Kőrösi Zsuzsanna írása

2020. június 9.

Az interjúzás mint viszonylag új történetkutatói módszer napjainkra általánosan elfogadottá vált a humán tudományok területén. Ennek hazai megismertetésében jelentős érdemei vannak az 1956-os Intézet – Oral History Archívumnak, amelyet a 129/2019. (V. 30.) Kormányrendelet 2019. június 15-ei hatállyal a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltárba olvasztott be. Az alábbiakban bemutatjuk az OHA gyűjteményét és azt, hogy miként segíti a jelenkor-történeti kutatásokat.

1981-ben az 1956-os forradalom 25. évfordulóján a kádári emlékezetpolitika – hosszú hallgatás után – ismét elővette az ellenforradalmi narratívát. Ez arra inspirált néhány ötvenhatost, hogy ha már a nyilvánosság előtt nem tudnak szembeszállni a hazugságokkal, legalább a jövő számára rögzítsék emlékeiket, tapasztalataikat. A közel ötven órás beszélgetéssorozatban kilenc 56-os résztvevő – Donáth Ferenc politikus, Göncz Árpád író, műfordító, Halda Alíz tanár, Hegedűs B. András közgazdász, Litván György történész, Mécs Imre mérnök, Mérei Ferenc pszichológus, Rácz Sándor szerszámkészítő és Vásárhelyi Miklós sajtótörténész – és három kérdező – Csalog Zsolt szociográfus, Kozák Gyula szociológus és Szabó Miklós történész – nemcsak a forradalommal, annak előzményeivel és következményeivel kapcsolatos élményeit, tudását, hanem saját élettörténetét is megosztotta egymással, illetve adta mindazok értékelését. Ez az interjúsorozat a későbbiekben Kerekasztal-beszélgetés 1956-ról néven válik ismertté.

A nyolcvanas évekre egyre többek számára vált nyilvánvalóvá, hogy Magyarország 20. századi történetének megismeréséhez elengedhetetlen a korszakot alakító, azt átélt vagy megszenvedett emberek megszólaltatása. Egyrészt azért, mert az interjúk, a szóbeli visszaemlékezések sehol másutt fel nem lelhető tudásanyaggal bírnak, másrészt mert ebben az időben még remény sem volt arra, hogy belátható időn belül a történettudomány hagyományos forrásainak felhasználásával (is) lehet majd kutatni az 1945 utáni korszakot. Ekkor indult el Hegedűs B. András és Kozák Gyula vezetésével A történelem második vonalában címmel az életútinterjúk készítése és gyűjtése, ami napjainkig folytatódik. Az interjúk (néhány kivételtől eltekintve) nemcsak az egykori események, történetek kapcsán felidézett emlékeket, reflexiókat dokumentálják, hanem rögzítik az elbeszélő teljes életútját – családi hátterét, szocializációját, élete fontos, emlékezetes állomásait – és mentalitásának, világképének alakulását, változását is.

A gyűjtemény legnagyobb csoportját az 1956-os forradalom résztvevőivel készült interjúk alkotják. Ők voltak az utcai felkelők, a munkástanácsok, a forradalmi és egyetemi bizottságok vezetői, tagjai, az újjászerveződő pártok reprezentánsai, a rendszerrel szembeforduló egykori kommunisták, akik Nagy Imre politikája mellé álltak, azok a katonák, akik csatlakoztak a forradalomhoz, a szellemi ellenállás, az illegális sajtó képviselői és jó pár „egyszerű” szemtanú a fővárosból és vidékről egyaránt.

Az 1945 utáni koalíciós korszak politikai pártjainak – a demokrata-, a kisgazda-, a paraszt- és a szociáldemokrata – vezetőivel, fontos személyiségeivel készült interjúk is markáns csoportot alkotnak a gyűjteményen belül. Ezeknek az embereknek a többsége megjárta az ötvenes évek börtöneit, munkatáborait, majd szabadulásuk után visszavonultan élt, ám a rendszerváltozást követően visszatért a politika színpadára, sőt többen bekerültek az első szabadon választott országgyűlésbe is.

A munka első percétől cél volt megszólaltatni a Rákosi és a Kádár-korszak politikai és gazdasági elitjét, a „másik oldal” szereplőit, azokat, akik az ötvenes években az élvonal mögött voltak fontos pozícióban, azokat, akik tevékenyen közreműködtek a forradalom leverésében, a megtorlásban, illetve az azt követő három évtized politikai, gazdasági életében. Ugyanígy a kulturális és tudományos elit tagjai közül is sokak élettörténetét megismerhettük, akik mint kiemelkedő tudósok, művészek, építészek, egyházi vezetők, lapszerkesztők, egyetemi tanárok jelentős hatást gyakoroltak szakterületük és azon keresztül az ország sorsának alakulására.

A gyűjtemény részét képezi az a mintegy 160 interjú is, amelyekben a Gazdaságunk szervezeti rendszere címmel 1981–84 között az MTA Közgazdaságtudományi Intézetben folyó kutatás keretében közép- és felsővezetők életútját, karrierjét rögzítették.

A kezdetektől magától értetődő volt, hogy meg kell keresni azokat is, akik üldözöttei, áldozatai voltak a két korszaknak, akiket a Gulagra száműztek, börtönbe zártak vagy kitelepítettek, hiszen az ő életük, tapasztalataik ugyanúgy része Magyarország történetének.

