2020. március 28.

Évtizedekig ismeretlen, a magyar emigrációval kapcsolatos hagyaték került elő, amely részleteiben segít rekonstruálni a magyar emigráció szerveződését, belső vitáit.

Intézetünk tudományos munkatársa, Dévavári Zoltán március folyamán az Amerikai Egyesült Államokban, Honoluluban dr. Nagy Iván országgyűlési képviselő (1942–1944), emigráns magyar politikus hagyatékét kutatta. Az eddig teljesen ismeretlen családi hagyaték két egymástól jól elhatárolható korszakot ölel fel: az emigráció kezdeti éveit (1946–1951), illetve – 1951-től kezdődően – az amerikai emigrációs éveket.

Az iratokból részletesen rekonstruálható a magyar emigráció szervezése, a kezdeti évek nehézségei, a beilleszkedés az új állami keretek közé, az új hazával kapcsolatos bizonytalanságok, az egyéni életutak és élethelyzetek alakulása, valamint az emigránsok vitái, belső konfliktusai.

A hagyaték legnagyobb részét a magyar emigrációhoz köthető, mintegy száz személlyel kapcsolatos iratok adják, köztük: Barankovics István, Eckhardt Tibor, Falcione Árpád, Homonnay Elemér, Kállay Miklós, Koráni Elemér, Teleki Béla, Varga Béla, Vukovich Gerő, az 1939-es Országgyűlés és az 1945-ös Nemzetgyűlés, valamint a Magyar Nemzeti Bizottmány tagjai.

Különösen érdekesek azok a levelek, amelyeket Nagy Iván az egykori délvidéki német politikai vezetőkkel – elsősorban Josef Trischlerrel – magyar és német nyelven váltott. Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot Nagy Ivánnak a Vladimir Maček vezette horvát emigrációval folytatott magyar és horvát nyelvű levelezése is.

A most megtalált, évtizedekig ismeretlen dokumentumgyűjtemény az első olyan hagyaték, amelyből részletes képet kaphatunk a délvidéki magyar emigráció szerveződéséről, működéséről, az eddig teljesen ismeretlen délvidéki magyar nemzeti ellenállásnak a működéséről, a titói Jugoszláviával kapcsolatos felfogásáról, nemzetpolitikai elképzeléseiről és az egykori magyar területekkel kapcsolatos céljairól.

A hagyatékban számos eddig teljesen ismeretlen dokumentum van az 1944–1945-ös délvidéki magyarellenes vérengzésekről, valamint a délvidéki németek megsemmisítéséről, deportálásáról, veszteségeiről, a jugoszláv állam által felállított koncentrációs táborokról. A iratgyűjteményben több feljegyzés, illetve emlékirat található a korabeli bel- és külpolitikai helyzetről, a hidegháború alakulásáról, Sztálin haláláról, a magyar emigráció szervezéséről és működéséről is.

A több mint háromezer dokumentumot tartalmazó hagyaték feldolgozása és rendszerezése után több forrásközlés és tanulmány megjelentetése várható.

 

Dr. Nagy Iván életrajza

 

Dr. Nagy Iván (Újvidék, 1904 – San Francisco, 1972) ügyvéd, újságíró, szerkesztő, magyar országgyűlési képviselő, emigráns magyar politikus, jogi tanulmányait Párizsban a Sorbonne-on, illetve a Zágrábi Egyetemen végezte.

Zágrábi tartózkodása során a Wilt Vilmos újvidéki orvos támogatásával működő Vojvodina (Vajdaság) nevű katolikus diákegyesület szellemi vezetőjévé vált. Politikai aktivizálódására a magyar hírszerzés 1926-ban figyelt fel.

Egyetemista évei alatt nagy hatással volt rá a Belgráddal komoly harcokat vívó horvát függetlenségi politikai mozgalom, eszményképe a Stjepan Radić vezetése alatt álló, a republikanizmust hirdető Horvát Parasztpárt volt, amely számára a Belgrád elleni sikeres politikai küzdelmet testesítette meg.

Ennek hatására fogalmazta meg téziseiben a szerb politikai elittel szembeni kompromisszumkeresés elutasítását, a magyar nemzeti ellenállást, a népi gyökerekből való szervezkedést és a zágrábi politikai orientációt.

Míg az 1922-ben alapított Magyar Párt fennállása során mindvégig sikertelenül próbált meg el- és leérni a nincstelen magyar falusi tömegekhez, addig Nagy Iván a Horvát Parasztpárt politikájának lényegi elemeit és kommunikációs technikáját átvéve, valamint a szerb politikai elittel és a magyar birtokos réteggel való konfrontációjának köszönhetően sikeresen gyökeret tudott verni ebben a közegben.

A vezetésével formálódó politikai opció a földkérdést jobboldali radikális eszközökkel kívánta megoldani, s politikai programjába Pleszkovich Lukács után másodikként emelte be a Vajdaság autonómiájának a kivívását, amellyel szemben – taktikai megfontolásokból – a Magyar Párt fennállása alatt mindvégig elutasító volt. 1935. december 8-án a Nép című hetilap megalapításával, majd az újvidéki Reggeli újság napilap támogatásának a megszerzésével, valamint 1940.november 1-én a Jugoszláviai Magyar Élet, 1941-től Magyar Élet kéthetente megjelenő folyóirattal olyan médiatérre és kommunikációs eszközökre tett szert, amelyek révén sikeresen el tudott jutni a kisebbségi magyar közösség szinte minden társadalmi rétegéhez és hatni is tudott rá.

