felé az 1773–74-ben gyűjtött hadsegély-pénzekkel, és mondjon le azon igényéről, hogy ezeket a pénzeket egy vallásalappá szervezze; d.) mondjon le arról az igényéről, hogy rendelkezni kíván az unitus klérus egyházi földje felett, és tekintse ezeket állami fizetési segélyeknek. (Az 1773 és 1779 közötti időben az állami kongruapolitika részeként a közföldekből kiutalt és a görög katolikus egyháziak által birtokolt földek nagysága három és félszeresére nőtt.) Az előadás konklúziója az volt, hogy valóban zseniális szellemi képességekről és kiváló politikai érzékről tesz tanúbizonyságot, hogy báró Brukenthal evangélikusként, áttérés nélkül ilyen komolyan befolyásolni tudta az erdélyi vallásügyet a szigorúan katolikus szellemű Mária Terézia mellett is.

Tapasztalatai szerint az előadó a nagyszebeni konferencián élete talán eddigi legnagyobb konferenciasikerét aratta. Ezt bizonyította Konrad Gündisch professzor hozzászólása, aki az átláthatatlan és kaotikus hivatali viszonyok akkori és napjainkra jellemző hasonló példáira hívta fel a figyelmet, és Thomas Şindilariu kérdése, aki Brukenthalnak az erdélyi egyetemalapítási tervekben betöltött szerepéről érdeklődött, és kifejtette, hogy tudomása szerint ebben a kérdésben Brukenthal magával a szász evangélikus klérussal is szembekerült. Konrad Gündisch professzor záróelőadása egyik pontja kapcsán külön is megemlítette, hogy ezt a kérdést a konferencia során valláspolitikai előadás kiválóan össze is foglalta. Az ezt követő beszélgetések során az előadás minden elemét dicsértettel illették, a felépítettségtől kezdve, az érthetőségen át, szép nyelvezetéig. Külön értéket képviselt a szekció után két ember gratulációja. Harald Heppner, a grazi egyetem professzora és Ulrich Andreas Wien a koblenz-landaui egyetem evangélikus teológiai fakultásának tanára, az AKSL (Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde) elnöke és az Erdélyi Szász Kultúrtanács (Siebenbürgisch-Sächsischer Kulturrat) elnökhelyettese maguk mentek oda az előadóhoz, és adták tudtára meglátásaikat. Előbbi azonnal meghívta az előadót a Gesellschaft zur Erforschung des 18. Jahrhunderts im Südöstlichen Europa (Társaság Délkelet-Európa 18. Századának Kutatására) nevű szervezetbe. Utóbbi a konferenciakötet számára kidolgozandó tanulmány mellé egy másik publikációt is kért az előadótól. Elmondta, hogy Konrad Gündischsel az evangélikus konzisztoriális egyházkormányzat feltárásán dolgoznak. Mikor megtudta, hogy az erdélyi református főkuratórium 1770-es betiltása kapcsán Brukenthal egy hosszabb munkálatban összefoglalta az erdélyi evangélikus egyházkormányzat történetét és működését is, azonnal felkérte az előadót ennek a dokumentumnak a megkeresésére, valamint bevezetéssel és jegyzetapparátussal ellátott leközlésére. Ezután arra tért át, hogy a beszélgetés során tovább erősödött az a meggyőződése, ami már az előadás során kialakult benne, hogy nagyon komoly kutatások állnak ezen eredmények mögött, melyek akkor lennének igazán hatékonyak, ha a német nyelvű közönség is megismerhetné azokat.