VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
A Herceghalmi Általános Iskola az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára megemlékezve háromfordulós területi versenyt szervezett általános iskolás (6-8. évfolyam) diákok számára. A verseny két írásbeli és egy szóbeli fordulóból állt. A vetélkedőn hét intézmény mintegy 40 kiemelten tehetséges diákja vett részt. A verseny szóbeli fordulóját – egyben döntőjét – 2016. november 21-én rendezték a versenyt kiíró iskola könyvtárában. A zsűri elnökének a szervezők Kiss Dávidot kérték fel. A döntő keretében a meghívott diákok egy 8-10 perces tetszőleges technikával készített előadást tartottak az 1945-1956-os korszak történetével kapcsolatban, különösen az 1956-os forradalomra fókuszálva.
A verseny végeredménye:
I. helyezés: Drevenka Sára 7. osztály (Andreetti Károly Általános Iskola, Sóskút)
II. helyezés: Novák Jakab 7. osztály (Biatorbágyi Általános Iskola) és Garamvölgyi Máté 6. osztály (Herceghalmi Általános Iskola)
III. helyezés: Lőrincz Hanna 7. osztály (Andreetti Károly Általános Iskola, Sóskút) és Veres Máté 7. osztály (Herceghalmi Általános Iskola)
IV. helyezés:Petőfi Bori 7. osztály (Herceghalmi Általános Iskola)
V. helyezés: Buzár Tamás 8. osztály (József Nádor Általános Iskola, Alcsútdoboz)
VI. helyezés: Beck Ádám 8. osztály (Herceghalmi Általános Iskola)
Kiss Dávid tanárok továbbképzésén tartott előadást A forradalom utáni megtorlás címmel Mezőkövesden.
A hétszáz éve a királyi városok sorába került Kolozsvár megemlékezésére a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Fakultása, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az Erdélyi Múzeum-egyesület és a Román Akadémia Erdélyi Tanulmányok Központja nemzetközi tudományos konferenciát szervez Kolozsvárott 2016. november 10–13-a között.
Az Emlékpont szervezésében az 1945 utáni magyar történelem oktatásának módszertani és tartalmi megújítása jegyében a hódmezővásárhelyi történelemtanárok számára tartottak továbbképzést. Az előadók közt szerepelt Tóth Eszter Zsófia, aki az 1956-os forradalom tanításának módszertanáról beszélt.
Elkobzott életek címmel a Budapesti Örmény Önkormányzat Szamosújváron konferenciát és kiállítást szervezett. Az eseményt Esztergály Zsófia Zita, a Budapesti Örmény Önkormányzat elnöke nyitotta meg. A rendezvényen a közönség megismerkedhetett az 1944 őszétől a Szovjetunió által működtetett táborokba hurcolt magyarországi és erdélyi magyar civilek többéves rabságának történeteivel.
A Levéltári Napok alkalmából Budapesti évfordulók 1866, 1946, 1956 címmel konferenciát tartott Budapest Főváros Levéltára. A tanácskozás három, karakteresen elkülönített témakörrel foglalkozott. Elsőnek a százötven éves Fővárosi Állat- és Növénykert másfél évszázados történelmét tekintették át, majd a Főváros és a nép levéltárosa – címmel jelölt témakör következett, melyben a hetven éve elhunyt Gárdonyi Albert életére és munkásságára emlékeztek. Legvégül az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjával, Tóth Ilonával foglalkoztak a konferencia előadói, áttekintvén a bírósági perének megmaradt dokumentumait. Mint ismeretes, az 1956-ban ötödéves szigorló medika a budapesti harcok idején a Péterfy utcai kórház kisegítő részlegét önkéntes munkásként vezette. A karhatalom 1957-ben letartóztatta, majd államellenes tevékenységgel és gyilkossággal vádolta meg. A bíróság halálra ítélte, s felakasztották.
A konferencia szünetében a VERITAS Történetkutató Intézet által készített Magyarok a Szovjetunió táboraiban, 1944-1956 című kiállítást tekinthették meg a tanácskozás résztvevői. A tárlatot a levéltár aulájában állították ki.
2016. november 4.
Ma 14 órától Rácz János Sárszentmihályon, a Közösségi Házban az 1956-os forradalomról és a szabadságharcról tart előadást. Expozéjában az események nemzetközi hátterét mutatja be, majd a pesti srácokról és a forradalom következményeiről is beszél.
