Elrejt

Történetiség és kultuszkutatás

A tanácskozást Szakály Sándor nyitotta meg, aki a kultusztörténeti kutatásokat új kezdeményezésnek nevezte a 2014 óta működő VERITAS életében. Az intézet történészei úgy gondolták – Kincses Katalin ötlete nyomán–, hogy meg kellene próbálni áttekinteni a kultuszok világát. Napjainkban egyre divatosabbá válik a kultusztörténet, és az elmúlt évtizedektől eltérően nem személyi kultuszról van szó, hanem arról, hogy a magyarság történetében kimondottan jelentős szerepet betöltő személyek emlékét miként idézték, illetve életükben miként vélekedtek róluk – hangsúlyozta a VERITAS főigazgatója.

Kincses Katalin bevezető beszédében rámutatott, hogy bármerről közelítünk a kultuszkutatás felé, mindig a történetiségnél, a történeti dimenzióknál, a történetiség létjogosultságánál lyukadunk ki, még akkor is, ha nem történeti, hanem például irodalmi kultuszról van szó. A magyarországi kultuszképződés egybeesik a romantika korszakaival, ennek nemcsak művészeti, esztétikai, hanem tudományos és történeti értelmezése is van. Ez nem csak művészeti stílus, hanem egyfajta világszemlélet, amihez olyan fogalmak köthetők, mint az eszményesítés, a rendkívüliség, a monumentalitás. Kincses Katalin szerint a magyarországi irodalmi kultuszkutatásnak van egy alap- és egy összetettebb modellje. Míg az alapmodell követői úgy írják le a vizsgált jelenséget, hogy azok a vallásgyakorlat szóhasználatához hasonlóan működnek, addig a magasabb szint a történetírás felé megy el. 

Ezt követően a következő előadások hangzottak el:

Hermann Róbert: Az 1848–49-es kultuszok legfontosabb példái: a forradalom kultusza, pozitív és negatív, áldozati és hőskultusz, irodalmi és történeti kultusz

1848–49 kapcsán voltaképpen négy kultusz kapcsolódik össze. Az első magának a forradalomnak és a szabadságharcnak az emlékezettörténete, amiben benne van 1848. március 15. ugyanúgy, mint az áprilisi törvények, a honvédség, mint modern haderő megszervezése, s maga a szabadságharc. A második minden idők legerősebb politikuskultusza, az 1848–49-ben mindvégig meghatározó szerepet játszó Kossuth Lajosé. A harmadik a mártírkultusz, az aradi vértanúk és Batthyány Lajos kultusza, a negyedik pedig Petőfié, akinél igen erős a kapcsolódás az elsőhöz és a harmadikhoz, hiszen a forradalom emblematikus alakja volt, hősi halálával pedig ő maga is az ügy vértanúja lett. Ilyen erős kultusz-komplexum egyetlen más történelmi eseménysorunkhoz sem kötődik. (És akkor még nem beszéltünk az 1848-hoz többé-kevésbé kötődő Széchenyi- és Deák-kultuszról…) Az előadás ezeket az összetevőket mutatja be.

Lajtai László: A dualizmus-kori történelem tankönyvek Deák Ferenc-képe

Az előadás egy speciális, ám a vizsgált korban annál bőségesebb és szerteágazóbb forrástípus, a hazai történelem iskolai oktatására szánt tankönyveiben Deák Ferenc szerepét és személyiségét tárgyaló szöveghelyek összehasonlító elemzését tűzi célul kultusztörténeti fókusszal. Ennek során kitér arra az alapvető ambivalenciára, ami Deák egyéniségének és életútjának mindenfajta kultuszteremtéstől idegen jellege és a kiegyezés megszemélyesítőjeként a kortárs közjogi berendezkedés és politikai rendszeralapító atyjának („a haza bölcse”, „a haza atyja”, „a magyarok Mózese”, stb.) megkérdőjelezetlen pozíciója között feszült. A kultuszteremtést egyrészt segítette a deáki életmű koherenciájának hosszabb időtartamba helyezése (azaz Deák reformkori szerepének kihangsúlyozása), másrészt összekapcsolhatósága a dinasztia legnépszerűbb alakjának kultuszával (amelynek már-már kanonikus jegyeket mutató illusztratív manifesztálódása volt Zichy Mihály Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című festményének szinte elmaradhatatlan tankönyvi reprodukciója).