Külön csoportba sorolhatóak az emigráns, disszidens interjúk. Ezek az emberek 1945 után elhagyták Magyarországot, többségében az 1956-os forradalom leverése utáni megtorlások elől menekülve, külföldön telepedtek le, és életük jelentős részét választott hazájukban élték. Közülük sokan a rendszerváltást követően hazatelepültek.

Az ötvenhatosok második nemzedékének tagjait megszólaltató kutatás során arra voltunk kíváncsiak, hogy miként alakult a forradalom leverése után kivégzettek vagy börtönbüntetésre ítéltek gyermekeinek sorsa súlyos örökségük terhe alatt. Tapasztalataik a Kádár-korszak mikrotörténelmével és a társadalom mentalitásával kapcsolatban adtak új, sokszor meglepő információkat.

Félszáz egykori másként gondolkodóval, a Kádár-kori demokratikus ellenzék tagjaival is készült interjú azzal a céllal, hogy dokumentáljuk egykori tevékenységüket, akciókat, az őket vagy társaikat érő retorziókat, másrészt itt is – mint a gyűjtemény szinte minden élettörténete esetében – meg akartuk ismerni az egyének motivációit, szociológiai jellemzőit, reflexióit, akkori és a jelenbeli érzéseit és véleményét.

Néhány évvel ezelőtt a rendszerváltás után fontos szerepet vállalt jobboldali politikusokat, kulturális személyiségeket is sikerült megszólaltatnunk.

További több fontos kutatás zajlott az OHA támogatásával. Csak példaként említem a roma értelmiségiek visszaemlékezéseit, ahol az interjúalanyok arról meséltek, hogy hogyan váltak környezetük, a magyar cigányság meghatározó egyéniségeivé. Vagy ilyen az 1984-ben alakult Duna Körnek, a vízlépcsőrendszer ellen küzdő civil szervezetnek a történetét felelevenítő interjúcsokor. És hogy a jelenről is essen szó: folyik az interjúgyűjtés az 1948 után illegalitásban továbbélő autonóm egyházi kisközösségek és a cserkészet egykori tagjai körében.

És utolsóként kerül említésre az a fél tucat interjú, amelyeket a nyolcvanas–kilencvenes években egykori ÁVH-tisztekkel sikerült készíteni, pedig ennek értékét növelte, hogy ez a kör igen csekély hajlandóságot mutatott a megszólalásra.

Nyilvánvaló, hogy egy-egy interjú, illetve interjúalany a legtöbb esetben nemcsak egyetlen csoportba sorolható be, hiszen – hogy csak egyetlen példát említsek – könnyen lehetséges, hogy aki fiatalon részt vett a forradalomban, a hetvenes évek végén csatlakozott valamely ellenzéki csoporthoz, majd a rendszerváltás után parlamenti képviselő lett.

Mára a gyűjtemény közel 1200 interjút foglal magában. Az interjúk rövid annotációja és adatai mindenki számára segítik a tájékozódást: http://www.visszaemlekezesek.hu/oha

Része a gyűjteménynek körülbelül 300 írásos visszaemlékezés is. Ezek túlnyomó része az 1991-ben Minden ember élete egy kész regény címmel meghirdetett életrajzpályázatra érkezett be, és eltérő mélységben, terjedelemben és stílusban mesélnek a magyar társadalom rendszerváltás előtti évtizedeiről. Ezen túl sokak tisztelték meg az OHA-t bizalmukkal, és adták át memoárjukat vagy más dokumentumaikat (fotókat, periratokat) archiválás és kutatás céljára.

Az OHA a visszaemlékezések gyűjtésén és archiválásán túl nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a gyűjtemény minél több tudományág kutatói számára elérhető legyen. Az interjúkat minden esetben legépeljük, javítjuk, majd az interjúalany nyilatkozik annak felhasználhatóságáról. A nyilvános besorolású szabadon kutatható és idézhető a forrás megjelölésével. A kutatható interjú szabadon kutatható, de a névvel történő idézéshez engedély szükséges. A zárt interjúk esetében a kutatáshoz és az idézéshez is az interjúalany vagy az általa megnevezett jogörökös külön engedélye szükséges.

Minden interjúhoz készül névmutató, amely elsősorban akkor segít, ha a kutató valamely személyt vagy valamely személyhez kötődő eseményt keres. Az összesített névmutató, amely az egyedi, egy-egy interjúhoz tartozó névmutatóban található fontosabb neveket rendezi egy egésszé alfabetikus rendben, az adott személyhez tartozó egyértelmű azonosító mellett tartalmazza azt is, hogy róla mely interjú(k)ban, milyen mélységben beszélnek. Az interjúk közel feléhez, jellemzően az 56-os interjúkhoz készült tartalmi kivonat is. Ez, mint egy részletes tartalomjegyzék írja le az interjúalany életútját, összegyűjti a legfontosabb személyi adatokat (születési hely, év, a család szociális helyzete, iskolák, munkahelyek stb.), azokat az eseményeket, történéseket, amelyekben az interjúalany részt vett, amelyeknél jelen volt, vagy amelyekről véleményt mondott.