November 2-án a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság ünnepséget rendezett az 1956-os forradalom, és a forradalom idején – szolgálatuk teljesítése közben elhunyt – hősi halált szenvedett tűzoltók emlékére. Az Újpesten, a kerületi tűzoltó parancsnokság előtt elhelyezett hősi emlékműnél Marinovich Endre főigazgató-helyettes mondott beszédet. Beszédében felidézte a budapesti tűzoltók 1956-ban, a forradalom és a szabadságharc idején, a rendkívüli körülmények között is helytállva végzett élet- és vagyonmentő munkáját. Megemlékezett a Nagy-Budapesti Tűzoltóság Központi Forradalmi Tanácsának elnökéről , dr. Marinovich Endre tűzoltó ezredesről, akit a Rákosi korszakban eltávolítottak a testülettől és 1956. októberében, a forradalom győzelme után vette át a Fővárosi Tűzoltó Parancsnokság vezetését.
A Szatmári HÍD Egyesület szervezésében egyhetes 1956-os megemlékezés zajlott 56 Hősei – a Magyar Szabadság Fénylő Üstökösei címmel a Szamos-parti városban. A VERITAS Történetkutató Intézetet Szakály Sándor főigazgató képviselte, aki 1956 – 60 év után címmel tartott előadást.
Lányok, asszonyok 1956-ból címmel tartott előadást Tóth Eszter Zsófia a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szervezésében a Török utcai könyvtár épületében.
A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából a Magyarság Háza és a VERITAS Történetkutató Intézet Marosvásárhelyen is bemutatta a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítását. A VERITAS Intézetet az eseményen Ujváry Gábor képviselte.
Együttműködési megállapodást írt alá Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója és Tonk Márton, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának dékánja. Az ünnepi keretek közt lezajlott esemény során Tonk Márton hangsúlyozta az egyezmény tartalommal való kitöltésének fontosságát, míg Szakály Sándor kiemelte, hogy ez a VERITAS Intézetnek az első határon túli intézménnyel kötött megállapodása, mely precedenst teremthet más kárpát-medencei partnerekkel való együttműködési megállapodás kialakítására. Végül Murádin János Kristóf kari kancellár rámutatott, hogy már több közös rendezvényt is szervezett a két intézet, például említette az aznap este a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából a Sapientia Tordai úti épületében megnyitott Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítást, vagy az idén februárban Budapesten rendezett Kárpát-medencei tragédiáink 1944–1953 elnevezésű konferenciát.
Csíkszeredában is bemutatták a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmával a Magyarság Háza és a VERITAS Történetkutató Intézet által szervezett Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítást. A VERITAS részéről Kovács Kálmán Árpád vett részt az eseményen.
Ünnepi koncertet rendeztek október 24-én 1956-ra emlékezve a Józsefvárosban, az Olasz Intézetben. Kocsis Máté polgármester és Schmidt Mária, az ’56-os Emlékév kormánybiztosa átadta a kerület elismeréseit. Józsefvárosi Becsületkeresztet vehetett át többek közt Boross Péter, nyugalmazott miniszterelnök, a VERITAS Történetkutató Intézet Tanácsadó Testületének elnöke.
Boross Péter volt miniszterelnököt Szabadságért Kaposvár Emlékéremmel tüntette ki Szita Károly, a somogyi megyeszékhely polgármestere. Az emlékérmet a város önkormányzata 2012-ben alapította azzal a szándékkal, hogy az adományozással tisztelegjen a példaértékű emberi helytállásról, és a nemzeti szabadság eszményéről tanúságot tevők előtt. A városi közgyűlés szeptemberben úgy döntött, hogy idén a kitüntetést Boross Péternek adományozza. Laudációjában Szita Károly kijelentette: „olyan embernek adom át az emlékérmet, aki 1956-ban a budapesti forradalmi bizottság tagja volt, akit ezért elbocsájtottak a munkahelyéről, 1957-ben letartóztattak. Egy olyan ember helytállását ismerjük el, aki annak ellenére, hogy értelmiségi volt, a meghurcoltatása miatt mégis segédmunkásként kellett, hogy dolgozzon. A rendszerváltoztatás utáni első kormányban mégis miniszteri tárcát kapott, Antall József halála után pedig Magyarország miniszterelnöke lett. Nemzedékének azon kiváló tagjai közé tartozik, aki ’56 eszmeiségét az elnyomás éveiben is megőrizte” – mondta Szita Károly, Kaposvár polgármestere.
