Hermann Róbert írása

2020. május 16.

Görgei Artúr tábornokot, a feldunai hadsereg fővezérét, a szabadságharc végnapjaiban Magyarország diktátorát a császári királyi hatóságok 1849. augusztus végén a karinthiai Klagenfurtba internálták, ahol szoros, rendőri felügyelet alatt élt. 1856-ban átköltözött Viktringbe, s ott lakott 1867-ig.

Az 1860-as évektől kezdve egyre nagyobb érdeklődéssel figyelte a hazai politikai eseményeket. Különösen nagy reményeket fűzött az 1865-ben megnyílt országgyűléshez, és felújuló kiegyezési tárgyalásokhoz. Abban reménykedett, hogy ha ezek sikerrel járnak, ő maga is hazatérhet. Családja az 1860-as években többször járt otthon. Fiát itthoni iskolába adta, lányát pedig bevezették a pesti társaságba.

1867-ben a maga részéről igyekezett elősegíteni a kiegyezési tárgyalások sikerét. Két memorandumot is írt Deák Ferencnek. Egyet az osztrák hadkiegészítési rendszerről, egyet pedig a felállítandó honvédseregről.

Görgei a maga módján is igyekezett támogatni a kiegyezés ügyét. Amikor a Magyar Ujság közölte Kossuth 1867. május 22-én Párizsban kelt, Deákhoz intézett nyílt levelét, a készülő kiegyezési mű veszélyeit taglaló s Deák politikáját bíráló „Kasszandra-levelet”, Görgei a levél egyik kitételére reagálva, maga is tollat ragadott. Kossuth ugyanis mintegy mellékesen megjegyezte, hogy 1849-ben „sikerült az árulásnak nemzetünk önbizalmát megrendíteni, s a megrendített önbizalommal karját elzsibbasztani”, holott „a sikerhez csak egy kissé több kitartás hijányzott.”

Görgei szerint amikor Kossuth árulásról beszél „a világosi fegyverletételt, nem mást volt szándéka érteni alatta. Mert hiszen minden, ami önnek leköszönését megelőzőleg történt, az általam vezérelt hadsereg körében, legott akkor tudtára volt önnek, titoknak ön előtt – még ha volt volna is valami eltitkolni való – semmi sem maradhatott. Mily célszerűek valának önnek intézkedései e részben: általánosan tudva van.”

Válaszában Kossuth lemondó nyilatkozatát idézve felhívta a figyelmet arra, hogy maga Kossuth mondta reménytelennek a további harcot, így az árulás vádja semmi esetre sem áll meg.

Kossuth Deák Ferenchez intézett „Nyílt levelének” végén erősen állítja, hogy nem személyes érdek, nem ingerültség, nem fontoskodási viszketeg szól belőle… „De keblében fiatal eréllyel él és fog élni haláláig a kötelesség érzete hazája iránt!” Görgei Kossuth „ezen vallott kötelességérzetére hivatkozva”, igen szépen kérte a volt kormányzót: „hagyjon fel végre amaz áltanok hirdetésével, melyekkel Ön a haza dolgát fel nem építhette és fel nem építheti; és a puszta negációnak azon felette kényelmes teréről, melyet „Nyílt levelével” újabban elfoglalt, ne szédítse újra el ezt a szegény, már annyit szenvedett népet, amidőn ez – alig kijózanodva – ma már nem Önt többé, hanem Deák Ferencet akarja követni.” A fogalmazványban így szereplő mondat azonban a közölt szövegben – Görgey István beavatkozása révén – jóval rövidebb lett: „…a puszta negációnak azon felette kényelmes teréről, melyet „Nyílt levelével” újabban elfoglalt, szűnjön meg akadályozni, amikor nem építhet.”

A cikk a Pesti Naplóban a következő szerkesztői jegyzettel jelent meg: „Lapunkat senki előtt, ki az abban megjelent valamely cikk által magát személyesen érintve vagy sértve érzi, el nem zárhatjuk, s minthogy Kossuth levelét közöltük, Görgei A. levelének közlését ezen következetességi kötelesség kívánja tőlünk. – Szerk.” Görgey István, Artúr öccse 1867. június 5-én tiltakozott Kemény Zsigmondnál, a lap szerkesztőjénél a szerinte lovagiatlan megjegyzés miatt, mondván, hogy a lapnak vagy megjegyzés nélkül kellett volna lehozni a „Nyílt kérelmet”, vagy közölni kellett volna a szerzővel, hogy cikkét ilyen megjegyzéssel kívánják közzétenni.

Görgei ugyanakkor vitába keveredett a balközép értékrendjét képviselő Jókai Mórral is. Jókai ugyanis „A múltakra vetet fátyol” című vezércikkében azt igyekezett bizonyítani, hogy a magyar kormány 1849. augusztusában csak azért próbált tárgyalni az orosz hadsereg vezetésével, hogy ezáltal lehetővé tegye a Görgei, illetve a Dembiński vezette magyar hadseregek aradi egyesülését. Jókai cikke mögött azonban más szándék is húzódott. Kemény Zsigmond a Pesti Napló hasábjain közzétette Kossuth azon, 1849. augusztus 4-én Szemere Bertalan miniszterelnökhöz intézett levelét, amelyben a kormányzó-elnök felvetette, hogy Magyarország elfogadna egy, az orosz uralkodóházból származó uralkodót az 1848. évi alkotmány biztosítása fejében. Kemény a levélhez a következő kommentárt fűzte: „Ezen levél elég tanúbizonysága annak, hogy Kossuth az orosszal kezet fogni kész volt azért, hogy Ausztrián bosszút állhasson. ” Jókai a maga balközép álláspontú lapjában ennek a dokumentumnak a sajátos átértelmezésével próbálta megvédeni Kossuthot az oroszokkal való együttműködés vádja alól.

Görgei válaszában az oroszokkal folytatott „nem hostilis” (nem ellenséges) érintkezések egyes fázisait, s úgy vélte, a Jókai által vélelmezett szándék egyik esetben sem tételezhető fel – s maga a feltételezés is súlyos méltánytalanság az összpontosítást lehetővé tevő feldunai hadsereg katonáival szemben. Szintén ebben az évben tette közzé „Gazdátlan levelek” (Briefe ohne Adresse) című munkáját, amelyben az emigráció vádjai ellen tiltakozott.