Kissné Bognár Krisztina írása

2020. június 3.

„1920 június 4-én délelőtt 10 órakor (sic!) a megkínzott, megtépett, halálra ítélt magyar nemzet képviselői a gyászos bukás eredményeképp aláírták a békeokmányt. A toll félelmetes, idegrontó csendben sercegett s az aláírók ajkán egy nemzet láza lihegett, a meggyötört Hungária fájdalma vonaglott.” (Egri Népújság, XXVIII. évfolyam, 127. szám)

Ezen a gyászos napon Budapesten a Nemzetgyűlés egyetlen érdemi tárgyat tűzött napirendjére: Rakovszky István elnök nyilatkozott a Franciaországban aláírásra kerülő dokumentumról. A jegyzőkönyv szövege alapján már ekkor megfogalmazódott a magyar politikai élet következő évtizedeinek legfontosabb programpontja:

„A Nemzetgyűlés 52. ülése

  1. évi június hó 4-én, pénteken,

Rakovszky István elnöklete alatt.

Tárgyai: A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. – Az elnök nyilatkozik a békeszerződés tárgyában. – A következő ülés idejének és napirendjének megállapítása.

A kormány részéről jelen vannak: Simonyi-Semadam Sándor, b. Korányi Frigyes, Haller István, Rubinek Gyula, Emich Gusztáv, Soós Károly, Szabó István (nagyatádi), Bleyer Jakab.

(Az ülés kezdődik d. e. 11 óra 5 perckor).

Elnök: […]

T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A mai napon Magyarország egy történelmi fordulóponthoz érkezett. Ma írják alá ama békeszerződést, mely ezeréves országunk szétdaraboltatását kimondja. Békeszerződésnek nevezik azt, ami nem az, ígért örök békét, de örök békétlenséget, (Úgy van! Úgy van! a Ház minden oldalán) nem nyugalmat, de folytonos nyugtalanságot, (Úgy van! Úgy van! a Ház minden oldalán) nem szeretetteljes együttműködést az emberiség nagy és nemes céljai elérésének érdekében, de széthúzást és ellenszenvet alkalmas teremteni a népek között és új és hosszantartó viszályok csiráját hinti el mesterségesen. (Úgy van! Úgy van! Taps a Ház minden oldalán)

Rupert Rezső: Hadüzenet béke alakjában!

Elnök: A kényszer hatása alatt ezt az u. n. békeszerződést aláírjuk. De a lehetetlen dolgokra senki sem kényszeríthető. Ez a szerződés úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben oly lehetetlenségeket tartalmaz, (Úgy van! Úgy van! a Ház minden oldalán) amelyek meg nem valósíthatók. (Úgy van! Úgy van!)

Szterényi József: Képtelenség!

Elnök: Minden igazságtalanság, követtessék az el egyeseken vagy nemzeteken, megbosszulja magát, és minden igazságtalanságnak meg van az a mélységes megtorlása, hogy belőle a jónak

bőséges forrása fakad. (Úgy van! Úgy van! Taps a Ház minden oldalán.) Bízzunk e gyásznapon az isteni Gondviselésben, bízzunk nemzetünk szívósságában, amely egy évezreden át Európa védpaizsa volt. Bízzunk népünk sok jó tulajdonságaiban és bízzunk végre saját erőnkben, melyet kitartó munkával fejlesztve, igazolni fogjuk ama régi közmondást: Ne bántsd a magyart! (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) A tőlünk elszakított országrészeknek pedig azt üzenjük: ezer évi együttlét után válnunk kell, de nem örökre! (Felkiáltások: Nem válunk! Soha!) E pillanattól kezdve minden gondolatunk, éjjel-nappal minden szívdobbanásunk arra fog irányulni, hogy régi dicsőségben, régi nagyságban egyesülhessünk velük. [kiemelés - KBK] És mikor őket a búcsúnál még egyszer szívünkhöz szorítjuk, szíveink úgy egybeforrnak, hogy azokat semmi ármány, semmiféle erőszak, semmi hatalom elválasztani nem tudja. (Felkiáltások: Nem búcsúzunk! A Nemzetgyűlés tagjai felállnak helyükről és tapsolnak.) Indítványozom, hogy nagy fájdalmunk jeléül a Nemzetgyűlés ma ülést ne tartson, legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor a mai napirenddel tartsa, avval a megjegyzéssel, hogy — interpellációs nap lévén — az indítvány- és interpellációs-könyv is felolvastassék. Méltóztatnak ehhez az indítványomhoz hozzájárulni?  (Igen!) Ha igen, akkor ily értelemben mondom ki a határozatot és az ülést berekesztem. (Felkiáltások: Éljen az elnök! Éljen Magyarország!)