Gyergyói ’56-osokkal való találkozásának emlékével nyitotta meg a Balatoni Múzeumban Ruzsics Ferenc polgármester azt a kiállítást, melynek anyagát az Amerikából 2002-ben Keszthelyre költözött Iván Márta ajánlotta fel. A New York állambeli Yonkers magyarjainak története a 19. században kezdődött, de a közösség életét az ’56-os menekültek lendítették fel, majd alakították egészen a 21. század elejéig. A magyar templom köré csoportosulva ápolták magyarságukat: magyar iskolát, cserkészcsapatot, focicsapatot, néptánc csoportot tartottak fenn; híres vendégeik közé tartozott Mindszenty József hercegprímás és Paskai László bíboros. Megtartották a magyar nemzeti ünnepeket, miközben ünnepelték az amerikaiakat is. A családtörténetek az amerikai társadalomba való sikeres beilleszkedésről tanúskodnak. A magukkal vitt tárgyak, a kint készült fotók, videó-felvételek egy amerikai magyar közösség sorsát mesélik el. A megjelent vendégeket köszöntötte Havasi Bálint múzeumigazgató, a kiállítást megnyitotta Szakály Sándor, a VERITAS történetkutató Intézet főigazgatója.
Emléktábla avatással egybekötött ünnepi megemlékezést tartott az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége a budapesti Corvin közben. Beszédet mondott Boross Péter volt miniszterelnök, Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa, Sántha Gábor, az 1956-os Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke, valamint Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke. Az ünnepségen átadták a világszövetség kitüntetéseit. Elismerést vehetett át Boross Péter, Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója, Vaszily Miklós, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatója, valamint Schmidt Mária.
Átadták a Mai szívekben 1956 forradalma és a Nekünk 56 című képzőművészeti pályázat díjait Kaposváron. A Mai szívekben 1956 forradalma országos irodalmi pályázat vers kategóriájában a bírálók Halmai Tamás és Lázár Balázs, a novellát beküldők közül Pruzsinszky János, a riportot, memoárt, mélyinterjút készítők sorában Trizner Laura munkáját értékelték a legtöbbre. A Nekünk 56 képzőművészeti pályázaton Horváth Júlia plakát, Kiss Viktória fotó, Varga Viktor film kategóriában nyert.
Az ’56-os eseményekről emlékeztek meg október 16-án Párizsban a diadalívnél. Az 1956-os Magyar Forradalom Francia–Magyar Emlékbizottsága szervezésében 1957-től minden évben tisztelegnek a forradalom és a szabadságharc emléke előtt. Az idén a részvevők a forgalom elől lezárt Champs-Élysées felső szakaszán érkeztek a diadalívhez, ahol Sujánszky Jenő, a Francia–Magyar Emlékbizottság elnöke és a francia Charles de Gaulle Emlékbizottság képviselői megkoszorúzták az ismeretlen katona sírját, majd meggyújtották a lángot a magyar forradalom áldozatai, hősi halált halt mártírjai és a megtorlásban kivégzettek tiszteletére. Az egybegyűltek és az egyórás ünnepséget kordonok mögül figyelő turisták ezt követően meghallgatták a magyar és a francia himnuszt egy katonazenekar előadásában. Több magyarországi intézet – VERITAS, Terror Háza Múzeum és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága – munkatársai is részt vettek az eseményen. A VERITAS Intézetet Szakály Sándor főigazgató és Megyesi Csilla titkárságvezető képviselte. Szakály Sándor és Bank Barbara, a NEB tagja is elhelyezték a megemlékezés koszorúját az ismeretlen katona sírjánál.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc tudományos kutatása valamint helye az oktatásban címmel október 14–16-án konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottsága, amelyen a VERITAS Történetkutató Intézetet Zinner Tibor kutatócsoport-vezető képviselte. Előadásának címe A kádári megtorlás rendszere volt.
Jakó Zsigmond történész születésének századik évfordulóján konferenciát szervez az Erdélyi Múzeum- Egyesület Kolozsváron. A részletes program itt olvasható.
A Magyar Nemzeti Múzeumban minden szerdán 16.30-tól szakmai tárlatvezetést tartanak a Rejt/Jel/Képek –’56 – a Forradalom Titkos művészete című időszaki kiállításban. A rendhagyó program során az érdeklődők Gál Vilmos, a kiállítás kurátora vezetésével járhatják végig a termeket, ahol a kiállítás műtárgyainak megismerésén túl a kiállítás-rendezés kulisszatitkaiba is betekintést nyerhetnek, valamint, a műtárgyakhoz kapcsolódó történetek, városi legendák, anekdoták felidézésével kerülhetnek közelebb a kiállításhoz, illetve 1956, a nagyközönség számára mindeddig ismeretlen képzőművészetéhez.
Néhány kérdés ízelítőül, amelyek szóba kerülhetnek a tárlatvezetések alkalmával:
Hogyan került a Múzeumba a Sztálin szobor kézfeje?
Miért ágaskodnák vörös létrák az első teremben?
Honnan került elő Chagall egyetlen 1956-os témájú képe?
Ki az a képzőművész, akit Anders Engman svéd fotóriporter örökített meg rajzolás közben a forradalom napjaiban, a nyílt utcán?
Hogyan rejtette el 56-os festményeit Görgényi István?