Ennek a többsíkú politikai kommunikációnak, valamint az állandó terepi munkának és a konspiráción alapuló sejtszervezetek megalakításának köszönhetően Nagy Iván elsősorban a Tisza-mentén és a Dél-Bácskában – Óbecsén és Újvidéken –  nagy hatást tudott gyakorolni a Magyar Párt által a húszas években gyakorlatilag megszólításra képtelen magyar nincstelenek tömegeire, akik személyében nem a karrier-, hanem elsősorban a munkáspolitikust látták.

A harmincas évek közepén a délvidéki magyar közösségen belül komoly konfliktusok és hatalmi harcok törtek ki. Ezek az összecsapások a délvidéki magyarság legnagyobb kulturális szervezete, a szabadkai Népkör feletti ellenőrzésben érték el csúcspontjukat.

A küzdelmek fókuszában a magyar nincstelen tömegekre ugyancsak jelentős befolyással bíró, Mayer Ottmár által vezetett kommunisták, illetve a Nagy Iván-féle csoport állt, amelybe a Magyar Párt középutas, polgári centrista politikusai, a Bethlen István volt miniszterelnök bizalmi körébe tartozó – Várady Imre, Deák Leó és Strelitzky Dénes – is belesodródtak.

Az évekig elhúzódó, több szálon futó küzdelmek lényegében a kommunisták kiszorulását, Nagy Iván és a köréje szerveződő új, konzervatív magyar politikai elit megerősödését, illetve a Magyar Párt egykori vezető, polgári centrista politikusainak – Váradynak, Deáknak és Strelitzkynek – a meggyengülését eredményezték.

Az 1940. november 24-én megalakult Jugoszláviai Magyar Kultúrszövetség élére Nagy Iván szövetségesét, Krámer Gyula gyárost választották meg. A délvidéki magyarság kulturális, de akkor egyben már politikai érdekképviseletét ellátó Jugoszláviai Magyar Közművelődési Szövetség 1941. március 24-én létrehozott ötös tanácsában a Nagy Iván szárny 3:2-es aránnyal lényegében átvette a jugoszláviai magyar népközösség feletti politikai hatalmat is. Az ötös tanács tagjai Várady Imre, Deák Leó mellett, Nagy Iván, Pummer Sándor topolyai ügyvéd, valamint Bissingen Ernő temesvajkóci földbirtokos voltak.

Az első jugoszláv állam 1941. április 10-i összeomlását követően Nagy Iván magyarországi politikai támogatottsága azonban meggyengült. Ennek oka elsősorban fő támogatójának, Teleki Pál miniszterelnöknek a halála volt, így a visszacsatolt Bácskában a főispáni tisztséget, amelyre Nagy is aspirált, végül a Bethlen István volt, illetve Kállay Miklós későbbi miniszterelnök támogatását bíró Deák Leó nyerte el.

Nagy Iván 1942 és 1944 között magyar országgyűlési képviselő volt, ugyanakkor a formális és az informális hatalma a hozzá hű Krámer Gyula vezetése alatt álló DMKSZ (Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség), A Magyar Életpárt (MÉP) helyi vezetőjeként, illetve az általa szerkesztett Magyar Élet folyóirat révén továbbra is jelentős maradt.

1944 októberében a magyar kormánytisztviselőket Újvidékről kimenekítő utolsó vonattal hagyta el a Délvidéket, először Hévízre menekült, majd 1945-ben Ausztriába. 1947-től 1951-ig az ausztriai Rum városában élt, ahol, mint tolmács a megszálló francia haderőnek dolgozott.

A jugoszláv kommunista hatóságok 1945-ben népellenséggé nyilvánították, távollétében halálra ítélték. 1947 második felétől a magyar emigráció egyik szervezője, Varga Béla munkatársa, a Magyar Nemzeti Bizottmány egyik alapítója volt. 1951-től az Amerikai Egyesült Államokba, San Franciscóba emigrált. Kezdetben gyáripari vasmunkásként, később ingatlanbefektetőként dolgozott. 1952-ben gyanús és sosem tisztázott körülmények között súlyos autóbalesetet szenvedett. A következő évben, 1953-ban Újvidéken maradt édesanyja a jugoszláv hatóságok állandó zaklatásának következtében szívszédülésben elhunyt. Az Amerikai Egyesült Államokban azonnal bekapcsolódott a magyar emigráció munkájába, azonban annak első vonalából kiszorult. Elsősorban a volt jugoszláv kommunista hatalommal szemben szerveződő, a horvát emigráns csoportokkal együttműködő, magyar nemzeti ellenállást hirdető délvidéki magyar emigráció vezetőjeként tevékenykedett. 1972-ben hunyt el.

Nagy Iván rehabilitációjára Szerbiában (akárcsak Szombathelyi Ferenc, a Honvéd Vezérkar főnöke  és Deák Leó főispán esetében) a mai napig nem került sor.

(Nagy Iván 1944 utáni életrajzi adatait a hagyatékban található dokumentumok alapján rekonstruálta Dévavári Zoltán)

 

Honolulu D Zoli