VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
A VERITAS Történetkutató Intézet levéltárának főlevéltárosa, Kissné Bognár Krisztina korábbi munkahelye, a Szent István Egyetem tanévzáró ünnepélyén Pro Negotio Universitatis rektori kitüntetésben részesült több éven át végzett magas szintű, példaértékű munkája elismeréseként.
Május 31-én mutatták be a Magyar Írószövetség székházában a Hungarovox Kiadó gondozásában megjelent Tizenkét hónap-tizenkét érv Gyóni Géza mellett című tanulmánykötetet. A megjelenés apropója, hogy júniusban lesz az első világháború magyar lantosaként számontartott költő születésének 133., halálának 100. évfordulója. A centenárium alkalmából a szülőváros, Dabas önkormányzata a Szózat Keresztény, Konzervatív, Irodalmi és Társadalomkritikai lappal együttműködve hirdetett emlékévet. Az emlékév jegyében megvalósult kötetben neves irodalmárok, költők, írók, történészek elemzéseit, olvashatjuk Cságoly Péterfia Béla gondos szerkesztésében. Előszavát pedig az emlékév fővédnöke, Prof. Dr. Szakály Sándor, a VERITAS Intézet főigazgatója jegyzi. A könyv kiadását a Nemzeti Kulturális Alap és Dabas Város Önkormányzata is támogatta. A kiadó vezetője, Kaiser László soraival ajánljuk az olvasóközönségnek a könyvet: „Költő, író, történész, irodalmár szól szakavatottan, hitelesen: elemezve, vizsgálva életet és életművet. Egy olyan alkotóét, akinek újságírói, költői jelentőségét már senki nem vitatja, akinek pályája és művészete megannyi tanulságot és értéket kínál, nem beszélve arról, hogy ismerete nélkül nem érthetjük igazán a századforduló elejétől az első világháború pokláig terjedő időszakot."
Forrás: Önkormányzati Sajtószolgálat
Levéltáros kollégánk, dr. Horváth András életének 62. évében rövid, súlyos betegség után 2017. május 28-ára virradó éjjel elhunyt. Temetése, búcsúztatása 2017. június 16-án (pénteken) 3/4 12-kor lesz a Rákoskeresztúri sírkertben (1108 Budapest, Kozma utca 8–10.).
Gyászjelentés (letölthető PDF)
Dr. Horváth András levéltáros kollégánk emlékére
Dr. Horváth András levéltáros kollégánk életének 62. évében rövid, súlyos betegség után 2017. május 28-ára virradó éjjel elhunyt. Nagy tudással és élettapasztalattal rendelkező kolléga távozott közülünk, akiről az együtt töltött rövid idő alatt is lehetett tanulni, türelmet, nyugalmat mindenképp.
Munkatársunk tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem-könyvtár szakon kezdte, ahol 1982-ben vette át diplomáját, később a József Attila Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán jogászi képzettséget is szerzett, jogi tanulmányait Európa-jogi szakjogász végzettséggel is kiegészítette. A tudományos életben is jeleskedett, 1990-ben bölcsészdoktori fokozatot szerzett.
Bölcsésztanulmányait követően 1982-ben helyezkedett el Budapest Főváros Levéltáránál, ahol az 1873–1949 közötti polgármesteri és kerületi elöljárósági iratanyag referense volt. 1992-től hét éven keresztül a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa volt, ahol több területen is dolgozott előbb történészként, majd levéltárosként, és könyvtárosként. Tudományos munkásságát követően más területen folytatta pályafutását. 1999-től a Külügy-minisztériumban dolgozott, amelynek keretében külszolgálaton több országban is képviselte hazáját. A külügyi szolgálatot követően visszatért a tudományhoz, előbb a Holocaust Emlékközpontban dolgozott történészként, majd 2017 januárjától a VERITAS Történetkutató Intézet Levéltáránál helyezkedett el.
