Schwarczwölder Ádám írása

2020. május 22.

A dualizmus időszakán belül az 1890-es évek elejét hagyományosan egyfajta belső korszakhatárnak szoktuk tekinteni (legalábbis politikatörténeti szempontból), ami lezárja a dualizmus „nyugalmi” periódusát, és innentől kezdve felerősödnek a végül a rendszer összeomlásába torkolló politikai-társadalmi folyamatok. Ez a belső korszakolás, amely jó pár évtizeddel korábbról ered és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) 1890-es megalakulásának és Elvi Nyilatkozatának nagy jelentőséget tulajdonít, persze nem teljesen alaptalan, de azért több szempontból érheti kritika, hiszen tüzetesebben megvizsgálva az 1890 előtti évek sem voltak feltétlenül nyugodtak – elég ha csak az 1871–1874 közötti kormányok útkeresésére, az 1873-as krachra, Bosznia 1878-as okkupációjára vagy az 1883-as horvátországi felkelésre gondolunk.

Az persze kétségtelen, hogy az 1890-es évektől Monarchia-szerte megélénkülő munkásmozgalmi és „agrárszocialista” szerveződés Magyarországon is zavarta a fennálló rend őreit és éles reakciókat váltott ki a kormányzatból – különösen a nyári aratósztrájkokat törték le erős kézzel, csendőrsortüzekkel, a vezetők elítélésével. Amikor Ferenc József 1895 elején Bánffy Dezsőt bízta meg kabinetalakítással, azt is a kormány feladatául szabta, hogy fordítson különös figyelmet az „egyre kiterjedtebbé és veszélyesebbé” váló munkásmozgalomra. Bánffy komolyan vette a feladatot és a Miniszterelnökségen belül megszervezte a munkásmozgalom fokozott, államrendészeti „szemmel tartásának” koordinálását. Bár utódja, Széll Kálmán sokkal simulékonyabb személyiség volt Bánffynál, és megszüntette az erre hivatott ügyosztályt, valójában ő is ébersége sem lanyhult. Másrészről a politikai elit, valamint a dinasztia tagjai is nagy figyelmet fordítottak arra, hogy semmilyen szinten se kerüljenek kapcsolatba a szocialista mozgalommal. Az alábbi történet mindazonáltal a fentiek tükrében is némi túlérzékenységről tanúskodik.

Amikor 1900 augusztusának végén a már 15 éve fennálló Budapesti Szűcssegédek Betegsegélyező és Temetkezési Egylete azzal a kéréssel fordult Ferenc Ferdinánd főherceghez, hogy a szeptember 8-ára terveztett zászlószentelési ünnepségük alkalmából legyen kegyes elfogadni tőlük egy zászlószeget, a trónörökös főudvarnagya levelet intézett Széll Kálmánhoz. „Kegyeskedjék velem közölni, vajon érdemes-e nevezett egylet Ő császári és királyi Fensége kegyére?” – írta a miniszterelnöknek.

Bármily csekélységnek tűnt is az ügy, a trónörökös kérését természetesen nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A Miniszterelnökség elnöki osztályának vezetője, Romy Béla vette kezébe a fonalat, és – a források alapján – egy már „bejáratott” megbízható emberéhez, Bottka Béla detektívhez fordult.

M. E. [Miniszterelnök] úr Ő Exja [excellenciája] információt kíván a budapesti szűcssegédek segélyegyletéről. Úgy tudom, valami zászlószentelés-féle ünnepségük lesz. Ő Exja óhajtaná tudni, miféle egylet ez, hogyan áll, kik a vezetői, miféle emberek stb.

Légy kegyes föltűnés kerülésével a kellő információkat beszerezni, s velem azt lehetőleg mielőbb közölni.

Őszinte üdvözlettel

Romy Béla

Bottka egy rövid – és feltehetően nem túl nehéz – nyomozás után, 1900. szeptember 4-én küldte meg a szerzett információit a Miniszterelnökségre, csatolva mellé a zászlószentelési ünnepély meghívóját is – eszerint a belvárosi plébániatemplom fog otthont adni a díszlobogó felszentelésének, azt követően pedig az Irányi utca 17. szám alatti Saskör helységeiben tartják a felavatási és szögbeverési ünnepélyt.

A budapesti szűcssegédek betegsegélyező és temetkezési egylete VIII. ker. Rökk Szilárd utca 2. szám alatt [Posch István] tulajdonát képező vendéglő helyiségében van.

Elnöke: Zubcsek Jenő szűcsmester, lakik Kecskeméti utca 2 sz. alatt.

alelnök: Bogárszki Andor szűcssegéd, lakik Zöldfa utca 17 szám,

jegyző: Popovits Atanáz szűcs, lakik Dorottya utca 11 szám,

pénztárnok: Katzer Vencel szűcsmester, lakik Ó utca 44 szám alatt.

Az egylet – mint értesültem – csupán czéljának törekszik megfelelni, de vezérlő tagjainak névsorát tekintve eléggé komoly és megbízhatónak látszik lenni.

Politikával alig foglalkozik, amit igazol azon körülmény, hogy szakegyletük – amely ugyan csekély létszámmal bír – nem áll jelenleg a szocialisták pártvezetőségével összeköttetésben. A zászlószentelési ünnepély – mint a mellékelt „Meghívó” mutatja – f. hó 8-án fog megtartatni.

Budapest, 1900. IX/4-én

Bottka Béla

detectiv

A kedvező hírek után a Miniszterelnökségen 1900. szeptember 5-én megfogalmazhatták Széll Kálmán megnyugtató válaszát a trónörökös udvarmesterének (a források között csak a piszkozat lelhető fel).

Nagyméltóságú Főudvarmester Úr!

A múlt hó 30-án 368 sz. a. kelt nagybecsű levél következtében informáltattam magamat a Budapesti Szűcssegédek Betegsegélyző és Temetkezési Egyletét illetőleg, s a nyert információk alapján van szerencsém Nagyméltóságoddal tudatni, hogy az egylet csakis céljainak elérésére törekszik, politikával alig foglalkozik, a tagok szakegylete nem áll összeköttetésben a szocialisták pártvezetőségével, s vezérlő tagjai komoly, megbízható iparosok. Ezek szerint mi ok sem foroghat fenn az ellen, hogy a nevezett egylet zászlószentelési ünnepélye alkalmából a Főherceg úr Ő Fönségének kegyes érdeklődése ezen egylet irányában, valami módon megnyilatkozzék.

 

A forrás lelőhelye: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, K 467, Miniszterelnökök félhivatalos iratai, 1900/82. sz.

 

Kép forrása: Fortepan