(Az ülés végződik délelőtt 11 óra 15 perckor.)”

 

A hivatalos Magyarország álláspontját egyértelműen támogatta a magyar közvélemény (ki-ki a saját eszközeivel) amelyre az 1920. június 5-én megjelent lapokból idézzük az alábbi példákat:

Az Egri Népújság adta hírül:

„A főgimnázium a párisi béke aláírásának gyászául tegnap 10 órakor megszakította napi munkáját. Az ifjúság a tanári karral a templomba vonult, ahol dr. Werner A. igazgató véste az ifjúság leikébe a magyarságnak azt a törhetetlen elszánását, hogy ebbe a békébe megnyugodni sohasem fog. Majd Eszterházy nádor imádságával kérték Magyarország Pátronájának segítségét s a Himnusz eléneklése után folytatták a munkát, melv egyedüli biztosítéka minden erős fogadásnak.” (Egri Népújság, XXVIII. évfolyam, 127. szám.)

Az esztergomi Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának képviseletében az Esztergom című politikai napilap egy rövid cikkel és Homor Imrének, az érseki tanítóképző tanárának versével csatlakozott a trianoni szerződést elutasítók táborához. (Esztergom, XXV. évfolyam. 128. szám.)

Az áradó Duna mellett...

A főgimnázium cserkészeinek csónakavató

ünnepélyén szavalta: Sas László főgimn. II. o. t.

Jertek ki a Dunapartra

Jó magyarok! Jertek, jertek!

A Dunának vize árad —

Nyaldos földet, rétet, kertet.

A Dunának vize árad

Gyors iramban egyre jobban . . .

Mi okozza? Eső nem jár,

Honnan hát e sok víz? Honnan?

Dévény alatt, Pozsony mellett

Kezd a Duna áradásba,

Komáromnál már magasan

Rohan tovább; bárki látja.

Vág is duzzadt, Nyitra szintén,

Garamnak is völgye telve,

Az Ipoly is medrét vájja

Mélyre — búsan, keseregve.

Magyar könnyek hullanak be

E folyókba mindenfelől,

Magyar könnyek hullanak ma

Tátra alól, Fátra mellől!

Kis-Kárpátok bús lankáin

Ma könnyekkel permeteznek,

Várromos Vágvölgye táján

Porló hősök is könnyeznek.

 

Duna vize ezért árad

Napról-napra egyre jobban.

Egyik partján a cseh örvend

S a magyar szív alig dobban;

Másik partján magyar sóhaj,

Magyar ököl . . . magyar átok . . .

Sok Dunavíz folyt le eddig,

De magyart így sohse látott!

Jertek ki a Dunapartra

Jó magyarok! Jertek, jertek!

S itt e víznél, melybe annyi

Magyar könnye belepergett,

Esküdjünk szent esküvéssel

Es kiáltsuk túlra, — oda;

„Széthullani szép hazánkat

Nem engedjük! Nem, nem, soha!"

 

(Forrás: HUNGARICANA- Közgyűjteményi portál, Országgyűlési Könyvtár Gyűjteményei, Országgyűlési dokumentumok, Helyi lapok, helytörténet)