Tudása, a munka iránti elhivatottsága példaértékű volt, a levéltári munkákban még betegségének kezdetén is részt kívánt venni, pedig akkora már egészsége ezt nem tette volna lehetővé. Türelemmel viseltetett az ifjú munkatársak világmegváltó tervei iránt, lehetőségeihez képest alkalmazkodott is hozzájuk, megosztotta velük tapasztalatait az egyes szakmai kérdésekben. Kedves, toleráns ember volt, mindig volt egy jó szava nemcsak munka, hanem magánügyekben is kollégáihoz.
Hiányozni fog az a nyugodt erő, amelyet ő képviselt.
Kedves András, emlékedet megőrizzük, nyugodj békében.
A VERITAS Történetkutató Intézet dolgozói
Budapest, 2017. június 1.
Ujkéry Csabával, az Elmaradt kikelet történelmi regény szerzőjével beszélgetett Szakály Sándor a kötet bemutatója apropóján az Eötvös József Collegiumban. A regény egy trilógia harmadik kötete, a 2004-ben megjelent Sárguló levelek és a 2010-ben napvilágot látott Felperzselt hómezők folytatása. Az opus Magyarország 1944-es német megszállásától írja le a hatalmon lévő kormányzat és Horthynak az önállóságért folytatott kétségbeesett küzdelmét, a Harmadik Birodalom és a közeledő kommunizmus kövei közti őrlődést.
Erdélyi Történetek – Történetek Erdélyről címmel szervezik meg a II. Erdélyi Történelemtudományi Doktorandusz Konferenciát a Nagyváradon működő Partiumi Keresztény Egyetemen. A konferencia megnyitójárán (május 12-én, pénteken 15:00 óra) Egyed Ákos professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja az Erdélyi Múzeum Egyesület korábbi elnöke A Magyar Történelmi Társaság megalakulása és tevékenysége gróf Mikó Imre elnöksége idején (1867-1876) címmel tart plenáris előadást.
A Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) Tiszavasváriban rendezi meg a 68. Országos Vándorgyűlését. A kétnapos esemény során a vándorgyűlés résztvevői ellátogatnak a Keszi Szóda Szikvíz Üzembe, majd Gedó György ökölvívó, Császári Attila öttusázó és Fülöp Erik polgármester felavatják Tiszavasvári sportmúzeumát. A Vándorgyűlést Szakály Sándor, a MOA alelnöke, a VERITAS Intézet főigazgatója nyitja meg.
Kölcsey Tv (2017. április 25.)
Kölcsey Tv (2017. április 28.)
A Szeremlei Társaság 2017. április 7-én, pénteken 16.30-as kezdettel közgyűlést tart a Hódmezővásárhelyi Levéltárban (Bajcsy-Zsilinszky u. 25.), ahol tagfelvételre is sor kerül. A tagjelöltek között szerepel munkatársunk, Kovács Kálmán Árpád, akinek ajánlói várhatóan Presztóczki Zoltán egyesületi titkár és Marjanucz László tanszékvezető egyetemi docens lesznek.
A tudományos ismeretterjesztés legmagasabb fokú elismerését, a Bugát Pál-emlékérmet kapta meg Szakály Sándor. Az érmet Piróth Eszter, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos igazgatója és Horváth László Árpád, a Somogy megyei TIT elnöke adta át a díjazottnak.
Dr. Szakály Sándor Törökkoppányban született 1955. november 23-án. A törökkoppányi általános iskola és a Munkácsy Gimnázium indította el a történettudományok magaslatainak meghódítására. Munkássága során élve „a Duna TV lehetőségeivel” a hazai ismeretterjesztés népszerű és az egyik legsikeresebb személyiségévé vált. A Duna TV kulturális igazgatójaként majd műsorokért felelős alelnökeként tevékeny szerepet vállalt a szétszakadt magyarság egymásra találásában, az Ő segítségével került bemutatásra a Somogy Megyei TIT által szerevezett Kárpát-medencei magyar középiskolák Szellemi Öttusa Vetélkedője. Írásait, előadásait, közéleti szerepvállalásait, az újszerűség és a korszerű történelemszemlélet kialakításának igénye jellemzi. A Somogy Megyei TIT által Somogy megyében szervezett előadásain mindig felkínálta a hallgatóságának az új értelmezési lehetőségeket. Támogatásával vált lehetővé, hogy a Somogy folyóiratban a TIT történetével és az ismeretterjesztéssel kapcsolatos írások rendszeresen megjelenhetnek. A kis, Koppány melletti faluból induló fiatalember a magyar tudományos életben nagy- és eredményes utat tett meg, de a gyökereinek vállalása és a szülőföld szeretete mindig megmaradt számára. Ebben a szellemben vállalta el 2014-ben a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöki tisztségét és a küzdelmet a Somogy folyóirat megmentéséért és sikeres megújításáért. A helyi közösség, Kaposvár is kimutatta iránta való szeretetét és tiszteletét, 2014-ben Kaposvár Városért Díjjal ismerték el tevékenységét. A Somogy Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkáját minden értelmiségi számára példamutató módon önzetlenül, aktívan segíti és támogatja.
