Elrejt

Honvédelem vagy világforradalom?

Mit szolgált a Tanácsköztársaság? A hon védelmét, vagy a világforradalom eszméjét? Erre a kérdésre kereste a választ a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács és a Magyar Kisebbségi Információs Egyesület A Magyarországi Tanácsköztársaság című konferenciája. Intézetünket a tanácskozáson Ligeti Dávid tudományos munkatársunk képviselte, aki Honvédelem vagy a világforradalom szolgálata? A Vörös Hadsereg 1919-ben címmel tartotta meg előadását. Azt a kérdést járta körül, hogy mit és miért védett a Vörös Hadsereg az utókor által sokáig dicsőséges jelzővel emlegetett 133 nap alatt. Véleménye szerint a magyar hadseregben már Károlyi Mihály időszakában is egy „erőteljes balratolódás figyelhető meg”. A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alapokmányának is tekinthető, március 22-én megjelent Mindenkihez! kiáltvány megfogalmazta, hogy fel kell állítani egy hadsereget. „Célja a forradalmi proletariátus védelme minden külső és belső támadás ellen. Ez nem tekinthető honvédelemnek. A másik megjelölt cél a világ proletariátusának felszabadítása. A magyar ügyet tehát alárendelték a nemzetközi proletariátus, vagyis a bolsevizmus ügyének” – mondta. Hozzátette: a Károlyi Mihály alatt bekövetkezett leszerelési folyamat olyan sikeres volt, hogy mikorra Kun Béláék hatalomra jutottak, már nem is volt magyar haderő. Egyedül a Székely Hadosztály maradt ütőképes alakulatnak. Ők látták el Kelet-Magyarország védelmét. Ligeti Dávid szerint a Vörös Hadsereg szervezésénél a szovjet minta érvényesült. A parancsnok mellett például a komiszár működött, akinek az egyetértése esetén lehetett csak végrehajtani a parancsot. Ligeti hozzátette: a gyári munkásságot kívánták felfegyverezni. Csakhogy: a munkások csekély harci tapasztalattal rendelkeztek. A hadrendben nagy szerepet szántak a nemzetközi ezredeknek. Ezek, a Ligeti által „kirakat egységeknek” nevezett alakulatok azonban szintén csekély harcértékűek voltak. 1919 áprilisában három irányból is támadás érte a Tanácsköztársaságot, a hónap végén pedig a Székely Hadosztály letette a fegyvert. Ezzel összeomlott a keleti front, s a románok szinte akadály nélkül érték el a Tiszát. Az általános mozgósítást követően a Vörös Hadsereg létszáma 1919 májusára jóval meghaladta a százezer főt. Ligeti azonban hozzátette: Károlyi Mihályék 1918 őszén 800.000 magyar katonát szereltek le. „A Vörös Hadsereg a legfényesebb időszakában is csak árnyéka volt annak a haderőnek, amit egy évvel korábban szélnek eresztettek. Célja pedig nem a haza megvédése volt, hanem a rendszer külső és belső ellenségei elleni fellépés. Valójában azonban csak a belső ellenség ellen tudott fellépni. Külső támogatás hiányában szükségszerűen bekövetkezett az összeomlás” – mondta Ligeti Dávid.

Jezsó Ákos