A Délvidék Kutatóközpont, a Délvidéki Szemle folyóirat, a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozata, a SZAB Délvidék Kutatóközpont Munkabizottsága, a SZTE BTK Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszéke és az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Fejezetek a Délvidék múltjából 6. címen nemzetközi történettudományi és művelődéstörténeti konferenciát rendez. Köszöntőt mond Rácz Lajos dékánhelyettes (SZTE JGYPK).
Az eseményen munkatársunk, Kovács Kálmán Árpád Egyháztörténet, helytörténet és gyülekezettörténet határán. A Szeged-Újszegedi Református Egyházközség 1944 és 1964 közötti presbiteri jegyzőkönyveinek forrásértéke címen tart előadást.
Helyszín: Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Főépülete, Kari Tanácsterem, Szeged, Boldogasszony sgt. 6.
Időpont: 2019. május 24-én (péntek) 10 óra
Elrejt
Kovács Kálmán Árpád: Egyháztörténet, helytörténet és gyülekezettörténet határán. A Szeged-Újszegedi Református Egyházközség 1944 és 1964 közötti presbiteri jegyzőkönyveinek forrásértéke (előadásterv)
A Szeged-Újszegedi (akkor még Missziói) Egyházközség 1928-as, modern kori alapítású gyülekezet. 2018-as kilencven éves évfordulóhoz kapcsolódva született meg az igény az egyházközség modern, tudományos igényű monográfiájának elkészítésére, melynek 1945 utáni részét előadó készíti el. A tervezett előadás metodikai szemléletű. Nem annyira a Szeged-Újszegedi Egyházközség történetének eseményeivel, hanem presbitériumi jegyzőkönyveinek forrástani használhatóságával foglalkozik. A presbitériumi jegyzőkönyvek centrális jelentőségével a református egyháztörténet kutatói általában tisztában vannak. Amennyiben ezek a református gyülekezeti életnek a legelőkelőbb, leginkább megőrzött forrásai, akkor adódik a kérdés: Pontosan minek is a forrásai az egyháztanácsi bejegyzések? Hogyan tükröződnek bennük a református egyházi törvények, az egyetemes, kerületi és egyházmegyei kormányzati rendszerek jellemzői, az országos és helyi köztörténet eseményei, a gyülekezet anyagi és társadalmi helyzete, a lelkipásztornak a gyülekezetén hagyott hitbeli, szellemi lenyomata, valamint „az egyházközség hite” mint köztudat? Ha pedig a presbitériumi anyag „szószegénynek”, „elrejtő jellegűnek” bizonyul, hogyan vethető össze más forrásokkal, például „oral history” gyűjtésekkel? A tervezett előadás a Szeged-Újszegedi Református Egyházközség 1944 és 1964 közötti presbiteri jegyzőkönyveinek esettanulmánya alapján igyekszik ezekre a kérdésekre választ találni.