A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében Szakály Sándor főigazgató Magyarország története a két világháború között címmel előadást tartott Újvidéken (Novi Sad) az Apáczai Diákotthonban.
Magyar Szó – 2017. március 23.
Magyar Szó – 2017. március 29.
„Hetvenévnyi hallgatást és agyonhazudott történelmet nem lehet egyetlen év alatt ellentételezni, ezért bölcs döntés volt az emlékév két és fél évre történő hosszabbítása. Az egyik fontos célja az volt, hogy a társadalom figyelmét felhívjuk a történelemkönyvekből szinte hiányzó, 20. századi, agyonhallgatott történelemre" – nyilatkozta Menczer Erzsébet a GULÁG Emlékévről a Magyar Hírlapnak. Ebben a törekvésben a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Magyarság Háza, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a VERITAS Intézet voltak a partnerei a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének.
A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából Lendván is bemutatták a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítást. Köszöntőt mondott Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke, Lendva város alpolgármestere és Márky Zolán, vezető konzul. A kiállítást megnyitotta Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója. A kiállítást bemutatta Sáringer János, a VERITAS tudományos főmunkatársa.
A Szlovén Televízió Magyar Műsorok Stúdiója Hidak című műsora műsora
Nemzeti ünnepünk alkalmából Marinovich Endre, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgató-helyettese Batthyány Lajos díjat, Dobos László nyugalmazott főigazgató-helyettes Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat, Megyesi Csilla titkárságvezető pedig Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést kapott.
Marinovich Endre főigazgató-helyettes a közigazgatásban és a felsőoktatásban eltöltött több évtizedes áldozatos munkájáért, valamint a VERITAS Történetkutató Intézet létrehozása érdekében végzett tevékenységéért életműdíjban részesült. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelgő nemzeti ünnepünk, vagyis március 15-e alkalmából átadott Batthyány Lajos díjat Lázár János, miniszterelnökséget vezető minisztertől vehette át Marinovich Endre.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Pesti Vigadóban Áder János köztársasági elnök megbízásából a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenységének elismeréseként magas állami kitüntetésben részesítette Dobos Lászlót. Intézetünk nyugalmazott főigazgató-helyettese a közjavát szolgáló munkásságáért, a rendszerváltást követően a hiteles magyar tájékoztatáspolitika megerősítéséért tett erőfeszítéséért, a VERITAS Történetkutató Intézet létrehozásában, valamint a működtetésében 2014 és 2016 között végzett munkájáért és az egyik legjobban működő magyar civil szervezet, a Jászok Egyesülete ügyvivőjeként kivívott eredményeiért kapta a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat elismerést.
Ugyancsak a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenységének elismeréseként magas állami kitüntetésben részesült Megyesi Csilla titkárságvezető is, aki a Pesti Vigadóban szintén Balog Zoltán minisztertől vehette át az Áder János köztársasági elnök által adományozott elismerést. A Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozattal azt az elkötelezett közösségépítő tevékenységet ismerték el, amelyet Megyesi Csilla a magyar kultúra határokon átívelő egységéért és a diaszpórában élő magyar ajkú közösségek összetartozásáért, valamint a VERITAS Történetkutató Intézet létrehozása és működtetése érdekében végzett.