Kovács Kálmán Árpád. Az 1906–1907. évi református Bocskai-ünnepségek

A református felekezeti oktatás „magyar nevelés”-nek, illetve „nemzetnevelés”-nek is nevezett pedagógiai felfogása a kor ideálképének megfelelően igyekezett a református fejedelmeknek, Bocskainak, Bethlen Gábornak, I. Rákóczi Györgynek a történelemre, az egyháztörténetre gyakorolt hatását, vallás- és művelődéspolitikáját megismertetni a rá bízott növendékekkel. Az 1906-os Bocskai-emlékév kapcsán így egy díjnyertes pályamű évszázados toposzokat foglalt össze, és Bocskai Istvánt az első „bibliás fejedelem”-ként szerepeltette, akinek személyével még a református belmisszió programját is népszerűsíteni lehetett. Egy nagyenyedi Bethlen-szobor felállítására a gyűjtés 1897 farsangi szezonjával indult meg. 1906-ban – a bécsi béke évfordulóján – kiemelt szimbolikus térben kapott helyet a szobra Debrecenben, ezt követte az 1907-es avatás Hajdúböszörményben, amely a szobor el nem készülte okán csúszott a jubileumot követő évre. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság 1907-ben a Bocskai-szobor hajdúböszörményi leleplezési-ünnepélyéhez kapcsolta éves vándorgyűlését. A megjelenő 250-300 tag nemcsak az eseménnyel járó templomi istentisztelettel, díszgyűléssel adott életjelt magáról, hanem belmissziói értekezleteken elhangzott lelkes beszédek és felolvasások által is növelte az egyházias érzést és az érdeklődést az új típusú evangelizáló jellegű egyházgondozás, a mindennapi bibliaolvasás, valamint az új típusú népies (értsd: nem tudo-mányos) vallási művek iránt. Az alkalom önkéntelenül is egy új típusú (protestáns) keresztyén nemzettudat melletti demonstrációvá is változott. A Rákóczi-hamvak 1906-os hazahozatala mintegy katalizálta a reformátusok által csak „kuruc katolicizmusnak” nevezett katolikus jel-legű magyarságtudatot. E folyamattól nem elválaszthatóan, az elhangzó előadások hatására a hallgatók spontán módon (a programba bele nem vett módon) a Szózat éneklésébe kezdtek. A hazafias felbuzdulás a Bocskai-szobor megkoszorúzásakor is folytatódott, amikor is némelyek óhatatlanul is a fejedelem szellemét hívták segítségül…, de sajátos módon éppen akkor és ott nem a vallásszabadság védelmében a „türelmetlen jezsuitizmus” ellenében, hanem a szektásodás és a szocializmus terjedésének veszélyével szemben.

Kincses Katalin Mária: A Rákóczi-kultusz és annak látványos epizódja: a szoborkultusz főbb vonásai a 20. század első két évtizedében

Egy történeti személyiség kultuszához alapvetően hozzátartozik a szoborkultusz. A szobor-kultusz lényege a tiszteletadáson és az adott személy örök emlékezetének (hősiességének és/vagy mártíromságának) fenntartásán túl az, hogy látványos helyszínt teremtsen a kultikus személyhez – és ahhoz a történeti szituációhoz, melyet ő maga szimbolizál – kapcsolódó ünnepi megemlékezéseknek, az ún. kultikus szertartásoknak is. II. Rákóczi Ferenc szoborkultusza késői jelenség: bár igénye már az 1870-es évektől megvolt, de csak a fejedelem politikai kultuszának részeként bontakozott ki a XIX. század végén, a XX. század elején. Ahogyan a Rákóczi-kultusz is sokrétű, úgy a Rákóczi-szoborkultusz is rendkívül változatos, történeti jelenségként komplex; történeti-politikai tartalommal telített. Emiatt az előadás egy területet emel ki: a Rákóczi-szoborállítások egyik alapvető célkitűzése a monumentalitás volt. A referátum a Rákóczi-szoborkultusz számtalan vonatkozása közül azt a kérdést járja körül, hogy a monumentalitásra törekvés milyen összefüggésben állott a szoborállítások sikerességével.

Hollósi Gábor: A Horthy-korszak emléktörvényei

Az előadás – a műhelykonferenciára tekintettel – elsősorban a téma kutatás-módszertani oldalát foglalja össze. Bemutatja azokat a parlamenti anyagokat (forrásokat), melyek az emléktörvények történetének felvázolásához nélkülözhetetlenek voltak. Ismerteti az adatgyűjtés mód-szerét, illetve azokat a kérdéseket, amelyek befolyásolták az adatok rendszerezését. Ezt követően a nagyjából már kész műhelytanulmány szerkezetébe tekint be, abból – megfelelő időkeret esetén – egy részt hoz fel a források feldolgozására példaképpen. Végül, az előadás a mű-helytanulmány bevezetőjébe kerülő néhány elméleti kérdés említésével zárul (emléktörvény vs. érdemtörvény, milyen jogterületbe illeszkedik az emléktörvény), továbbá a kutatás folytatásának lehetséges irányait vázolja az előadó.