Miért hamisítottak a muzeológusok 56-os tárgyakat 1957-ben?
Ki örökítette meg a forradalom napjaiban a Józsefváros szétlőtt utcáit, épületeit?
Mit jelent a felirat: Kádár Apró Dögei?
Ezekre, és még számos, akár az Önök által feltett kérdésekre is választ kaphatnak, amennyiben részt vesznek az Emlékezés hónapjában tartott tárlatvezetéseinken.
Időpontok:
2016. október 5., 12., 19., 26.,
2016. november 2., 9.
Tovább a weblapra
Arcok a forradalomhoz vezető úton és alatt címmel tart előadást Farkas Judit tudományos munkatárs 2016. október 5-én 18 órai kezdettel Keszthelyen a Balaton Színházban.
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából Országos Tanulmányi Versenyt hirdet az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő. A hazai érettségit adó közoktatási intézmények végzős diákjaiból álló háromfős csapatok 2016. október 28-ig jelentkezhetnek a versenyre. A szervezők célja, hogy a verseny a diákok körében az újszerű és kreatív feladatok megoldása révén népszerűsítse a történelem tantárgyat és azon belül bővítse a GULÁG korszakról meglévő ismereteket. A tanulmányi verseny háromfordulós. Az első két forduló online zajlik. Az országos döntőbe a régiókból az első három helyen végzett csapatok jutnak az online írásbeli fordulók eredményeinek összesítése után. Az országos döntőbe jutott csapatok oklevelet kapnak és a fiatalok számára vonzó tárgyjutalomban részesülnek.
A Tanulmányi Versenyen való részvétel ingyenes. A döntőt jövő januárban szervezik Budapesten.
Jelentkezés:
http://beszedesmult.hu/hirek/20161005/elindult-a-jelentkezes-a-gulag-otv-re
Elindult a Verseny hivatalos facebook oldala is:
Szakály Sándor Nagykónyi község Polgármesteri Hivatalában tartott előadást Magyarország második világháborús szerepléséről és a GULÁG-szigetcsoportra elhurcolt magyarokról.
Emlékplakettet és díszoklevelet adományozott az 1945-56 közötti magyar Politikai Elítéltek Közössége Szakály Sándornak, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatójának, valamint Zinner Tibornak, a VERITAS 1945 utáni időszakot vizsgáló kutatócsoport vezetőjének. Az emlékplaketteket a szervezet fennállásának 25 éves működésére emlékező jubileumi emlékülésen adták át a budapesti Stefánia Palotában, ahol egyúttal megnyitották a korabeli magyar börtönviszonyokat ábrázoló, s az egykori elítéltek sorsát bemutató időszaki kiállítást is.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója előtti tiszteletadást a hódmezővásárhelyi Emlékpont az Út a forradalomba. Szovjet-Magyarország, 1944-1956 című konferenciával kezdte meg. A meghívott előadók közt szerepelt Zinner Tibor, a VERITAS Intézet kutatócsoport-vezetője is, aki a kádári megtorlásokhoz vezető utat ismertette.
2016. szeptember 20-án (kedden) 17 órától a Pesti srácok emlékparkban (VIII. ker. Horváth Mihály tér) Szex, abortusz, női szerepek az 1950-es években címmel Tóth Eszter Zsófia előadást tart. Előtte, közben és utána retrofőzést rendeznek az 1950-es évek hiányételeiből, amelyeket meg is lehet kóstolni.
A Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz) Nemzettudat a reformáció szellemiségében címmel médiaműhelyi tanácskozást tartott Berekfürdőn, a Megbékélés Házban. Az immár tizenharmadik alkalommal megrendezett szakmai találkozón a nemzettudat protestáns értelmezéséről cseréltek gondolatokat, valamint azt vitatták meg, hogy a reformált kereszténység mennyiben erősíti a közösségi létből fakadó nemzettudatot, a hazához és a nacionalizmushoz való viszonyulást. A reformáció ezirányú hatásait a különböző korszakok és nézőpontok fényében vizsgálták. Az eseményen több előadás is elhangzott: Nemzettudat az olimpián címmel riói élményeiről számolt be Novotny Zoltán sportriporter, történeti előadást tartott Faggyas Sándor újságíró, 1956 gyerekszemmel címmel Petrőczi Éva költő-újságíró, Protestantizmus és szabadság címmel pedig Szakály Sándor, a VERITAS főigazgatója.
