Zinner Tibor, a VERITAS Intézet levéltárvezetője Megfogyva és megroppantva – 1945–1970. Amíg az ügyvédi kar 3/5-ét el nem távolították címmel előadást tart.
Helyszín: Budapesti Ügyvédi Kamara díszterme, 1055 Budapest, Szalay u. 7.
Időpont: 2018. január 24. (szerda) 13 óra
Elrejt
1945 elejétől kezdődően – miként országszerte a bírói és az ügyészi kart különböző jogfosztó intézkedéseknek vetették alá, és például 1956 őszéig 1100 bírót távolítottak el a hivatásrendből – a vidéki kollégák mellett a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjait éppúgy megfosztották attól a lehetőségtől, hogy a járásbíróságok, a törvényszékek, és az ítélőtábla tárgyalótermeiben jogi képviselőként, illetve büntetőperek választott vagy kirendelt védőjeként járjanak el.
Az igazolási eljárásoktól kezdve mindaddig, hogy szélsőjobboldali politikai magatartással, a Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesületének tagjaiként vagy egyéb bűntettek elkövetésével gyanúsítva előbb népügyészek vádolták meg, majd népbírák ítéltek el őket. Ez a folyamat felgyorsult egyfelől a rendszer totális diktatúrává válása után, majd még inkább az 1956. október-novemberi forradalom megtorlása idején, amikor radikálisan oly mértékig apasztották meg az ügyvédek létszámát, mintegy harmadára csökkentve azt, hogy kénytelenek voltak utóbb megemelni – az „alkalmatlannak” bélyegzetteket visszavenni –, mert a büntetőeljárásokhoz, amelyeken kötelező volt részvételük, már kevesen voltak.
Közel negyedszázad alatt, 1970-ig az ügyvédi kar közel 3/5-ét eltávolították országszerte. A büntetőügyekben történő védelmet meghatározott, kiválasztott, a hatalom szempontjából politikailag megbízhatónak tekintett körre szűkítették. Csak azok járhatták el az ún. 00-s perekben, akik a vonatkozó listán szerepeltek. Mi több, ha valamelyik büntetőügy vádlottja választott is védőt magának, gyakorta megesett, hogy a felkért ügyvédet vagy a büntetőeljárás alá vont személyt arra presszionálták, hogy a titkosszolgálat által javasolt védőt válasszon. És ismert az is, hogy volt olyan eset – például Kádár János büntetőeljárásakor 1951 telén –, hogy a kijelölt védője, dr. Kovács István védence halálbüntetésre méltó módját emlegette, midőn előtte a vád képviselője „csupán" a leghosszabb időtartamú, életfogytig tartó szabadságvesztésre tett javaslatot a Budapesti Megyei Bíróság eljáró tanácsának. Mondhatni a védő vádbeszéde hangzott el az ítélethirdetés előtt.