Joó András írása

2020. június 3.

Wettstein János 1920-ban a párizsi magyar békedelegáció helyettes főtitkára volt, ebben a beosztásban az ő feladata volt, hogy a békeküldöttség úgynevezett „politikai naplóját” vezesse. E napló szerencsés módon fennmaradt (és 2018-ban Zeidler Miklós gondozásában jelent meg). Wettstein hazánk párizsi diplomáciai képviseletén teljesített szolgálatot követségi tanácsosként a békekötés után, s a Horthy-kor egyik kiemelkedő diplomatája lett. 1920. június 4-én jelen volt a trianoni békeszerződés aláírásakor. A békediktátum szövegét magyar részről ketten, a kormánytag Benárd Ágost, valamint Drasche-Lázár Alfréd diplomata látták el a kézjegyükkel a győztes antanthatalmak képviselőinek jelenlétében. A magyarság számára olyannyira tragikus nap délutánján a Nagy Trianon-palota csarnokának a közepén elhelyezett míves barokk asztalon feküdt a meghatalmazottak pecsétjeivel előre ellátott dokumentum, mikor a helyszínre érkeztek a magyar delegáció tagjai. A Petit Journal, az egyik legnagyobb példányszámú országos napilap reggeli számának a címoldalán fotót közölt erről a nevezetes asztalról. A kép mellett egy tekintélyes politikai publicista kéthasábnyi vezércikke volt olvasható, amely a békeszerződést az „igazság pillanata” gyanánt igyekezett aposztrofálni.

A békedelegáció említett naplója szerint csak június 1-jén értesítették a békekonferencia titkárságát, hogy a népjóléti és munkaügyi miniszter, Benárd Ágost, továbbá Drasche-Lázár rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter lesznek az aláírók. Ezen a napon Wettstein édesanyjához írott levelében a következőket vetette papírra:

Hosszú várakozás után ma végre megkaptuk a hivatalos értesítést, hogy Benárd [Ágost] és Drasche [Drasche-Lázár Alfréd] jönnek a békét aláírni. Képzelem, hogy a kormány milyen nehéz küzdelem után tudta magát erre a nehéz lépésre elhatározni. Dehát adott körülmények között igazán nem maradt más hátra, mert az aláírás megtagadásának katasztrofális következményeiért senki sem vállalhatja a felelősséget. Így még megvan az indokolt remény, hogy [a] béke által teremtett keserves helyzet csak átmeneti lesz és nehéz és céltudatos, de nem kilátástalan munka árán visszaszerezhetjük, ha nem is egyszerre, de idővel legalább nagyrészt azt, amit most elvesztünk. Erre azonban az kell, hogy otthon az embereknek megjöjjön az eszük, és felébredjenek tisztességesebb érzelmeik, hogy végre valahára ne csak az egyéni érvényesülést keressék, többé[-]kevésbé piszkos pártintrikák útján, hanem az egész nemzet összefogjon a nagy és szent cél elérésére.

A levélrészlet tartalmát és tónusát tekintve száz év elteltével is elgondolkoztató. A delegáció naplójába pedig az alábbi záróbekezdés került június 4-én:

A szomorú szertartás minden incidens nélkül folyt le, csak az tűnt fel kínosan, hogy az aláírás után a cseh és román aláírók feltűnő melegséggel üdvözölték Pašić szerb meghatalmazottat és tüntetően gratuláltak egymásnak. A keselyűk károgása a holtnak tartott oroszlán teteme felett. De lesz még feltámadás, mert él még a magyarok Istene!

A Le Figaro másnapi száma szerint az aláírási szertartás mindössze tíz percet vett igénybe, mely alatt oly csend honolt, hogy a „légy zümmögését” is hallani lehetett volna, a magyarok távozásakor pedig – amint az újságíró elégikus modorban sorait zárta – a „szellő elült”, a parkban a levelek „nem susogtak”, mintha „félnének” megzavarni a hely „mélabúját”.

 

Le Petit Journal

 

A Duna TV június 4-én, a Trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulóján, 15.15 órai kezdettel tűzte műsorára a Zemplén TV Wettstein-napló / Trianon 100 című dokumentumfilmjét. A filmet ugyanazon a napon 23.35-kor az M5 csatornán megismétlik.