Helyszín: Budapesti Gazdasági Egyetem, 1054 Budapest, Markó utca 29–31.
Időpont: 2018. június 5. (kedd) 18 óra
Elrejt
„A bunkó primitív fegyver, a puska fejlettebb fegyver, de legjobb fegyver a bíróság” – mondta egy (szokás szerint utóbb kivégzett) szovjet főügyész, Krilenkó. Igen, a második világégést követően az Elbától keletre a Szovjetunió felügyelte térségben Moszkva kegyeltjei a hatalom megszerzéséhez, megőrzéséhez, mi több Magyarországon a visszaszerzéséhez, valamint a mindennapok során rövid- és hosszú távú céljaik maradéktalan megvalósítása érdekében az igazságszolgáltatás gépezetét a politika szolgálólányává silányítva félemlítették, a legkülönfélébb fogva tartási eszköztárat alkalmazva hurcolták meg a rab nemzetek százmilliós táborában élő százezreket.
Miután a büntetés-végrehajtás celláit, a munkatáborokat feltöltötték, „csúcsra járatták”, ezért időnként „fogdatisztításokat” hajtottak végre. Magyarországon 1989-ig törvénnyel, törvényerejű rendeletekkel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozatával, valamint esetenként egyéni kegyelmi intézkedésekkel szabadulhattak az esetek meghatározó hányadában ártatlanul felelősségre vont, ezért törvénytelenül elmarasztaltak, valamint az internáltak. A különböző kegyelmi intézkedések azonban az esetek döntő többségében nem a hatalom megbocsátó jellegét, hanem annak beismerését jelentették, hogy az általa elkövetett újabb törvénytelenségek elítéltjei számára férőhelyet biztosítson. Egyetlen jellemző adat mindennek alátámasztására: ha lett volna elegendő hely a cellákban 1956 februárjában, akkor 54 ezer embernek kellett volna egyidejűleg szabadságvesztés büntetését töltenie. A befogadóképesség azonban épp ennek fele volt.
Mindezek után nem tekinthető véletlennek, hogy a rendszerváltoztatás idején kettő, majd utána további három semmisségi törvényre volt szükség ahhoz, hogy emberi szabadságjogok korábbi megsértését utóbbi valamiképp orvosolni lehessen. A honi bíráskodás által 1945. február–1988 nyara között jogerős büntetését kővetően kivégzett 1234 személy között okkal elítélt köztörvényes bűntettesek és az ártatlanul meghurcolt százak száma a múlttal való őszinte számvetésre kötelez.