Schwarczwölder Ádám írása

2020. május 25.

Csáky Albin gróf (1841-1912) neve elsősorban a dualista korszak egyik fontos vallás- és közoktatásügyi minisztereként vált ismertté, holott 1888–1894 közötti miniszteri időszaka előtt, valamint azt követően is fontos tisztségeket töltött be. A fiatal és tehetséges felvidéki főnemest Andrássy Gyula miniszterelnök javaslatára már 1867-ben Szepes vármegye (birtokai is itt feküdtek) főispánjává nevezte ki a király, és egészen 1888-as miniszteri kinevezéséig állt Szepes élén, ami mutatja, hogy a mindenkori kormányok megelégedésére látta el feladatát.

A központi kormányzatot a megyében képviselő főispánok kezébe – a vármegyék autonómiáját ellensúlyozandó – a korszak során egyre nagyobb hatalmat adtak az egyes kormányok. A főispán volt a vármegyék (illetve a törvényhatósági jogú városok) önkormányzatát irányító törvényhatósági bizottság elnöke, valamint a tisztviselők választásakor a jelölő bizottmány elnöke is. Az általa vétkesnek tartott tisztviselőket felfüggeszthette, eljárást indíthatott ellenük. Fontos szerep hárult rá az országgyűlési képviselőválasztások helyi lebonyolítása során is. Az 1876-ban minden törvényhatóságban megszervezett közigazgatási bizottságnak is a főispán lett az elnöke (ténylegesen ez a 21 tagú testület irányította a vármegye életét). Ezen felül természetesen a kormány „bizalmas” ügyekben is a főispánokhoz fordult, például választási időszakokban, vagy – mint látni fogjuk – nemzetiségi vármegyékben a nemzetiségi mozgalmak ellenőrzése kapcsán. Mindez a polgári államszervezés szükséges velejárója volt, a helyzetet kritikusan figyelők (elsősorban az ellenzéki képviselők) szemszögből nézve viszont az ősi, díszes főispáni méltóság a dualista kormányok helyi „akaratvégrehajtójává” degradálódott – különösen Tisza Kálmán bánt szigorúan főispánjaival.

Mikszáth Kálmán egyik karcolatában maliciózusan az alábbi főispáni „archetípusokat” különböztette meg. „a.) Legősibb példány a csibukozó főispán. – Csak csibukozni látszik és semmibe se avatkozik, de azért minden úgy történik, ahogy ő akarja. b.) Azután jön a mutatós főispán. Mindenbe beleavatkozik, de azért semmi se történik úgy, ahogy ő akarja. c.) Harmadsorban következik a becsületes, derék főispán, aki se nem csibukozik, se nem avatkozik. A legrosszabb species az agilis főispán, akit rendesen nemzetiségi megyébe küldenek […] a magyar állameszme védelmére, hogy ahol meglehetős béke volt azelőtt, egy-két évi működés után fenekestől forduljanak fel az állapotok.”

Azt nem tudni, hogy Csáky Albin milyen gyakran pipázott, a fenti kategóriák közül viszont kétségtelenül a csibukozó főispánok táborát erősítette. Tisza Kálmán miniszterelnök-belügyminiszter is nagyon megkedvelte, 1882-től kezdve visszatérően hívta miniszteri pozíciókba, Csáky azonban sokáig hárított. Mindenesetre olyan hatékonyan és megbízhatóan, békésen ugyanakkor erős kézzel irányította az elenyésző magyar lakossággal rendelkező (az 1880-as népszámlálás szerint Szepes lakosságának mindössze 2%-a volt magyar anyanyelvű, 28% volt a német, 56% a szlovák és 9% a ruszin anyanyelvűek aránya) felvidéki vármegyét, hogy 1876-ban Tisza a szomszédos Sáros vármegye igazgatásával is megbízta. A kettős főispáni terhelést viszont Csáky 1880-ban megelégelte, és kérte Tiszát, nevezzen ki valakit Sáros főispánjává helyette. A választás végül Mattyasovszky Tamásra esett, akinek 1880. december 7-én, Kendén adta át a hivatalt Csáky.

Hátrahagyott iratai alapján Csáky Albin nagyon rendszerető és aprólékos ember volt. Nemcsak arról kért elismervényt Mattyasovszkytól, hogy átadta neki a hivatalos főispáni kasszát és az 1876. szeptember – 1880. december közötti időszak minden egyes hivatali dokumentumát, hanem a „bizalmasan” kezelt összegről is. Más forrásokból is tudható, hogy a Belügyminisztériumból (olykor a Miniszterelnökség rendelkezési alapjából) rendre érkezett bizalmas pénz a főispánokhoz a helyi kormánypárti sajtó támogatására (opcionálisan az ellenzéki vagy nemzetiségi sajtó leszerelésére), államrendészeti célokra stb. Csáky azonban nagyon megfontoltan használta fel a Sáros vármegyére eső összeget, így abból 1880. decemberében még rendelkezésére állt 262 forint. Ezért Mattyasovszki – bizonyosan Csáky határozott kérésére – az alábbi külön elismervényt állította ki. Elvvégre rend a lelke mindennek.

Hivatalos nyugta

262 ft azaz kétszázhatvankét forint és 69 krról [krajcárról] mely összeget – mint a Sáros megyei pánszláv és ruszofil mozgalmak alkalmas módoni ellenőrzése által okozott költségek fedezhetése céljából annak idejében a Nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úr által hivatali elődöm Méltóságos gróf Csáky Albin volt Sáros megyei főispán úrnak rendelkezésére bocsátott összeg maradékát – alulírott mai nap nevezett hivatali elődöm Ő Méltóságától hiány nélkül átvettem. Kelt Kendén 1880-ik évi december hó 7-én.

Mattyasovszky Tamás

A nyugta Csáky Albin bécsi irathagyatékában található, lelőhelye: Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Sonderbestände, Familienarchiv Csáky, Albin Graf Csáky, Karton 235.

 

Kép forrása: OSZK EPA