Jezsó Ákos
„A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve Kiskunhalason” címmel 2016. októberben emlékkonferencia volt városunkban. Az előadások anyaga mostantól könyvformájában is olvasható – írja a halasinfo.hu.
A Szegedi Akadémiai Bizottság székházában történészek, geográfusok, regionalisták és közgazdászok számára rendezett konferencia zajlott Több nemzetiségű államok keletkezése és felbomlása Közép-Európában címmel. A VERITAS Intézetet az eseményen Orosz László képviselte. Előadásának címe: „Külföldtudományok” a berlini egyetemen a II. világháború idején.
Prezentációjának összefoglalója:
A nemzetiszocialista Németország expanzív külpolitikájának alátámasztása céljából számos olyan intézményt hívtak életre, melyek integrálni voltak hivatottak a szorosabb értelemben vett kutatói tevékenységet, ugyanakkor a szakmai ismeretanyag felpuhított (főként ideológiai útmutatást nyújtó) elegyének a széles közvélemény számára történő közvetítését, s nem utolsó sorban egy új szellemiségű értelmiségi elit kinevelésének feladatát. Egyebek mellett arra törekedtek, hogy a háborús viszonyok közepette a politikai vezetés a „külfölddel” foglalkozó tudományok lehető legteljesebb palettájának koncentrálása révén nyerhessen tudományos alátámasztást a politikai törekvései által felmerülő bármely aktuális kérdés kapcsán, mégpedig a legmegbízhatóbb német tudósoktól, s persze a birodalmi kormányzat számára elérhető közelségben, a fővárosban. A berlini egyetemen ez okból létrehozott ún. Külföldtudományi kar és a hozzá kapcsolódó tudományos intézet működését, intézményi előzményeit, szervezeti tagolódását, illetve végeredményben a kelet- és délkelet-európai térség államaival kapcsolatos szakmai koncepciót vizsgálja a referátum.
Kollegánk, Gali Máté summa cum laude minősítést szerzett doktori szigorlatán. A vizsgabizottságban Rainer M. János, Hajdu Tibor és Szakály Sándor foglaltak helyet. A szigorlatot követően Gali Máté Berzeviczy Albert élete és munkássága (1853-1936) című doktori értekezésének műhelyvitájára került sor. A kézirat bírálói Hajdu Tibor és Ifj. Bertényi Iván voltak. Gali Máté témavezetője Romsics Ignác.
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából Kecskeméten, a Pallasz Athéné Egyetemen rendezték meg az Országos GULÁG-GUPVI Diákkonferenciát és Workshopot. Az eseményt könyvbemutató, kiállítás és művészi előadás egészítette ki. A VERITAS Intézetet Megyesi T. Csilla és V. Kovács Mónika képviselték, akik bemutatták az intézet részvételét a GULÁG Emlékév során.
Oktatás- és kultúrpolitika a Horthy-korszakban címmel tartott előadást Ujváry Gábor a II. Rákóczi Ferenc Szabadegyetemen.
A GULÁG Emlékév jegyében szervezte meg az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség A GULÁG rabjainak világa, zsidó sorsok című konferenciát. A szervezők nevében Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány titkára üdvözölte a jelenlevőket, majd a következő előadások hangzottak el:
Földváryné Kiss Réka (elnök, Nemzeti Emlékezet Bizottsága): Trauma és tabu. Szovjet fogság és emlékezete
Köves Slomó (vezető rabbi, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség): Rabbik a sztálini börtönökben
Botos János (egyetemi docens, Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem): Magyar zsidók a szovjet táborrendszerben 1939-1956
Haraszti György (tudományos tanácsadó, MTA, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet): Antiszemitizmus a Szovjetunióban az 1930-as és 1940-es években; a Zsidó Antifasiszta Bizottság felszámolása
Sessler György (elnök, Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete): Egyéni zsidó sorsok a szibériai büntetőtáborokban
Stark Tamás (tudományos főmunkatárs, MTA, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet): Magyar zsidók szovjet fogságban.
