2020. július 30.

Augusztus 30-án lesz nyolcvan éve, hogy a Német Birodalom és Olaszország meghozta a második bécsi döntést, melynek értelmében Magyarország visszakapta Erdély 43 104 km² nagyságú területét, amelyen 2 millió 394 ezer ember élt.

A romániai magyar sajtó tárgyilagosan közölt híreket az eseményről, és nyugalomra intette a magyarokat. Az alábbiakban az 1940. szeptember 1-jén megjelent újságokból tallózott anyagba pillanthat be az érdeklődő.

A kolozsvári Ellenzék napilap A bécsi Belvedere-palotában tegnap délután felolvasták a tengely-hatalmak döntését a román–magyar kérdésben című vezércikkében kiemelte: „[…] a királyi udvari marsall-hivatal közleménye szerint Románia elfogadja a tengelyhatalmak döntőbíráskodását. Csütörtökön éjszaka Koronatanács volt, mely megtárgyalta a német és olasz kormányok által tett ultimátum-jellegű közléseket.”

Szintén az első oldalon olvasható a Magyar Népközösség elnökének – Bánffy Miklósnak – az alábbiakban közölt kiáltványa:

„Magyarok!

Németország és Olaszország 1940. augusztus 30-án Bécsben határozott sorsunkról. Ezt a határozatot II. Károly király elnöklete mellett a Koronatanács elfogadta.

A tengelyhatalmak döntését megnyugvással kell fogadnunk.

Adjuk bizonyítékát ebben a történelmi órában annak, hogy mi, magyarok mindenütt és minden körülmények között meg tudjuk őrizni azt a férfias fegyelmet és magyar méltóságérzést, amelyről mindenkor tanúbizonyságot tettünk.

Legyünk bölcsen megértők azok iránt, akiknek szintén otthona Erdély. Csak így maradunk méltók Erdély földjéhez.

Szavunk egyaránt szól minden magyar testvérünkhöz. Minden testvérünkhöz, azokhoz is, akik az új magyar határokon kívül maradtak.

Lelki egységünket soha, semmi sem bonthatja meg.”

A Brassói Lapok még nem közölte a tárgyalások eredményét. A Ribbentrop ebédet adott Ciano, Manoilescu és Csáky tiszteletére címmel megjelent bécsi beszámoló szerint: „Míg a tengelyhatalmak sugalmazása alapján megindult bolgár–román tárgyalások a gyors és békés megoldással kecsegtetnek, addig a magyar–román tárgyalások során olyan nehézségek merültek fel, melyek kétessé tették a kétoldali tárgyalások útján való megoldás lehetőségét. Németország és Olaszország azon a véleményen van, hogy a találandó megoldásnak összhangban kell lenni az új európai rend együttesével. A jelen tárgyalások egyenes célja az, hogy bebizonyosodjék, a magyar és a román álláspont között a közeledés lehetséges. A megbeszélések nem vonatkoznak határozott programra…”

A kolozsvári Keleti Újság vezércikkében Magyarok, nyugalom! címmel az alábbi gondolatok olvashatók: :