A Recski Szövetség Egyesület 2016. szeptember 10-én tartotta meg éves megemlékezését a Recski Nemzeti Emlékparkban. A megemlékezés díszvendége Harrach Péter volt. A VERITAS Intézetet Marinovich Endre főigazgatóhelyettes képviselte, aki az emlékműnél elhelyezte az Intézet koszorúját, így tisztelegve áldozatok emléke előtt. Harrach Péter beszédében feltette a kérdést, hogy mi hiányzott a kommunistákból, hogy ilyen gaztettekre voltak képesek? A választ is megfogalmazta:„az emberben néha előjön a rosszabbik énje, de a kommunisták tette rendszerszintű üldözés és gonoszság volt, a kommunisták nem ismerték az emberi méltóságot és nem ismerték a nemzet- és hazaszeretetet".
A VERITAS Történetkutató Intézet 2016. szeptember 2-án megtartotta soron következő évindító értekezletét, amelyen részt vett Boross Péter, az intézet Tanácsadó Testületének elnöke, Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára, valamint Karvalics Helga, a Miniszterelnökség intézmény- és szervezetfejlesztési főosztályának vezetője.
Szakály Sándor történészprofesszor, az intézet főigazgatója eseményekben, eredményekben gazdag évről adott számot, majd vázolta az intézmény bővülő feladatait, melyek közül – a tudományos kutatói, publikációs és ismeretterjesztő tennivalók mellett – elsősorban az újonnan induló szaklevéltári tevékenységet emelte ki.
Mint korábbi hírekből is ismeretes, a VERITAS Intézet mintegy 14 ezer folyóméternyi kárpótlási iratot vesz át, amelyek feldolgozása révén a rendszerváltoztatás folyamatát helyezi még reálisabb, kézzelfoghatóbb történelmi keretekbe. A szaklevéltár megindítása egyszersmind az intézet új elhelyezését is megköveteli: a VERITAS a Nádor utcából hamarosan a Lónyay utcába költözik.
A tudományos tevékenység természetesen szervezeti korszerűsítéssel jár együtt, így a nyugdíjba vonulók elbúcsúztatás mellett új munkatársakat is köszöntöttek. Többek között az intézet vezetését erősíti Hermann Róbert történész, akinek neve eleddig főleg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kutatójaként, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokság tudományos helyetteseként, illetve a Károli Gáspár Református Egyetem tanáraként, doktori iskolájának vezetőjeként ismert.
Hozzászólásában Boross Péter hangsúlyozta: tudományos kutatói, szerzői és ismeretterjesztői munkája nyomán a VERITAS Intézet kivívta a történész szakma, illetve a történelem iránt érdeklődő nagyközönség elismerését, amelyet tovább erősíthet az intézet Deák Ferenctől kölcsönzött jelmondata („…hazudni nem szabad”) jegyében. Latorcai Csaba a rendszerváltoztatás óta szabaddá, függetlenné vált történelemkutatás és -írás jelentőségét emelte ki, amelynek szolgálatára a VERITAS Intézet szegődött.
Magyarország kormánya a 2015-2017-es időszakot a 70 évvel ezelőtt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította. A Gulág Emlékbizottság a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének alkalmából négy pályázati kiírást jelentetett meg A beadási határidőkről és a pályázati kiírás részletei felől az Emberi Erőforrás Minisztériuma honlapján lehet tájékozódni.
Az Ung-vidék központjában, Nagykaposon augusztus 30-ig tekinthető meg az az egyedülálló kiállítás, ami a 20. századi magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiájára, a málenkij robotra emlékeztet – írja a Felvidék.hu.
Különleges kiadást tarthat kezében az olvasó, ha kezébe veszi a SZORAKÉSZ HÍRADÓ GULÁG–GUPVI Emlékév egy esztendejét felölelő, bemutató különszámát (SZORAKÉSZ Híradó, 24. évfolyam 1. szám 2016. július). E kiadvány kegyeletteljes, nemes célja ugyanaz, mint az emlékévé: rámutatni a politikai propaganda és a valóság közötti különbségre, s emléket állítani mindazoknak, akik a „propaganda évtizedeiben” nem mondhatták el mindazt, amit meg- és átéltek.
A múlt üzen – a Menczer Gusztáv által kezdeményezett, majd lánya, Menczer Erzsébet elnökasszony által vezetett Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (SZORAKÉSZ) által is: a második világháború évei alatt, majd azt követően sok százezer magyart, illetve német származásút hurcoltak a győztes nagyhatalomnak számító és a nyugati szövetségesek által szabad kezet kapott Szovjetunió hadifogoly, internáló, „átnevelő” s leginkább kényszermunkatáboraiba. „Malenkij robot” ürügyén, vagyis jogcím nélkül, azután továbbfokozták a mérhetetlenül embertelen gonoszságot, kíméletlenséget a sztálini birodalmat (nemkülönben a szovjet megszállás alá került, „szocialista béketábor” fedőnév alatt szovjet befolyás alá kényszerített országokat) keresztül-kasul behálózó lágerekben folytatott náci-kommunista alapvetésű módszerekkel.