Anka László: Apponyi Albert kultuszának harmadik felvonása: a 85. születésnap

Gróf nagyapponyi Apponyi Albert (1846–1933) a nyolcvanötödik születésnapját ünnepelte 1931. május 29-én. Az első világháborút lezáró béketárgyalásokon való szerepvállalása után a gróf alakja körül kultusz alakult ki még élete folyamán a revizionizmus eszméjével összefonódva. Ennek egyik megnyilvánulásaként a korabeli magyar társadalom együtt ünnepelte Apponyival 75., 80. és harmadikként a 85. jubileumi születésnapját. Az előadásban az kerül bemutatásra, kiknek a szervezésében és közreműködésével, milyen fórumokon, mi módon került sor az ünneplésre, Apponyi ebben a folyamatban mennyiben vette ki a részét és mindebben miképpen jelentek meg a revizionizmus gondolatai, milyen formában az Apponyi-kultusz toposzai.

Ligeti Dávid: Apa és fia. Id. és ifj. Andrássy Gyula gróf történeti emlékezete

Az előadás három részből épül fel. Elsőként a magyar történeti emlékezet alakulását, főbb jellemzőit foglalja össze a két Andrássy életútjára vonatkozóan. A második részben bemutatásra kerülnek emlékezetük főbb területei, mint pl. az 1890. évi III. törvénycikk, a két Andrássy temetése, az Országház (Kossuth) téri Andrássy szobor, valamint az ahhoz kapcsolódó emlékezetpolitikai stációk. Az utolsó részben arra keresi az előadó a választ, hogy a két államférfi emlékezete mennyiben befolyásolta a korszak főbb eszmei vonulatait, így pl. a legitimizmus problémakörét. Id. Andrássy Gyula gróf esetében pedig arra is választ kíván adni, hogy személye mennyire szimbolizálta a dualizmus rendszerét.

Ujváry Gábor: Az elutasítástól a dicsőítésig. Klebelsberg Kuno szerepének megítéléséről

Klebelsberg Kuno (1875–1932) több mint kilenc esztendeig tartó vallás- és közoktatásügyi minisztersége idején (1922–1931) nem örvendett túl nagy népszerűségnek. Mivel tárcája ki-emelt állami támogatást élvezett, számos bírálója akadt a magyar politikai életben, nemcsak az ellenzék, de a kormánypárt soraiban is (főleg a külföldi Collegium Hungaricumok létesítését és a népiskolaépítési-akciót támadták). Halála után mindez gyorsan megváltozott, s kisebb kultusza alakult ki, amely számos két világháború közötti megemlékezésben, illetve egy szoborcsoport állításában is megmutatkozott. 1947 után nemes egyszerűséggel már fasisztának bélyegezték, hogy aztán az 1970-es évek végétől – nem függetlenül az állampárton belüli reformirányzatok létrejöttétől – újraértékeljék a tevékenységét. 1989 után újabb kultusza alakult ki, amely gyakran túlzásokba esik az egyébként valóban lenyűgöző életmű megítélésekor.

Drócsa Izabella: ,,A Komintern hőse.” Rákosi Mátyás személyi kultuszának gyökerei a Rákosi–Vági perben

Az előadás célja, hogy bemutassa, miként épült be Rákosi Mátyás személyi kultuszába az ellene és társai ellen indított statáriális eljárás, majd a Vági István és társai ügyével egyesített büntetőeljárás, amit az utókor Rákosi–Vági néven ismer. Rákosi 1925 szeptemberében történt letartóztatása jó lehetőséget biztosított a Komintern számára arra, hogy a korábbi népbiztosból kommunista hőst kreáljon: utasításokat küldött a gyanúsítottak számára, miként viselkedjenek a büntetőeljárások alatt, valamint jelentős anyagi eszközöket fordított a pereket végig kísérő nemzetközi tüntetéshullám támogatására. Az így létrejött propaganda útján olyan kép alakult ki a Horthy-korszak igazságszolgáltatásáról, amit az 1945 utáni történetírás fel tudott használni a két világháború közötti állam berendezkedés diktatórikus jellegének alátámasztása érdekében.

Bertalan Péter: „Kommunista héroszok” Somogyországban

Az előadás a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltárának unikális forrásai alapján bemutatja a kommunizmus kultuszépítésének több szakaszát. Az előadás elemzi a 1919-es az 1945-ös, valamint az 1960-as és 1970-es évek nemzedékének világképét a különböző kor-szakok politikusainak magatartás- mintázatait, politikai kommunikációját. Komplex elemzést kíván nyújtani Somogyország nómenklatúrájának történetéről a kultuszépítés történelmi példáinak felvillantásával.