Bertalan Péter írása

2020. június 21.

Az alábbi ünnepi beszéd a Trianoni békediktátum aláírása után, 1920 nyarán, Csurgón a Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézet képesítővizsgát követően hangzott el. Gönczi Ferenc Somogy vármegye tanfelügyelőjeként szólt a jövendő tanítókhoz. A köszöntőben megjelenik minden olyan fontos tényező, amely a korabeli politikai, társadalmi, gazdasági helyzetet, közhangulatot jellemezte. Szemléletesen mutatja be azokat a feladatokat is, amelyek a világháború utáni tanítói nemzedékek előtt álltak. A forrást a korhűség miatt a korabeli helyesírás szabályai alapján változatlan formában közöljük. A dokumentum rendelkezésemre bocsátásáért köszönet illeti Farkas Pétert, a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy megyei Levéltárának főlevéltárosát.   

 

Kedves Barátaim!

A most lefolyt vizsgaeredmények, mint a világháború utolsó évei óta tartott vizsgák eredményei általában hiányosak, gyengék voltak. Hogy miért – azt Önök is tudják, azért arra nem is térek ki, csak azt kívánom és tudom az Önök mentségére megemlíteni, hogy ennek nagy általánosságban nem Önök, hanem a mai viszonyok rendkívülisége az oka.

Önök tehát hiányos, fogyatékos képzettséggel jutnak ki az élet­be akkor - amikor az az élet most /szintén a viszonyok rendkívüliségénél fogva/ Önöktől a régihez képest szinte kettős munkát, mély­rehatóbb, sokoldalúbb, tehát nagyobb tevékenységet követel.

Ezt a nagyobb munkát Magyarország teljes átalakulása, az új Magyarország kiépítése szabja meg. Romokban heverünk minden téren. Az ország /mint valaha a tatárdúlás után/ kirabolva, kipusztítva, az erkölcsök lezüllve, a vallás kigúnyolva, megtépázva, a hazafias érzés lekicsinyelve, megingatva, a tekintély lerombolva áll előt­tünk, így állunk ma! Mindent visszaállítani óriási munkába fog ke­rülni. Pedig vissza kell állítanunk. Hogy ezt elérhessük, vissza kell térnünk azokhoz az eszményekhez, amelyek Magyarországot annyi megpróbáltatással ezer éven át fenntartották az Isten, király, /vallás/ és hazaszeretethez. Ezen az alapon kell felépítenünk az új Magyarországot. A felépítésben a tanítóságra óriási szerep vár. Hiszen a kezükbe van letéve a jövő nemzedék tanítása, nevelése. A tanítóknak kell megadni a népnek azt az általános műveltséget, melynek erejével képesek leszünk főleg gazdasági s culturális ala­pon a régi Magyarországot visszaállítani, s azt virágzóvá, naggyá, hatalmassá tenni.

E szép s nagy feladatnak menjenek neki egész lelkesedéssel, tes­ti és lelki képességnek egész erejével. Egyik kezünkben az önképzés eszköze a könyv, a másik kezükben az önképzés nyomán szerzett isme­retek eszköze a tudás és pedig a gyakorlati tudás legyen fegyverük, hivatásuk teljesítésénél. Ezekkel a fegyverekkel – természetesen munkával párosulva lehet Önöknek a népet rávezetni, tanitani mindarra, ami az ő s egyúttal a haza boldogulására vezet.

És sem az iskolában, sem azon kívül ne felejtkezzenek meg ar­ról, hogy magyarok –, tetteikben, munkáikban mindenkor a hazafias szellem vezesse önöket. Ettől semmiféle csábításba el ne tántorodjanak. Nekünk a szocialista, és kommunista internacionalismus csak bajt, szenvedést hozott s hoz jövőre is. Most is, midőn a legna­gyobb bajban vagyunk, az fojtogat bennünket.

Legyenek büszkék arra, hogy magyarok, hogy lelkes hazafiak, s működésükben szívvel-lélekkel igyekezzenek hozzájárulni nagy Szent István birodalma ismét a régi legyen, koronájának a fényét még tündöklőbbé tegyék mint eddig volt.

(Forrás jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára 57. fond A/SZ. G/13.)

Kép forrása: Fortepan