Gali Máté Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a trianoni békeszerződés címmel tartott előadást a Szegedi Tudományegyetemen. Előadásából az osztatlan tanárképzésben részt vevő hallgatók betekintést nyerhettek a soknemzetiségű birodalom és a történelmi Magyarország összeomlásának folyamatába, illetve megismerkedhettek a békeszerződés kapcsán született legendákkal és azok igazságtartamával.
A mai nemzedékeknek kötelessége az emlékezés és emlékeztetés az őseiket, elődeiket ért szörnyűségekre, hogy végre tisztán láthassanak azok is, akik nem akartak vagy nem akarnak tisztán látni – jelentette ki Bárdos Gyula, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség elnöke a Magyarok a Szovjetunió táboraiban – 1944-1956 című kiállítás megnyitóján Pozsonyban.
Kisebbségpolitika a Horthy-korszakban címmel Orosz László tartott előadást a II. Rákóczi Ferenc Szabadegyetem keretében. A megjelentek a XX. századi magyar történeti emlékezetben számos elhajlás és torzulás ősforrásaként megjelenő trianoni trauma nemzetiségpolitikai következményeiről hallhattak. Betekintést nyerhettek ugyanakkor a nemzetiségi kérdés történeti előzményeibe is, egyebek mellett a magyar nemzet fogalmának alakulásába és a dualizmus korának kisebbségpolitikai törvényalkotásába. Minthogy Trianon után a csonkaországi kisebbségi kérdés jószerével az ún. „németkérdésre” szűkült le, az előadó a magyar kisebbségpolitikai irányvonal motivációin, mozgásterén és elmozdulásain túl sorra vette a hazai németség radikalizálódásának fontosabb állomásait, a magyarok és németek együttélésében bekövetkezett törés alapvető okait s annak politikai konzekvenciáit is.
2017. február 3-án, pénteken munkatársunk, Kovács Kálmán előadásával nyílt meg a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítás. Az esemény a Civil Fórum Padragkútért Egyesület szervezésében a Csékútról és Padragkútról a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékére rendezett ünnepségen, az Ajka–Padragkúti Művelődési Házban zajlott le.
GULÁG-jelenség: Egy háború, és ami utána következett – kényszermunkatáborok, börtönök címmel közölt mellékletet a kolozsvári Szabadság napilap. „A Szabadság jelen melléklete folytatása és kiteljesítése annak a tudományos konferenciának, amelyre tavaly november 10-én került sor a Minerva Művelődési Egyesület, illetve a Szeged-Csanádi Egyházmegye által fenntartott szegedi Gál Ferenc Főiskola szervezésében, és amelynek középpontjában a 20. század kommunista államainak egyik legfőbb elnyomó intézménye, a röviden GULÁG-nak nevezett munkatáborok rendszere állt” – olvasható.
M. Lovász Noémi képzőművész GULÁG-sorsokat idéző alkotásaiból nyílt kiállítás a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából Kolozsvárt Magyarország főkonzulátusának rendezvénytermében.
Forrás: Szabadság
Életének 101., papságának 78. évében 2017. január 15-én, vasárnap este visszaadta lelkét Teremtőjének Olofsson Placid atya, bencés szerzetes – tájékoztatta szerkesztőségünket Urr Ipoly OCist plébános-házfőnök – adta hírül a Magyar Kurír.
Olofsson Károly, szerzetesi nevén Olofsson Placid 1916. december 23-án született Rákosszentmihályon.
Édesapja, Olofsson Gusztáv középiskolai tanár volt Budapesten, édesanyja, Reihardt Jusztina tolnai sváb családból származott. Kisgyermekkorát Rákosszentmihályon töltötte, 1926-ban költöztek be a fővárosba. Az elemi iskola négy évének elvégzése után a nyolcosztályos budapesti Szent Benedek Bencés Gimnáziumba iratta be édesapja, ahol külön engedéllyel tizenhat és fél évesen érettségizett. Osztályfőnöke a neves bencés szerzetes, Szunyogh Xavér Ferenc volt. Középiskolás korában nagy hatást gyakorolt rá a tanintézmény és a cserkészet szellemisége. 1931-től részt vett az 1933-ban Gödöllőn rendezett világdzsembori előkészítésében.
