Helyszín: 535600 Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc), Tamási Áron Gimnázium bentlakása, Nyírő József terem, Márton Áron tér 4.
Időpont: 2018. január 16. (kedd) 18 óra
Elrejt
Erdély, különösen pedig Székelyföld Magyarországon belüli gazdasági elmaradottsága, ugyanakkor tudományos, közművelődési és egyházi intézményeinek (Erdélyi Múzeum Egyesület, kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem, EMKE, az ottani neves gimnáziumok, kollégiumok stb.) viszonylagos gazdagsága következtében a magyar kulturális politikában a kiegyezéstől kezdődően kiemelkedő szerepet játszott. A 20. század eleji székely akcióban például a gazdaság élénkítése mellett a népkönyvtárak, a népházak hálózatának, illetve a gazdasági oktatásnak a bővítése ugyancsak fontos cél volt.
A két világháború között a trianoni Magyarország politikájának tengelyében a revízió követelése állt, s ez éppen a kultúrpolitikára nyomta rá legerősebben a bélyegét. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter a „kultúrfölény” és a „neonacionalizmus”, majd utódja, Hóman Bálint a nemzetnevelés fogalmával ugyanúgy ezt szolgálta, mint a Kolozsvárról Budapestre, majd 1921-ben Szegedre menekült tudományegyetem elhelyezése, illetve az erdélyi magyar kulturális élet többnyire burkolt magyar állami támogatása. Az 1940-es visszacsatolás után pedig a partiumi, az észak-erdélyi, illetve székelyföldi magyar kulturális intézményrendszer fejlesztése elsőrendű feladatnak bizonyult.
1945, de különösen 1948 után a magyar politika kizárólag Románia belügyének tekintette az ott élő magyar kisebbségek – beleértve a kulturális területet is – kezelését. Mindebben csak az 1980-as évek elejétől, a két pártvezetés közötti viták és ellentétek kiéleződésétől történt változás. 1982–1983-ban Ion Lăncrănjan magyarságot gyalázó esszéje körül bontakozott ki egy szokatlanul erős, elsősorban történeti kérdéseket feszegető polémia, amely komoly szerepet játszott abban, hogy végre Magyarországon is beszélhessenek az akkor még kétmilliós erdélyi magyarság sorsáról, ami a magyar nemzettudatra is pozitívan hatott. A rendszerváltoztatástól kezdődően pedig a magyar állam támogatáspolitikája már elsősorban a romániai magyar identitás megőrzését leginkább szolgáló kulturális intézményrendszer segítését és kiterjesztését szolgálja.