A lágerekben elszenvedett sanyargatások, kínzások tömeges halálozásokat, borzalmas, hosszú távú megrokkanásokat és traumákat okoztak, de erről azon szerencsések, akik végül hazakerülhettek – nem beszélhettek. Az elhallgattatás azonban sosem tarthat a végtelenségig. Ez örökérvényű igazság, ahogy az is, hogy a túlélők, az utódok akkor sem hallgathatnak, amikor a politikai-társadalmi változások lehetővé teszik az emlékezést, a nyílt beszédet. Ez annál is inkább fontos, mert egyre fogynak a túlélők, s egyre távolabb kerülnek az egykori eseményektől, azok túlélőitől az utódok. Tehát az emlékezésnek, emlékeztetésnek folyamatosnak kell lennie! Erre törekszik a SZORAKÉSZ is, bevetvén a kezdeményezések, rendezvények, kiadványok eszközeit.
A dokumentumokban és képekben gazdag különszámban olvashatunk emléktábla-avatásokról, jubileumi találkozókról, jubileumi emlékülésről, újrakoszorúzásról, barakk- és vagonkiállításokról, helyszínekről (Balatonalmádi, Budapest, Csetény, Fonyód, Jásd, Komárom, Recsk, Szombathely, Vállaj stb.), a Műegyetemnél és Óbudán rendezett megemlékezésről. Akkor is, ha néhány áldozatról van szó, s akkor is, ha ezrekről. Az oly fontos személyességre, az egyes konkrét helyszínekre külön figyel a SZORAKÉSZ, hiszen mindez még inkább valóság- és hangulathűen emlékeztet a Kárpát-medencei magyarokat sújtó tragédiákra. Ezt fémjelzi a szervezet 25. jubileumi találkozója, ahol – mások mellett – köszöntötték a SZORAKÉSZ felügyelő bizottságának elnökét, vitéz békei Koós Ottó alezredest, egykori Gulág-rabot a 100. születésnapja alkalmából. Őt levélben köszöntötte Orbán Viktor miniszterelnök.
Ezen az emlékülésen is felszólalt Boross Péter volt miniszterelnök, a VERITAS Intézet Tanácsadó Testületének elnöke, aki rámutatott: a XX. század a magyar tragédia százada, egyben a Szovjetunióba hurcolt magyarok tragédiájáé. A Szabadságharcosok Közalapítvány elnöki tisztét is betöltő politikus emlékeztetett a Trianon utáni nemzedékre, amelybe mélyen beleégett a két világháború közötti fő gondolat, a revízió eszméje, ebben akkor egységes volt a nemzet, s igyekezett visszaszerezni az elorozott magyar területeket. Ám ezt a kort, ezen nemzedékeket is évtizedeken át elnyomta az őket „gyalázó történetírás”. Jelenünkről szólván Boross Péter kiemelte, hogy a haza szellemileg még nem egészséges, de a levegő már tisztább, küzdeni kell azért, hogy az „igaz” szó igazságot jelentsen. Ezért a történelemhamisítást és a kettős mércét elutasító, a helytállást, a kegyeletet mindenekfölött pártoló gondolatot képviseli – többek között – a SZORAKÉSZ. S ezt tükrözi a most megjelentetett különszám is.
A Recski Szövetséggel, a Politikai Elítéltek Közösségével (PEK), s természetesen a VERITAS Intézettel szorosan együttműködő SZORAKÉSZ szerteágazó tevékenységében jelentős szerepet kapnak az országos kezdeményezések, megmozdulások. Ilyen volt a Totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján (augusztus 23-án) tartott emlékmenet a szovjet lágerekbe hurcolt politikai foglyokra és kényszermunkásokra való emlékezés jegyében, amelyen számos eseményhez hasonlóan részt vett Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) tárcavezetője, valamint Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára is, aki a GULÁG–GUPVI Emlékév kiemelt projektjének kormányzati felelőse, és kifejtette, hogy a kabinet egyazon véleményen van a SZORAKÉSZ-szel, hogy minden településünkön legyen Gulág-megemlékezés.
A kormány megemlékezéséről a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja (november 25.) alkalmához kapcsolódóan hangzott el Orbán Viktor miniszterelnök „Tisztelet a hősöknek, kegyelet az áldozatoknak!” alapvetésű emlékbeszéde is, amelyet szintén közöl a különszám.
Nem utolsósorban az is kiemelt helyet kapott, hogy az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő ezen belül Kovács Emőke történész, a Gulag emlékév szakmai vezetője közreműködésével az EMET Magyary-termében nyilvános vitasorozat, széleskörű társadalmi párbeszéd folyt a budapesti központi emlékmű felállítása társadalmi, történeti, művészeti szempontjainak elemzéséről, figyelembe vételéről. Ennek során az a gondolat vált középponttá, amely szerint „Olyan szoborra van szükség, amely a megtapasztalás emocionális élményét nyújtja, érzelmeket ébreszt, amely által valós emlékezés történhet meg.”
