2020. április 14.

1960. április 14-én jelent meg a világhírű brit Penguin Books Kiadó gondozásában Ronald Searle és Kaye Webb egyedülálló illusztrált riportázsa Refugees 1960. A Report in Words and Drawings címmel. A világhírű brit grafikusművész és újságíró felesége az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága Menekültek Világéve (World Refugee Year, 1959–1960) elnevezésű nemzetközi humanitárius pénzgyűjtő kampány keretében arra kaptak felkérést, hogy látogassák meg az ausztriai, olaszországi és görögországi menekülttáborokat, és készítsenek egy részletes beszámolót a látottakról, amit publikálnak.

A szerzők a riportázsban bemutatott menekültek portréival és történeteivel annak a 22 ezer, az ENSZ menekültügyi főbiztosságának az illetékességi körébe tartozó, döntő részben Kelet-, Közép- és Dél-Európából származó egyén, illetve család kiszolgáltatott és reményvesztett helyzetére kívánták felhívni a figyelmet, akik tíz-tizenöt éve vagy még ennél is régebb óta éltek táborokban („hard core” menekültek) vagy nehéz eseteknek („difficult cases”) minősültek. Életkoruk, egészségi és családi állapotuk, képzetlenségük, munkaképességük, szokásaik vagy egyéb okok miatt – olykor többszöri próbálkozást követően – egyik ország sem fogadta be őket. Sokan közülük korábban megjárták a koncentrációs, munka-, gyűjtő- és hadifogolytáborokat, kommunista börtönöket és a Gulágot; voltak, akik a szovjet hadsereg elől menekültek, mások etnikai, politikai és vallási üldözés miatt kényszerültek elhagyni szülőföldjüket. A súlyos lelki és fizikai megpróbáltatásokon, traumákon keresztülment emberek egy része már a befogadó országba érkezésekor beteg, rokkant volt, másoknak pedig a hosszúra nyúlt, kényszerű tábori élet negatív hatásai (nyelvi korlátokból és tétlenségből adódó elszigeteltség, kilátástalanság, bizonytalanság, egészségtelen életkörülmények és életmód stb.) miatt romlott meg az egészsége vagy vált viselkedése deviánssá. A pénzbeli segítségnyújtás fontossága mellett a riportázs arra is fel kívánta hívni a figyelmet, hogy a kormányoknak – szigorú bevándorlási szabályozásaik enyhítésével – több menekültet, köztük olyanokat is be kellene fogadniuk, akik nem, hogy nem hoznak gazdasági hasznot, hanem jelentős többletterhet rónak az országokra. A menekültek kiválogatásakor nem lehet csak a bevándorlásból származó gazdasági és társadalmi előnyöket szem előtt tartani.

A Magyarországon szinte alig ismert – a kiadvány egyetlen hazai közgyűjteményben sem található meg – vizuális tényfeltáró munkát az teszi különösen izgalmassá, hogy a szerzők az osztrák táborokban 1944–1945-ös és 1956-os magyar menekültekkel is találkoztak, róluk is készültek rajzok, és az ő történeteikről és tábori életükről is beszámoltak.

Farkas Judit Antónia az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) digitális folyóiratában, a Betekintő 2019. 2. számában (http://www.betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2019_2_farkas.pdf) megjelent tanulmányában a kiadvány létrejöttének és a riportázsban szereplő magyar menekültek történetének járt utána. Az egyik kiskorú szereplő, Demeter Csilla családját sikerült megtalálnia Ausztriában. A kutatás során kiderült, hogy a Demeter család tagjai nem csak az 1956-os forradalom során kényszerültek – egyénileg vagy csoportosan – menekülni. Viszontagságokkal és megpróbáltatásokkal kísért 20. századi kelet-közép-európai történetüket – az illusztrált tudósításban szereplő legtöbb menekültéhez hasonlóan – a világháború és a kommunista diktatúra miatt folyamatos üldöztetés, országon belüli és határokon átívelő migráció jellemezte.

Illusztráció és szöveg©Ronald Searle és Kaye Webb

(A képeket a jogörökösök engedélyével közöljük)

Képek az eseményről