Seres Attila írása

2020. május 27.

Az Ukrán Állambiztonsági Szolgálat Szaklevéltárában (Галузевий державний архів Служби безпеки України: ГДА СБУ) folytatott kutatásaink során számos olyan iratra bukkantunk, amelyek az 1950-es években a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti határszakasz illegális átlépésére vonatkozó információt vagy adatot tartalmaznak.

Aki először szembesül ezzel a jelenséggel, minden bizonnyal arra fog asszociálni, hogy ebben a korszakban a magyar–szovjet határon elkövetett határsértések tekintetében azok a legjellemzőbb esetek, amikor valaki a Szovjetunió felől Magyarország irányába teszi ezt azzal a céllal, hogy Magyarországra, illetve még tovább, Nyugatra emigráljon. Az illegális határátlépések tekintetében a levéltári források azonban számos más hátterű, elgondolkodtató esetet tárnak elénk, amelyek nem sorolhatók a szülőföld gazdasági, egzisztenciális, netán politikai, ideológiai tényezők által inspirált végleges elhagyásának (emigráció) körébe. A legkülönfélébb motivációkkal találkozhatunk, az államhatáron átnyúló, mindkét irányba működő seftelési hálózatokon keresztül egészen – a KGB interpretálása szerinti – hidegháborús diverzáns akciókig (Nyugatról a Szovjetunióba) bezárólag.

A magyar olvasóközönség számára most – két dokumentum révén – az egyik ilyen meghökkentő esetcsoportot mutatjuk be: olyan „kihágásokat”, amelyek során a magyar–szovjet határ illegális átlépését, polgári személyek jogosulatlan átjuttatását a Vörös Hadsereg katonái szervezték meg, vagy ilyen cselekményekben közreműködtek. Nyilvánvaló, hogy ez az esetcsoport összefüggésben állt az 1956. október-november fordulójától a magyar–szovjet határövezetben, Kárpátalja felől látványosan felerősödő katonai aktivitással, a rendszeressé váló csapatszállításokkal, utánpótlás-szállításokkal, a katonai konvojok gyakori áthaladásával. A jelenség nagyságrendjeit és kiterjedését egyelőre nem tudjuk felmérni, ám minden bizonnyal nem tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy jóval több alkalommal került sor ilyesmire, mint amennyi ebből a két dokumentumból kihámozható. Egyrészt ez a fajta katonai aktivitás a határ illegális átlépésének olyan (újfajta) módját kínálta, ami aligha kelthetett gyanút a szovjet a határőrizeti szervek körében. A hermetikusan lezárt szovjet–magyar határon a nagyméretű, s jóval leleményesebb elrejtőzési lehetőségeket kínáló katonai gépjárműveket (tehergépkocsik, dzsipek) egyáltalán nem, vagy csak az átlagosnál jóval felületesebben ellenőrizték, mivel a hadseregben mindenki a katonai konvojok gyors és zökkenőmentes áthaladásában volt érdekelt. Másrészt a 2. számú dokumentumban leírt tényállás – miszerint egy, a Kárpátoninneni Katonai Körzettől nagyon távol eső Belaja Cerkovban lakó nő is így jutott át a határon –, arra utal, hogy a hadseregen belül létezett egy olyan szűkebb informális kör, amely hajlandó volt ilyenfajta „szolgáltatás” nyújtására. A nő nyilván úgy utazott Ungvárra, hogy már tudta, kihez vagy kikhez kell fordulnia. A határon való átjuttatás megszervezésében és kivitelezésében közreműködő szovjet katonák az esetek nagy részében minden bizonnyal anyagi ellenszolgáltatásért cserébe végezték ezt. A 2. sz. dokumentumban feltűnő Lebegyev ezredes történetében azonban sem kizárható, hogy a hierarchián belül elfoglalt pozíciója tette lehetővé számára a határátlépést: egyszerűen parancsba adta a kiskatonának, hogy vegye fel őt és fiának feleségét a Magyarországra induló gépjárműbe.