[…] Az ilyen nagy történelmi eseményeknek megvannak a maguk lélektani hullámzásai, és ezért tartjuk helyénvalónak ráirányítani mindenki tekintetét és gondolatát a magasabb szempontokra, amelyek, ha valamikor, most különösképpen megkövetelik minden magyar részéről a férfias fegyelem, önuralom és komolyság megőrzését. A nagy történelmi pillanatokban nem a lírai megnyilvánulások, annál kevésbé az esetleges szenvedélyek túlzásai a fontosak, hanem a valóban életre hivatott és újabb, még nagyobb kötelességek küszöbén álló nép belső, igaz erőinek, emelkedettségének és komoly munkába állásának értékei és áldásai […] Eddigi öntudatunk tisztaságát és szilárdságát nem szabad semminek se, még múló pillanatra se elhomályosítania.  Ez volt eddig is, ez lesz ezután is a mi megtartó erőnk. Erdély földje kötelez mindenkit, minden időben.  Még  nagyobbakká kell lennünk, hogy valóban méltóak legyünk  ahhoz a szellemhez,  melyet ez a föld képvisel és amelynek eddig is gyermekei  voltunk és továbbra  is  azok maradunk. Az élet nem állhat meg. Senki se vonja el tehát kezét és szívét a reá váró munkától. Minden elveszített perc visszahozhatatlan és egyben kérlelhetetlen hitelező is, amely később könyörtelenül behajtja rajtunk a mulasztottakat. Csak a jóra és a jól felhasznált idő segíti előbbre azt a közösséget is, amelynek tagjai vagyunk. Ez a modern országépítés titka. Mi erdélyi magyarok kemény életben szilárddá kovácsolt nép vagyunk. Az acélnak pedig az a hivatása, hogy acél maradjon az élet minden szakaszában. Se a könny meg ne lágyítsa, se az öröm fel ne olvassza. Ha nap süti, ha fagy töri, acél maradjon. Ne feledjük, hogy a mi erőnk bennünk van és ez a belső lelki egység az, amelynek megbonthatatlannak kell maradnia. Természetünkhöz tartozik, hogy kevés szóra van szükségünk egymás megértéséhez. A jó szándék mindig a szemünkben ég, a becsület csillaga homlokunkon ragyog, testünk és lelkünk egyenes, férfias, igaz és őszinte. Ezekkel a kipróbált magyar tulajdonságokkal fogjuk meg most is egymás kezét és komoly  méltósággal  menjünk  az új  idők  elébe,  fegyelmezetten, az emberi érték és öntudat nyugalmával, céltudatosságával és biztonságával. Nemcsak önmagának, egész nemzete becsületének árt az, aki akár örömében, akár szomorúságában önmagáról megfeledkezik. Az idők belső összeszedettséget követelnek, kivétel nélkül mindenkitől. A ma Európájának fejlődési iránya és az emberiség új alapokon való elhelyezkedése, a közösségi tudatot mindenkitől fokozott mértékben megköveteli. Az országok élete súlyos realitásokon alapul, amelyeket szinte matematikai pontossággal előre kiszámítanak és ez a rendszer mindenkit beilleszt a maga helyére. Viszont az is igaz, hogy fűtőerejét és energiáit belső forrásokból kell kapnia. A világtörténelemnek szemünk előtt folyó példátlan eseményei s cselekedetei éppen ezt igazolják a világhatalmaknál is. A világfejlődés új előrelendülésének ez az emberi lélekből sugárzó belső erő és fegyelmezettség hozta meg a hatalmas sikert. Ha már ezek a nagy népek sem nélkülözhetik fiaiknak az új idők szellemében kialakított lelki és szellemi erejét, mennyivel több szüksége van erre a kis népeknek és mennyire nagyobb szükségünk van most nekünk ezekben a döntő órákban. Vétkezik tehát, aki akár az öröm, vagy levertség túlfűtöttségének hangulatában, akár egyéni elképzeléseinek tévedésében, – ha jó szándékból is –, nem képes megőrizni nyugalmát és nem ura cselekedeteinek. Vétkezik nemcsak önmaga, hanem népe ellen is  és  késlelteti a béke és építő munka beteljesülésének várva várt pillanatait. Olyan az ilyen ember, mint a repülőgép finom motorjába bekerült homokszem. Kicsiny és mégis katasztrófát idézhet elő. Óvó és intő szavunkkal nem akarunk a lélek megnyilvánulásainak útjába állani, hiszen ez lehetetlen is volna.  Mindössze arra kérjük minden magyar testvérünket, hogy amikor bensőjében az események okozta forró áramok elindulnak, használja és érvényesítse ezeket az áramokat a maga és népe belső értékeinek gyarapítására és munkalendületének fokozására. Magyarok! Nyugalom, fegyelmezettség, komolyság és férfias öntudat!A történelem mindenkinek a szemébe néz!”

 

Közzéteszi: Géczi Róbert