VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
A Recski Szövetség Egyesület 2016. szeptember 10-én tartotta meg éves megemlékezését a Recski Nemzeti Emlékparkban. A megemlékezés díszvendége Harrach Péter volt. A VERITAS Intézetet Marinovich Endre főigazgatóhelyettes képviselte, aki az emlékműnél elhelyezte az Intézet koszorúját, így tisztelegve áldozatok emléke előtt. Harrach Péter beszédében feltette a kérdést, hogy mi hiányzott a kommunistákból, hogy ilyen gaztettekre voltak képesek? A választ is megfogalmazta:„az emberben néha előjön a rosszabbik énje, de a kommunisták tette rendszerszintű üldözés és gonoszság volt, a kommunisták nem ismerték az emberi méltóságot és nem ismerték a nemzet- és hazaszeretetet".
A VERITAS Történetkutató Intézet 2016. szeptember 2-án megtartotta soron következő évindító értekezletét, amelyen részt vett Boross Péter, az intézet Tanácsadó Testületének elnöke, Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára, valamint Karvalics Helga, a Miniszterelnökség intézmény- és szervezetfejlesztési főosztályának vezetője.
Szakály Sándor történészprofesszor, az intézet főigazgatója eseményekben, eredményekben gazdag évről adott számot, majd vázolta az intézmény bővülő feladatait, melyek közül – a tudományos kutatói, publikációs és ismeretterjesztő tennivalók mellett – elsősorban az újonnan induló szaklevéltári tevékenységet emelte ki.
Mint korábbi hírekből is ismeretes, a VERITAS Intézet mintegy 14 ezer folyóméternyi kárpótlási iratot vesz át, amelyek feldolgozása révén a rendszerváltoztatás folyamatát helyezi még reálisabb, kézzelfoghatóbb történelmi keretekbe. A szaklevéltár megindítása egyszersmind az intézet új elhelyezését is megköveteli: a VERITAS a Nádor utcából hamarosan a Lónyay utcába költözik.
A tudományos tevékenység természetesen szervezeti korszerűsítéssel jár együtt, így a nyugdíjba vonulók elbúcsúztatás mellett új munkatársakat is köszöntöttek. Többek között az intézet vezetését erősíti Hermann Róbert történész, akinek neve eleddig főleg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kutatójaként, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokság tudományos helyetteseként, illetve a Károli Gáspár Református Egyetem tanáraként, doktori iskolájának vezetőjeként ismert.
Hozzászólásában Boross Péter hangsúlyozta: tudományos kutatói, szerzői és ismeretterjesztői munkája nyomán a VERITAS Intézet kivívta a történész szakma, illetve a történelem iránt érdeklődő nagyközönség elismerését, amelyet tovább erősíthet az intézet Deák Ferenctől kölcsönzött jelmondata („…hazudni nem szabad”) jegyében. Latorcai Csaba a rendszerváltoztatás óta szabaddá, függetlenné vált történelemkutatás és -írás jelentőségét emelte ki, amelynek szolgálatára a VERITAS Intézet szegődött.
Magyarország kormánya a 2015-2017-es időszakot a 70 évvel ezelőtt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította. A Gulág Emlékbizottság a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének alkalmából négy pályázati kiírást jelentetett meg A beadási határidőkről és a pályázati kiírás részletei felől az Emberi Erőforrás Minisztériuma honlapján lehet tájékozódni.
Az Ung-vidék központjában, Nagykaposon augusztus 30-ig tekinthető meg az az egyedülálló kiállítás, ami a 20. századi magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiájára, a málenkij robotra emlékeztet – írja a Felvidék.hu.
Különleges kiadást tarthat kezében az olvasó, ha kezébe veszi a SZORAKÉSZ HÍRADÓ GULÁG–GUPVI Emlékév egy esztendejét felölelő, bemutató különszámát (SZORAKÉSZ Híradó, 24. évfolyam 1. szám 2016. július). E kiadvány kegyeletteljes, nemes célja ugyanaz, mint az emlékévé: rámutatni a politikai propaganda és a valóság közötti különbségre, s emléket állítani mindazoknak, akik a „propaganda évtizedeiben” nem mondhatták el mindazt, amit meg- és átéltek.