Természetesen tükrözi a különszám a Gulág Emlékbizottság munkáját is, amelynek a VERITAS Történetkutató Intézet is tevékeny részese; Szakály Sándor főigazgató az emlékbizottság tagja. A VERITAS Intézet honlapja rendszeresen tudósít az emlékév eseményeiről.
Külön fejezetben szerepel a VERITAS Intézet által 2016. február 25–26-án, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban rendezett konferenciája, amely a Kárpát-medencei Gulág-tragédiákat vette számba és tette górcső alá. A nagyszabású összmagyar tanácskozásról a VERITAS-honlap és a Hidegkúti KILÁTÓ számolt be híven és alapos részletességgel, kiemelvén a VERITAS Intézet Tanácsadó Testületének elnöke, Boross Péter azon gondolatát, miszerint „legyenek erőforrásaink a Kárpát-medencei próbatételeink! Nem lehet más célunk, csakis talpra állni, megmaradni, gyarapodni!”
E tanácskozáson felszólalt Szakály Sándor főigazgató és Tóth Eszter Zsófia főmunkatárs. Ülésvezetőként közreműködött Ujváry Gábor, a VERITAS Intézet egyik kutatásvezetője. Az intézet Deák Ferenc-i jelmondatát („hazudni nem szabad”) és törekvését („Hiteles történetírásra van szükség”) újfent megerősítette siófoki emlékülésén a SZORAKÉSZ. Ennek érdekében a szervezet állást foglal(t) egy a kommunista rendszer bűneit vizsgáló különleges intézmény, illetve az azokat híven bemutató történeti múzeum létrehozása mellett is.
Az emlékév s e különszám is nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy ne veszítsük el nemzeti múltunk eme tragikus fejezetét, hogy múltunkat valós és hiteles ismeretek alapján lássuk, s ez hozzásegítsen a „volt-idő” egészének vállalásához. A kormány által 2015-ben meghirdetett emlékév 2017. február 25-ig tart, tehát az addig megrendezendő események bőven megtölthetnek egy másik különszámot. De már a most megjelentet is bizton vehetik kezükbe történelemtanárok, történészek, közéleti személyiségek, a magyar történelem iránt érdeklődők, hiszen az nemcsak a szervezet sokrétű, gazdag tevékenységét mutatja meg, hanem biztos iránytű a GULÁG–GUPVI világának megismeréséhez.
Sajtótükör: Hidegkúti Kilátó (2016. augusztus 19.)
1956-ban kétszázezer honfitársunk döntött úgy, hogy elmenekül az újabb, immár Kádár János nevével jegyzett diktatúra elől. Közülük húszezren már nem Ausztrián keresztül próbált a szabad világba kijutni, hanem déli irányba, Jugoszlávia felé indult el a nyugaton egyre fokozódó határőrizet miatt, amely 1957 kora tavaszára szinte lehetetlenné tette a menekülést. A jugoszláviai fogadtatásuk nagyon vegyes volt. Azoknak, akik a macedóniai Kruševóba kerültek szerencséjük volt. Ebben a ma háromezer fős kisvárosban 550 honfitársunk találta meg az ideiglenes menedéket és nyugalmat. Nem zárt tábor és szögesdrótkerítés várta őket, hanem feszült várakozás és érdeklődés a helyiek részéről. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar menekültek és a macedón lakosok hamarosan összebarátkoztak. Ennek a barátságnak a felelevenítése, elmélyítése és a visszaemlékezés hívta életre a macedóniai magyarság, a Macedónia Magyar Teleház Szervezetének ötletét, egy emléktábla avatását és egy történész kerekasztal-beszélgetést. A Teleház, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium és a skopjei magyar nagykövetség, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, továbbá az 1956-os Emlékbizottság segítségével idén 2016. augusztus 5-én megvalósult a rendezvény. A dátum azért is fontos, mert mindez része volt az 1903-ban kitört lázadás következtében kikiáltott Kruševói Köztársaság emlékére minden évben megrendezett tíznapos ünnepségsorozatnak, amely Macedónia legfontosabb eseménye is.
