Kiss Dávid írása

2020. május 21.

1947 júliusára jelentős mértékben megváltozott a politikai helyzet Magyarországon. Az 1945-ben 57%-kal győztes kisgazda pártnak már csak 44,5%-nyi helye volt a parlamentben. Nyáron Tildy Zoltán köztársasági elnök feloszlatta a Nemzetgyűlést, ám ez előtt még elfogadták az új választási törvényt, amelyben többeket kizártak a választásra jogosultak köréből. Ugyanakkor a választást lebonyolító apparátus jelentős részével gyakorlatilag a Magyar Kommunista Párt (MKP) rendelkezett. Így több olyan embert is ki tudtak hagyni a névjegyzékből, akinek egyébként a vonatkozó jogszabályok szerint lett volna választási joga, de tudták róla, hogy nem az MKP-ra fog szavazni. A névjegyzékek összeírását is a párt tartotta kezében, akárcsak a Belügyminisztériumot. Igazából e „trükkökkel” sikerült leginkább a szavazatmaximálás, ezeket részben a fogolytáborokban is alkalmazták. A kékcédulás csalás már csak a jéghegy csúcsa volt. A választást augusztus 31-én közel 22%-kal az MKP nyerte, így ezt követően mindenhol sikerült kulcspozícióba kerülniük, s minden korlát leomlott az egyeduralom kialakítása előtt.

A választás egyik eleme – akárcsak 1945-ben – a hadifoglyok hazaszállítása volt. A kinti táborokban és a hazautazás során valamelyest javítottak a helyzetükön is. A választás szempontjából a hazaérkezők összetétele is lényegesnek számított. A romániai foksányi (Focşani) táborba szállított magyarországi németek nagy számának például nem örültek. Az oda érkező foglyokat politikai szempontból a következőképpen jellemezték: „[…] a  foksányi gyűjtőtáboron keresztül hazaérkezett hadifogoly tömegek nagyobb része politikailag igen gyönge, apatikus és könnyen a reakció oldalára állítható, tekintettel arra, hogy éppen a politikai ellenállási erő hiányzik belőlük. […] megoldatlan kérdés a sváb nőknek kérdése, akiknek visszatartására semmi lehetőség nincsen, lévén, hogy a tábor egyáltalán nem alkalmas női internáltak visszatartására. A Női internáltak nagy része a magyar nyelvet sem beszéli. Már a tábor területén és feltételezhetően az ország területére érkezve is rendkívül rossz benyomást keltenek és a reakció erejét növelik. Kívánatos lenne a sváb nők szállításának teljes leállítása.” (sic!) Lényegesnek tartották, hogy román területen propagandisták kísérjék a szerelvényeket. Látható, hogy hangzatos eszméikkel ellentétben az MKP és a szovjetek is alkalmazták az etnikai alapú diszkriminációt.

Az MKP-nál problémának tartották, hogy a szovjetek azt jelezték, hogy szeptembertől megáll a foglyok hazaszállítása. Nyilvánvalóan nem volt véletlen, hogy épp a választásokat követően! Ebben az estben a kint lévő MKP-tag foglyok hazahozatalát tervezték megcélozni. A csehszlovákiai magyarok hazaszállításában kérték az ottani magyar kommunisták az MKP segítségét, mivel a szovjetek nem foglalkoztak velük, mert nem – illetve nem mind – rendelkeztek magyar állampolgársággal, a csehszlovák vezetésnek pedig nem voltak fontosak, és a szülőföldjüktől megfosztottak számát igyekeztek ilyen módon növelni. Úgy vélték, ha az MKP tudna ebben az ügyben lépni, akkor ez jelentősen megnövelné a párt tekintélyét.

A belügyminiszter által kiadott jogszabályok alapján 1947. augusztus 7-ig az átvevő állomásokon legalább egy választási bizottságot kellett kialakítani, amely augusztus 30. éjfélig köteles volt tevékenykedni. A hazatérőknek számlálólapot kellett adni, amit annak a kitöltése után össze kellett szedni, és két példányban névjegyzékbe foglalni, vagy elutasítani a felvételüket. A fogság előtti lakóhelyük szerint kellett őket nyilvántartani, s akinek a lakhelye nem az 1947-es ország területére esett, annak nem volt választójoga. Utóbbit az MKP-s, mindenütt ott lévő párttagok azonban „lazán” kezelték. „Természetesen ezt a kérdést az elvtársak kezeljék rugalmasan, és ha úgy látszik, hogy pl. a Jugoszláviába hazatérő dél-bácskai hadifogoly Pártunkra fog szavazni, akkor igyekezzenek az Elvtársak részére a választójogot biztosítani” – szólt a párt utasítása. A magyarországi lakhely mellett a szavazásra jogosultságnál a kizáró tényezőket is figyelembe kellett venni. Az egyik névjegyzéket az összeíró bizottságnál, míg a másikat a polgármesteri hivatalban kellett elhelyezni. A névjegyzékbe felvettek lakóhelyükön szavazhattak. Akik 31-én úton voltak, a helyi szavazatszedő bizottságnál – amely az összeíró bizottságból alakult meg, változtatás nélkül – adhatták le a voksukat. A debreceni szavazatok a Hajdú-megyei választókerület szavazataihoz számítottak.

A szavazás előtt, 1947. augusztus 14-én az MKP Hadifogoly Iroda vezetője megyénkét egy-egy bála ruhát küldött az egykori hadifoglyoknak. Ebben a Népjóléti Minisztérium segített nekik, amelyet a következőképpen kellett szétosztani. „Célunk az, hogy a ruhát olyan hadifoglyok és hozzátartozók kapják, akik szimpatizánsok, valamint jóhiszeműek, akiknek szavazatára számíthatunk és támogatnak bennünket a választási küzdelemben. Juttatni lehet néhány, a hadifogságból nem régen hazatért különösen rászoruló hadifogolynak is. Ügyelni kell azonban arra, hogy más ne részesüljön ebben a ruhakiosztásban. A kiosztást azonnal kezdjék el, és a választásokig fejezzék be. A ruhakiadásánál világosan érzékeltetni kell a hadifogoly bajtársakkal, hogy az M. K. P. egyedüli, amely támogatta itthon és segíti őket. Pár nap múlva lakásukon kell őket meglátogatni és egyéni agitáció útján felhívni arra, hogy azt a pártot támogassa, mely részére mindig segítséget nyújtott – szavazzon tehát pártunkra és dolgozzon is pártunk győzelméért. A ruhát a párt utalja ki, azonban a kiosztás ne a párt helyiségében történjen. Ha bárki érdeklődne a ruharaktár felől, úgy kell az illetőt informálni, hogy az a MNDSZ-é.” Vagyis a Magyar Nők Demokratikus Szervezetéé, amely az MKP egyik „álcivil társulata” volt.

Mindemellett a nagyobb városokban még a választás előtt igyekeztek minél több gyűlést szervezni a hazatérteknek és a hozzátartozóknak. „Kicsiben”, azaz hadifogoly vonalon ugyanazok az elvek érvényesültek tehát, mint az országos gyakorlatban. A szovjet rendszert megtapasztalt hadifoglyok befolyásolása eleve kudarcra volt ítélve, így a lakosság ilyetén történő későbbi megszervezése sem lehetett sikeres.

 

 

Kép forrása: Fortepan