Ligeti Dávid írása

2020. június 16.

1940. május 10-én a Német Birodalom megkezdte nyugat-európai hadjáratát. A Fall Gelb (Sárga-eset) fedőnevű hadművelet néhány hét alatt megroppantotta a francia haderő gerincét, továbbá súlyos csapást mért a Brit Expedíciós Erőre is, amelynek nagy részét végül sikerült evakuálni Dunkerque-ből. A németek által lerohant semleges Benelux-államok egységei is rövid időn belül megsemmisültek, illetve megadásra kényszerültek.

1940. június 14-én a Wehrmacht alakulatai bevonultak Párizsba, valamint elfoglalták a versailles-i kastélyokat, köztük Trianont is. A húsz évvel korábban aláírt békediktátum miatt a magyar közvélemény döntő része szimpátiával szemlélte a III. Francia Köztársaság haláltusáját, a történtekben pedig egyfajta igazságtételt látott. A kortárs vélemények szerint a németek győzelme végleg megtörte a versailles-i békerendszert, amelynek hatását ekkor időlegesnek, vagyis csak húsz évre szólónak tekintették. Jelen írásomban az ekkori magyar közhangulatot bemutató magyar sajtóanyagokból válogattam.

„A Műegyetem ifjúsága […] — szombaton délben [június 15-én, L. D.] igen meleg rokonszenv-tüntetést rendezett a Műegyetem aulájában abból az alkalomból, hogy a német csapatok elfoglalták Versaillest és ezzel birtokukba vették a […] trianoni kastélyt is, ahol húsz évvel ezelőtt aláírták a Magyarországot feldaraboló trianoni békeparancsot. Az egyetem auláját zsúfolásig megtöltötték a Hungaristák [a műegyetem hallgatói Hungária bajtársi egyesületének tagjai, L. D.], a műegyetem hallgatói és a bajtársi egyesületek népes küldöttségei. Az aulát szépen feldíszítették az ifjúsági ünnepségre. […]

Zimmermann Ágoston rektornak, a dékánoknak és a tanári karnak bevonulása és az előkelőségek elhelyezkedése után felhangzott a Himnusz, majd szalatnai Stachó Tibor műegyetemi ny. r. tanár, […] mondott beszédet: Erre a trianoni békeparancsra, amelyet a magyar Corpus Juris gyászkeretben tartalmaz, minden magyar mindenkor »tria non«-t a »Nem! Nem! Soha!« hármas tagadását kiáltotta. Nektek, Hungárusoknak most tudtotokra adjuk: azt a Trianont, amelyben kifosztottak, feldaraboltak, halálra ítéltek bennünket, a baráti nagy német nemzet diadalmas csapatai megszállták. (Percekig tartó dörgő éljenzés és taps.) Megszállták annak a nemzetnek a csapatai, amelyet a Trianont körülvevő versailles-i park nagy kastélyában 21 évvel ezelőtt, 1919. június 28-án magát is méltatlanul megaláztak.” (Trianon megszállását ünnepli a magyar ifjúság. Nemzeti Újság, 1940. június 16. 9.)

