Elrejt

„Urunk Őfelsége [János Zsigmond, akkori címe szerint választott magyar király, 1570 után az első erdélyi fejedelem] miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönségesen az religió dolgáról végezött, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy mindön helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerént, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig, senki kénszerítéssel ne kénszerítse az ű lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása őnékie tetszik. Ezért penig senki az superintentendensök [protestáns püspökök] közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók [törvények] szerént, és nem engedtetik ez senkinek, hogy senkit fogsággal, avagy helyéből való priválással [elűzéssel] fenyögessön az tanításért, mert az hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon. (Az 1568-as tordai országgyűlési határozat) „A fejedelem nem avatkozzék bele a vallás ügyeibe, viszont kötelessége, hogy az innovátorokat megbüntesse." (Az 1570-es ún. innovációs törvény) „Az Isten igéjének prédikálása és hallgatása felől végeztetett, hogy mind ennek előtte is felséged minden országával együtt elvégezte, hogy az isten igéje mindenütt szabadon prédikáltassék, az confessioért [hitvallásért] senki meg ne bántassék, se prédikátor, se hallgatók; de ha valamely minister [lelkipásztor] criminalis excessusba [büntetőjogi kihágásban] találtatik, az superintendens megítélhesse, minden functiojától priváltassék azután az országból kiűzethesse”. (Az 1571-es tordai országgyűlési határozat).

Három, nagyjából egyidőben keletkezett törvényszövegről van szó, mégis mintha ellentmondásokat éreznénk bennük. Hogyan adtak nekik mégis egységes értelmezési keretet a korban? Ennek megértéséhez bele kell pillantanunk a bevett és tolerált vallások rendszerébe. E rendszer kialakulása Erdélyben az 1540-es évekkel kezdődött, amikor a reformáció terjedése az országban érzékelhető társadalmi méreteket öltött. Johannes Honterus 1543-ban brassói nyomdájában nyomtatta ki a Reformationsbüchlein für Kronstadt und das Burzenland (A brassói és barcasági reformációs könyvecske) című művét. Az 1544. és az 1545. évi erdélyi törvények még Fráter György kormányzó hatására innovációs tilalmat vezetnek be a parttalan hitújítások megakadályozása végett. Az 1551-es alvinci merényletet a protestantizmus felé kacsingató erdélyiek is megkönnyebbüléssel fogadták, hogy azután Ferdinánd pénzszerzési és kormányzati praktikái végleg gyűlöletessé tegyék előttük a Habsburg-uralmat, és 1556-ban szultáni parancsra Izabella királyné és fia, János Zsigmond visszahívása mellett döntsenek. Ilyen körülmények között került sor az 1557. évi tordai országgyűlésre, amelyikben elrendelteték, hogy ki-ki azt a vallást vegye be amelyiket akarja, de az új vallás követői ne bántalmazzák a réginek a híveit. Az „új valláson” itt még csak az ágostai hitvallás volt értendő. Erre a törvényre megy vissza a „bevett vallás” (latinul recepta religio) kifejezés. 1564-ben az enyedi zsinaton elvált egymástól az evangélikus és a református (helvét hitvallású) egyház. Immár a kolozsvári (ekkor már magyar) egyház hitét ugyanúgy szabadott követni, mint a nagyszebeni szászét. Továbbra is tilos volt azonban az innováció. De mit jelent az innováció szó a korban? Tekinthető-e az 1568-as törvény az elvi tolerancia és vallásszabadság világszinten első kifejeződésének? Mire való szabadságot jelentett a vallásszabadság a korban? Milyen korlátok fedezhetőek fel magukban a törvényszövegekben? Milyen korlátozások, hatalmi fellépések történtek ezen törvények nevében a 16-17. század Erdélyében? És végül, de nem utolsósorban: hogyan tették lehetővé éppen ezek a törvények azt a vallási türelmet és sokszínűséget a korabeli Erdélyben, amely olyannyira szokatlan volt a kor Európájában? A cuius regio, eius religio (egy terület - egy vallás) elve  mellett ugyanis egyenesen botrányos volt, hogy Erdélyben hét vallás (a római katolikus, az evangélikus, a református, az unitárius, az ortodox, az anabaptista és a zsidó) is békében tudott élni egymással, de a törvényes elnyomás ellenére hol rejtőzve, hol nyilvánosan egy nyolcadik (a szombatosság) is túl tudott élni. Úgy hogy közben egyetlen közösségen belül is két-három különböző hitvallású templom is működhetett.    

Ez az előadás november 8-án elhangzott a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben is.