Elrejt

Berzeviczy Albert eredményekben gazdag életútja történelmünk két nagy korszakát, a dualizmus és a Horthy-korszak idejét ölelte fel. A magyar nemzeti szabadelvűség jeles alakjaként több mint öt évtizedes parlamenti pályája során kapcsolatban állt kora szinte valamennyi ismertebb politikusával. Szemtanúja volt a „boldog békeidők” Monarchiájának, az első világháborúnak és a történelmi Magyarország összeomlásának, a trianoni békeszerződésnek, valamint a bethleni konszolidációnak. Tisza István első kormányának kultuszminisztereként a magyar nemzeti szellemű kultúrpolitika elkötelezett hívének számított. A hazai intellektuális élet megkerülhetetlen szereplője volt a XX. század első harmadában. Harmincegy éven keresztül vezette a Magyar Tudományos Akadémiát, amivel mindmáig ő a tudós társaság leghosszabb ideig hivatalban lévő elnöke! Igazi polihisztornak tekinthető, aki napjainkig alapműként hivatkozott könyveket írt Aragóniai Beatrix királynőről, illetőleg a neoabszolutizmus koráról, de sokoldalú érdeklődésének köszönhetően publikált az érett olasz reneszánszról és a XVII. századi tájképfestésről is. Mindezeken túl a századfordulón, a magyar sport hőskorában aktív sportvezetői tevékenységet is vállalt: 1895-ben alapító elnöke lett a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Támogatta a budapesti olimpiarendezés gondolatát. Életrajza nemcsak a kivételes kultúrpolitikusról szól, hanem izgalmas történeti panorámaképet nyújt a kiegyezés és a Monarchia világáról, a Nagy Háború valamint az azt követő forradalmak időszakáról, végül pedig a Horthy-korszak első másfél évtizedéről.