Az eseményre meghívást kapott a Tiszavasvárin élő Legány András, aki 1956-ban az ELTE diákjaként ott volt az október 23-i demonstráción, és a Magyar Rádió közelében súlyosan megsérült, amikor az ÁVH emberei belelőttek a tömegbe, valamint a VERITAS tudományos munkatársa, Rácz János történész. Az emléktábla felavatását megelőző beszélgetés abban az épületben, a Sula Mina diákotthonban zajlott, ahol az 56-os magyarokat elszállásolták. Legány András nagyhatású emlékezésében felidézte mindazt, amely a demonstráción s azt követően a kórházban, majd a későbbiekben történt vele. Rácz János az ötvenhatos forradalomig és szabadságharcig lezajlott eseményeket vázolta. A visszatekintést az 1943-as teheráni konferenciával kezdte, ahol eldőlt az is, hogy Magyarország a szovjet érdekzónába került. A magyar nyelvű előadásokat Sutus József úr, a Macedón Magyar Teleház Szervezetének elnöke tolmácsolta.
Következett Nikola Jovanovszki történész, aki Haász Magdolna kutatásainak adatait felhasználva beszélt a Kruševóba érkezett magyar menekültek mindennapjairól, majd a helyi visszaemlékezők meséltek az általuk megismert ötvenhatos magyarokról, a kialakult barátságokról, és többek közt a magyar menekültek segítségével létrehozott sikeres futballcsapatról. Többen utaltak rá, hogy a magyarok 1957-58-as távozása a városból hiányérzetet és űrt hagyott maga után.
Ezt követően a Miniszterelnökség képviseletében dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Kruševó polgármestere leleplezték a kétnyelvű emléktáblát, majd sor került a felavatott emlékhely megkoszorúzására. A rendezvény protokolláris részének lezajlása után a visszaemlékezők és a történészek között közvetlen párbeszéd alakult ki a diáküdülő udvarán.
Délután Rácz János és Legány András részt vettek az ötvenhatos fotókiállítás megnyitóján is, amelynek a kruševói művelődési ház adott otthont. Az előbbi rövid összefoglalást nyújtott az ötvenhatos eseményekről, az utóbbi pedig átélt tapasztalatairól beszélt az összegyűlteknek.
Az utazásról és az előadásokról, az átélt élményekről, a tiszavasvári városi televízió képviseletében Póka Nándor készített felvételeket, amelyet a helyi tévé hamarosan műsorára tűz.
Megdöbbentő, tragikus hír hasított éterünkbe: 2016. július 25-én, hétfő hajnalban elhunyt Oláh János József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő, író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a VERITAS Történetkutató Intézettel szorosan együttműködő, a kortárs magyar irodalom tehetségeit felkaroló Magyar Napló főszerkesztője és könyvkiadójának vezetője. Mindössze 73 éves volt. Szomorúan vettük tudomásul, hogy az irodalomban s a könyvkiadásban már nem tudja véghezvinni hitvallásában megfogalmazott céljait: „Számomra az a fontos, hogy megmentsek a közösségi emlékezetből olyan összefüggéseket, képeket, élményeket, amelyek, ha én nem írom meg őket, feledésbe merülnek".
A szűkebb pátriájából, a Somogy megyei Nagyberkiből hozott archaikus paraszti, valamint a főváros közelében tapasztalt parasztpolgári világ élményei s az ELTE-n folytatott tanulmányai az irodalom mellett kötelezték el. Még egyetemistaként részt vett folyóirat-alapítási kísérletekben, költőként pedig a később Kilencek néven elhíresült alkotói csoport egyik vezéregyénisége lett. Az ő verse adta az irodalomtörténeti jelentőségű antológia címét is: Elérhetetlen föld.
A jellemzően közép-európai, Kárpát-medencei költősors őt sem kerülte el: a kádári, Aczél György-i kultúrpolitika háttérbe szorította, elhallgatta. Könyvei rendszerfüggően, vagyis rendszertelenül jelentek meg. Ily módon a költőként ismert Mezey Katalinnal való 1971-es házasságához, három gyermekük neveléséhez például cselgáncsedzői tevékenységgel biztosította az anyagiakat. Gyermekeik közül János (Lackfi János néven ismert) költő, író, illetve Mátyás László és Katalin pedig szobrászművészek.
Oláh János szerkesztői elképzelései a rendszerváltoztatást megelőzően a Remetei Kéziratok című „magánfolyóiratban” érlelődtek ki, amelyeket az 1994-ben elnyert Magyar Napló főszerkesztői tisztében teljesített ki. Az ezredfordulótól felépítette a Magyar Napló Kiadót is. Oláh János a kiadói tevékenység szerves részének tekintette tudományos, történeti művek kiadását. Így került szoros kapcsolatba a VERITAS Történetkutató Intézettel; a közös munka számos könyv megjelenésében, könyvfesztiválokon, múzeumi majálison és konferenciákon öltött testet.
Oláh Jánostól a VERITAS Történetkutató Intézet közössége nevében búcsúzunk. Emlékét kegyelettel megőrizzük, tudományos történeti munkásságának örökségét tovább visszük.