Miután leérettségizett, 1933-ban belépett a Szent Benedek-rendbe. Pannonhalmán teológiát, a müncheni Lajos Miksa Egyetemen német nyelvet tanult 1935-től. Ezt követően Magyarországon magyar–német–bölcselet szakos tanári oklevelet és doktorátust szerzett 1939-ben. Ugyanezen évben szentelték pappá.
Egy évig káplánként működött Győrszentivánban, innen hívták be mint tartalékos főhadnagyot tábori lelkészi szolgálatra. 1941-től tizenegy hónapig szolgált a komáromi hadikórházban. Mivel beszédeiben a közkatonákat védte egyes tisztek megengedhetetlen viselkedésével szemben, 1942-ben lefokozták és leszerelték. Ezt követően a rend soproni, majd pápai gimnáziumában tanított.
1945 augusztusában rendi elöljárói abba a budapesti gimnáziumba helyezték át, ahol korábban ő is tanult, és ezzel egyidőben a Slachta Margit-féle Szociális Testvérek Társasága egyházi tanácsadójának nevezték ki. Mivel részt vett az akkori választási küzdelmekben, a baloldali újságok sajtóhadjáratot indítottak ellene. A főapát ezért áthelyezte Pannonhalmára, remélve, hogy így kevesebb figyelem irányul rá. Itt tartóztatták le 1946. június 5-én.
Néhány hétig az Államvédelmi Hatóság emberei hallgatták ki és próbáltak vallomást kicsikarni belőle egy nagyszabású koncepciós per megindításához, majd szovjet kihallgatók kezére adták. A szovjet katonai bíróság koholt vádak (terrorcselekmény) alapján a Szovjetunió munkatáboraiban letöltendő tíz évig tartó szabadságvesztésre ítélte, a Gulágra internálták (1946). Hamarosan itt is megtalálta életcélját: „Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket a fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rám talált az életfeladatom.”
1955 novemberében térhetett haza Magyarországra. Szabadulását követően nem kapott működési engedélyt sem papként, sem pedig tanárként. Kezdetben fizikai munkás volt egy pesterzsébeti ládagyárban, majd tizenkét évig az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben (ORFI) dolgozott betegszállítóként, később mosodai munkásként, végül mosodavezetőként. 1969-től a Korányi-szanatórium mosodájának vezetésével bízták meg, innen ment nyugdíjba 1977-ben.
Papi hivatását sokáig csak titokban gyakorolhatta. A hetvenes évek közepétől kisegítő lelkészként működött a Budai Ciszterci Szent Imre-plébánián.
2014-ben platinamiséjét ünnepelhette a pannonhalmi Szent Márton-bazilikában.
1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át, 2003-ban a Hit Pajzsa kitüntetésben részesült, 2005-ben Magyar Örökség díjjal-, 2006-ban Pro Ecclesia Hungariae-díjjal-, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.
2016. október 23-án átvette a Magyar Becsület Rend kitüntetést.
Placid atya kérésére 2016. december 18-án, szeretett plébánia közössége szervezésében, a budai ciszterci Szent Imre-templomban hálaadó szentmisét mutattak be élete száz éve kegyelmeiért.
Placid atyát kívánsága szerint Pannonhalmán helyezik örök nyugalomra.
Lelki üdvéért szentmisét mutatnak be a Szent Imre-templomban január 17-én, kedden este 18 órakor.
Katonai tiszteletadással egybekötött, Bíró László tábori püspök főcelebrálásával megtartott szentmisén emlékeztek a magyar királyi 2. honvéd hadsereg Don-kanyarban elhunyt katonáira január 12-én a budavári Nagyboldogasszony-templomban. A szentmisén az állam képviselői közt jelen volt Boross Péter volt miniszterelnök, a liturgia zenei szolgálatát a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém látta el. A VERITAS Intézetet Szakály Sándor képviselte.