„Déli tizenkét órára [június 17. L. D.] hívták össze formális ülésre a képviselőházat, de már jóval az ülés megkezdése előtt elterjedt a hír, hogy a miniszterelnök felszólalásra készül, s így nagyszámban gyűltek össze a képviselők. Negyed egykor nyitotta meg az ülést nagy érdeklődés mellett Tasnádi Nagy András elnök. Elnöki bejelentéseit így kezdte: »Bejelentem a tisztelt Háznak, hogy abból az alkalomból, hogy a német hadsereg elfoglalta Párizst...« Az elnök szavait nem folytathatta, mert a Házban lelkes éljenzés és taps hangzott fel. Valamennyi képviselő helyéről felállva, tapsolt és éljenzett. Az ováció elmúltával az elnök így folytatta: ».... és birtokába vette Trianont és Versaillest, üdvözlő táviratot intéztem a képviselőház nevében Göring Hermannhoz, a német birodalmi gyűlés elnökéhez.« (Nagy éljenzés.) Teleki Pál gróf miniszterelnök állott fel azután szólásra és a következőket mondotta: »Utolsó ülésünk óta a győztes német hadsereg elfoglalta Párizst, német őrség áll a versailles-i palota előtt és a trianoni pavilonnál, amelyben nekünk, magyaroknak kellett egyformán válogatottan megalázó feltételek mellett, bensőnkben soha el nem fogadott, kegyetlenül kigondolt és embertelenül követelt kényszerbékéket aláírni. A németeknek ez dicsőség és elégtétel. Nekünk magyaroknak: szimbolikus jelentőségű öröm, annak a hitünknek igazolása, hogy ami besúgásokból és hazugságokból, vak gyűlöletből fakad, az magában hordja a megsemmisülés csíráját és az igazság feltámad.«” Teleki Pál gróf miniszterelnök Versailles és Trianon bukásáról. Újság, 1940. június 18. 3.

„Lám csak, Isten malmai mégiscsak őrölnek és Isten csakugyan nem ver bottal! Most Franciaországra szakadt az a borzalmas sors, amibe minket Trianonnal döntött. Még ha nem is bocsátja meg Isten a bűnünket, akikor sem érzünk irántuk részvétet. […] Mindig tudtuk és mindig hirdettük: a német nemzettel estünk el, vele tettek sírba s így csak vele támadhatunk fel. […] Jön Trianon revíziója, illetve teljes eltörlése. Ha nem szükséges, hogy kardot rántsunk mellette és vérvirágokkal hintsük be az útját, akkor legalább is menjünk elébe hálás szívvel, megoldott saruval és azzal a szent fogadással, hogy Isten kegyelmére, bűnbocsánatára, nagy barátaink jóakaratára, támogatására méltók leszünk s a visszakapott ezeréves hazában új életet kezdünk.” Sorok Trianon fejfájára. Az őslakó, 1940. június 23. 1.

„Szörnyű az, mikor munkába fognak Isten malmai és népeket őrölnek meg, országokat törnek porrá. Vagyunk annyira európaiak, mi magyarok, hogy égeti lelkünket a fényes múltú kultúrnépek patakzó vére. Együtt tudunk érezni az emberi szenvedéssel, bármilyen nyelven sikolt is az égre. Ezen nem változtat az a meggyőződésünk sem, hogy a rombolás démonjait, akik most sivatagot és temetőt csinálnak a Nyugat gazdag tartományaiból, maga a Nyugat idézte fel az Alvilágból. Mert ami most történik, az logikus és elkerülhetetlen válasz arra a gőgös parancsra, amely húsz évvel ezelőtt Versailles-ban és Trianonban elhangzott. Következménye a győztesek elvakultságának, amely azt hitte, a központi hatalmak fegyverletétele után már nem kötelezők többé a vallás, az igazság és a józan ész törvényei. […] Ami még megmaradt a versailles-i és trianoni börtönből, az most összeomlik a német hadsereg szörnyű pörölyütései alatt. […] Az idők méhében szunnyadó Új-Európának akkor lesz érdemes megszületnie, ha mindenben megtagadja Versailles és Trianon szellemét. […] A versaillesi és trianoni szellem, hazugságokkal és gyűlölettel töltötte meg Európát, annyi keserűséget és bosszúvágyat ültetett el, annyi gyúlékony és robbanóanyagot hordott össze, hogy a katasztrófa bekövetkezése csak idő kérdése volt. Ha az Új-Európa ennek ellenkezője lesz, ha a béke, igazság és szabadság hazája lesz, akkor Szent István nemzete örömmel fogja köszönteni.” Herczeg Ferenc: Trianon alkonya. Pesti Hírlap, 1940. június 16. 1.

Kép forrása: Mémorial de l’Armistice