Amennyiben a fentebbi feltételezésünket, miszerint 1956–1957 fordulóján szovjet állampolgárok illegális átjuttatása a szovjet–magyar határon a Vörös Hadsereg Kárpátalján diszlokált egységeinek körében nem csak alkalomszerűen fordult elő, hanem hálózatszerűen, részben anyagi ellenszolgáltatásokért cserébe működött, a későbbi kutatások igazolják, az itt publikált eseteket nyugodtan sorolhatjuk majd az „embercsempészet” fogalomkörébe. Ám az első kutatási eredmények már anélkül is hasznosak, hogy most egyértelmű állást tudnánk foglalni ebben a kérdésben: az itt közölt dokumentumok tartalma eklatánsan rámutat a katonai fegyelem Vörös Hadseregen belüli, a magyar forradalom leverése idején (is) meglévő problémáira.

 

1.

Jelentés K-vonalon Ungvárról

USZSZK Minisztertanácsa Állambiztonsági Bizottsága 2. Igazgatósága parancsnokának

Szurkov elvtársnak

1957. január 23-án a Kárpátontúli Terület Végrehajtó Bizottsága Belügyi Igazgatósága Útlevél-nyilvántartási Osztályán megjelent Alekszandr Zinovjevics Jurcsenko (született: 1921-ben a Vorosilovgrádi terület Sztarobelszki körzetének Sulginka falujában) katonatiszt, a Szovjet Hadsereg alhadnagya, az SZKP tagja, aki kitüntetésben részesült a magyarországi ellenforradalmi zendülés leverésében való részvételéért, és jelenleg a Kárpátontúli terület Perecseny településén teljesít szolgálatot. Jurcsenko B[---] A[---] magyar állampolgárságú nővel (született: 1931-ben Jászberényben, Magyarországon) együtt jelent meg, és bejelentette, hogy házasságot szeretne vele kötni, továbbá aziránt érdeklődött, hogy ezt hogyan lehetne elintézni. A lefolytatott vizsgálat során megállapítást nyert, hogy Jurcsenko 1957. január 8-án jött Magyarországról a Szovjetunióba, áthozta a határon B[---]t, úgy, hogy elrejtette őt az autójának a belsejében.

B[---] a Magyar Népköztársaság Igazságügyi Minisztériumától engedélyt kapott arra, hogy házasságot kössön Jurcsenkóval. Teherbe esett tőle, s egy sikertelen vakbélműtétet követően megbetegedett.

Jurcsenko 1946-tól 1957-ig teljesített szolgálatot Magyarországon, ahol 1955-től élt együtt B[---]val. Döntés született B[---] nyilvántartásba vételéről és lakhatási engedélyének magadásáról, illetve a Belügyi Igazgatóság révén kérvény elindításáról a szovjet állampolgárságának megadására.

USZSZK KGB Kárpátontúli Területi Parancsnokságának parancsnoka Szavcsuk alezredes

  1. január 25.

 

/Orosz nyelvű kézírásos eredeti. Saját fordítás. ГДА СБУ, Ф. 1, Оп. 1, Спр. 1021, Арк. 139./

 

2.

Szigorúan titkos

Minisztertanács Állambiztonsági Bizottsága Kárpátontúli Területi Parancsnokság

Ungvár, 1957. február 9.

