A reformáció 500. évének jegyében a Nagyenyedi Református Egyházmegye és a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, valamint egyházközségek, oktatási intézmények és Fehér megye magyar civil szervezetei A Reformáció erdélyi bölcsőhelyei – Könyv, oktatás, és reformáció. A protestáns oktatás évszázadai címmel konferenciát szervez. A VERITAS Intézetet az eseményen Kovács Kálmán Árpád képviseli. Előadásának címe A belmisszió hitéleti és oktatásügyi kihívásai Erdélyben (1895-1907).
Helyszín: 515200 Nagyenyed (Aiud), Bethlen Gábor Kollégium, Apafi terem, Strada Bethlen Gábor utca 1.
Időpont: 2017. október 22–24. (vasárnap-kedd)
Elrejt
Kovács Kálmán Árpád előadása az 1895-96-os pest-debreceni belmissziói vita erdélyi leágazásának ismertetése. Hogy ennek jelentőségét megértsük az egyetemes magyar református egyháztörténet szempontjából, elég csak Ravasz Lászlóra gondolnunk, aki egyházi látásmódjának alapjait („a missziót egyháziasítani, az egyházat misszionálni kell").ezen viták során alakította ki. Az előadás időhatárait nem véletlenül jelöli ki Szász Domokos püspök nagy alkotása, a kolozsvári teológiai fakultás alapítása és Ravasz László első jelentősebb műve a Bevezetés a gyakorlati theológiába. A felálló új intézményben a német filozófiai idealizmustól meghatározott „theologiai liberalizmusával", valláserkölcsi humanizmusával Nagy Károly képviselte a korban oly sokszor kárhoztatott, Ravasz László által mégiscsak erényeiben erősebbnek talált "enyedi szellem"-et, amely a közkeletű vélekedésektől eltérően nem egyszerűsíthető le a „sekélyes racionalizmus" gondolatiságára. A mondandó gerincét a Molnár Albert-féle „gyülekezeti belmissziós módszer” ismertetése adja az Erdélyi Protestáns Lap 1898–1900-as évfolyama alapján. Molnár kolozsvári belmissziós ellenfelei Kenessey Béla és Kecskeméthy István Pestről érkeztek térítési célból Erdélybe. Rajtuk kívül Molnárt a pesti vezéregyéniség, Szőts Farkas is támadta a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban és a Protestáns Szemlében. Előadó ismerteti a Szász Gerő-féle botrányt, mely az ébredési és az erdélyi szellem első nagyobb keserűséget hozó összecsapásává változott. Kitér a jelentős részben Bánffy Dezső nevével fémjelezhető államsegélyes egyházpolitikára, amely 1893 után az iskola- 1898 után pedig a lelkészi kongruapolitikában erősítette az államközpontú szemléletet, így gyengítve a radikálisnak, túlzónak és kívülről importáltnak tekintett mozgalom erdélyi hatását. Az előadás vége Makkai Sándor 1944-es Szolgálatom című teológiai önéletrajza alapján vázolja fel a kolozsvári teológiai fakultás tevékenységének lelki és szellemi képét az új század nagy jelentőségű első évtizedében.
