Elrejt

Erdélynek és a vele együtt 1920-ban Romániához csatolt egykori partiumi területeknek, illetve a Bánságnak mindig is komoly szerepe volt a magyar kulturális és tudományos életben – elég, ha csak az olyan nagy múltú, komoly magyar iskola- és közgyűjtemény-, valamint egyesülethálózattal bíró városokra gondolunk, mint Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Arad vagy Temesvár. Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntést követően ezért vált kormányprogrammá Észak-Erdély és a vele visszakerült „keleti részek” magyar kulturális és tudományos életének fejlesztése és kiemelt támogatása. Mindezt – többek között – a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem 1940. októberi (1919 utáni újbóli) megnyitása, az Erdélyi Tudományos Intézet létrehozása, az Erdélyi Múzeum-egyesület újjászervezése, a magyar közgyűjteményi, közművelődési és iskolarendszer gyors erősödése vagy az 1943–1944-es Székelyföldi Művészeti Év 1943. szeptemberi megnyitása bizonyította. Az utóbbi rendezvénysorozat 1944 júniusáig tartott: Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön kiállítások, színház- és operaelőadások, hangversenyek, felolvasások, irodalmi estek és tudományos programok sokaságát szervezték, Magyarország legnevesebb művészeit és tudósait felvonultatva.