USZSZK Minisztertanácsa Állambiztonsági Bizottsága 2. Igazgatósága parancsnokának Ny. V. Szurkov elvtársnak Kijev

Különjelentés

Ez év január 24-én a KGB Ungvári Helyőrségének operatív főmegbízottjától, Sirkov őrnagytól olyan adatok birtokába jutottunk, melyek szerint a Szovjet Hadseregben szolgálatot teljesítő katonák törvénytelenül visznek át polgári személyeket az államhatáron Magyarországra. A jelzés alapján vizsgálat folytattunk le, melynek során megállapítottuk, hogy ez év január 2-án, egy Ungvárról induló autókonvojjal Magyarországra vitték az Ungvári Állami Egyetem ötödéves hallgatóját, Ljudmilla Jefimovna Lebegyeva-Krotyenkót (született: 1934-ben a Sztálini terület Gorlovka városában), akinek a férje, Vladek Lebegyev, a Szovjet Hadsereg 61297. számú, Magyarországon állomásozó katonai alakulatának hadnagya.

Lebegyeva-Krotyenkóval együtt, ugyanazzal az autókonvojjal, mindenfajta jogosultság nélkül jutottak Magyarországra: Tamara Ivanovna Matyjas (született: 1927-ben Tulában), az Ungvári Tiszti Ház gépírónője, és egy Belaja Cerkov városából (Kijevi terület) érkező ismeretlen nő, akinek a vezetéknevét nem sikerült megállapítanunk.

Matyjas és a Belaja Cerkovból származó nő ugyancsak a férjeik miatt lépték át a határt, akik a Szovjet Hadseregnek az 1956. októberi események miatt Magyarországon bevetett egységeinél teljesítenek szolgálatot.

Ez év január 12-én, ugyancsak egy Ungvárról Magyarországra tartó katonai konvojjal engedély nélkül ment Magyarországra a Szovjet Hadsereg tartalékos ezredese, Lebegyev, a fent említett Lebegyev hadnagy apja.

Január 24-én Lebegyev ezredes a menyasszonyával, Lebegyeva-Krotyenkóval [az orosz eredetiben is itt szó szerint az ezredes és a „menyasszonyával” szó szerepel, de ez nyilvánvalóan a jelentéstevő tiszt bakija vagy a gépírónő elírása lehet, hiszen L. J. Lebegyeva-Krotyenko nem Lebegyev ezredes, hanem a fia, Lebegyev hadnagy élettársa volt, s mivel már férjezett nevén szerepel ebben az iratban is, nem a menyasszonya, hanem a felesége volt – S. A.] és a fiával, Lebegyev hadnaggyal együtt, akit a Kárpátoninneni Katonai Körzet Személyzeti Osztályára irányítottunk, a törvényes rend szerint visszatért a Szovjetunióba.

Lebegyevék engedély nélküli Magyarországra utazásának okát és körülményeit kivizsgáltuk. Ennek során kiderítettük, hogy Vladek Lebegyev hadnagy felesége és apja értesítést kaptak arról, hogy Lebegyev hadnagyot fosztogatás miatt letartóztatták és felelősségre akarják vonni, ezért úgy döntöttek, hogy Magyarországra mennek hozzá, amiben katonák voltak a segítségükre, akik egy katonai konvojjal haladtak át a határon, és kihasználták, hogy a Luzsanka határőrposzton szolgálatot teljesítő határőrök nem voltak eléggé éberek.

Matyjas és a Belaja Cerkovból származó nő Szovjetunióba való visszatérésére vonatkozóan egyelőre nincs információnk.

Ahogy Önnek 1957. január 8-án K-vonalon jelentettük, A. Z. Jurcsenko Magyarországról a Szovjetunióba hozta a vele együtt élő magyar állampolgárságú B[---] A[---]t.

A határőrizeti szervek vonalán vizsgálatot folytattunk le, és intézkedéseket foganatosítottunk abból a célból, hogy jobban ellenőrizzék a Szovjet Hadsereg katonáinak áthaladását a szovjet–magyar államhatáron.

USZSZK KGB Kárpátontúli Területi Parancsnokságának parancsnoka Szavcsuk alezredes

 

/Orosz nyelvű gépelt eredeti. Saját fordítás. ГДА СБУ, Ф. 1, Оп. 1, Спр. 1021, Арк. 137–138./