A múlt üzen – a Menczer Gusztáv által kezdeményezett, majd lánya, Menczer Erzsébet elnökasszony által vezetett Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (SZORAKÉSZ) által is: a második világháború évei alatt, majd azt követően sok százezer magyart, illetve német származásút hurcoltak a győztes nagyhatalomnak számító és a nyugati szövetségesek által szabad kezet kapott Szovjetunió hadifogoly, internáló, „átnevelő” s leginkább kényszermunkatáboraiba. „Malenkij robot” ürügyén, vagyis jogcím nélkül, azután továbbfokozták a mérhetetlenül embertelen gonoszságot, kíméletlenséget a sztálini birodalmat (nemkülönben a szovjet megszállás alá került, „szocialista béketábor” fedőnév alatt szovjet befolyás alá kényszerített országokat) keresztül-kasul behálózó lágerekben folytatott náci-kommunista alapvetésű módszerekkel.
A lágerekben elszenvedett sanyargatások, kínzások tömeges halálozásokat, borzalmas, hosszú távú megrokkanásokat és traumákat okoztak, de erről azon szerencsések, akik végül hazakerülhettek – nem beszélhettek. Az elhallgattatás azonban sosem tarthat a végtelenségig. Ez örökérvényű igazság, ahogy az is, hogy a túlélők, az utódok akkor sem hallgathatnak, amikor a politikai-társadalmi változások lehetővé teszik az emlékezést, a nyílt beszédet. Ez annál is inkább fontos, mert egyre fogynak a túlélők, s egyre távolabb kerülnek az egykori eseményektől, azok túlélőitől az utódok. Tehát az emlékezésnek, emlékeztetésnek folyamatosnak kell lennie! Erre törekszik a SZORAKÉSZ is, bevetvén a kezdeményezések, rendezvények, kiadványok eszközeit.
A dokumentumokban és képekben gazdag különszámban olvashatunk emléktábla-avatásokról, jubileumi találkozókról, jubileumi emlékülésről, újrakoszorúzásról, barakk- és vagonkiállításokról, helyszínekről (Balatonalmádi, Budapest, Csetény, Fonyód, Jásd, Komárom, Recsk, Szombathely, Vállaj stb.), a Műegyetemnél és Óbudán rendezett megemlékezésről. Akkor is, ha néhány áldozatról van szó, s akkor is, ha ezrekről. Az oly fontos személyességre, az egyes konkrét helyszínekre külön figyel a SZORAKÉSZ, hiszen mindez még inkább valóság- és hangulathűen emlékeztet a Kárpát-medencei magyarokat sújtó tragédiákra. Ezt fémjelzi a szervezet 25. jubileumi találkozója, ahol – mások mellett – köszöntötték a SZORAKÉSZ felügyelő bizottságának elnökét, vitéz békei Koós Ottó alezredest, egykori Gulág-rabot a 100. születésnapja alkalmából. Őt levélben köszöntötte Orbán Viktor miniszterelnök.
Ezen az emlékülésen is felszólalt Boross Péter volt miniszterelnök, a VERITAS Intézet Tanácsadó Testületének elnöke, aki rámutatott: a XX. század a magyar tragédia százada, egyben a Szovjetunióba hurcolt magyarok tragédiájáé. A Szabadságharcosok Közalapítvány elnöki tisztét is betöltő politikus emlékeztetett a Trianon utáni nemzedékre, amelybe mélyen beleégett a két világháború közötti fő gondolat, a revízió eszméje, ebben akkor egységes volt a nemzet, s igyekezett visszaszerezni az elorozott magyar területeket. Ám ezt a kort, ezen nemzedékeket is évtizedeken át elnyomta az őket „gyalázó történetírás”. Jelenünkről szólván Boross Péter kiemelte, hogy a haza szellemileg még nem egészséges, de a levegő már tisztább, küzdeni kell azért, hogy az „igaz” szó igazságot jelentsen. Ezért a történelemhamisítást és a kettős mércét elutasító, a helytállást, a kegyeletet mindenekfölött pártoló gondolatot képviseli – többek között – a SZORAKÉSZ. S ezt tükrözi a most megjelentetett különszám is.
A Recski Szövetséggel, a Politikai Elítéltek Közösségével (PEK), s természetesen a VERITAS Intézettel szorosan együttműködő SZORAKÉSZ szerteágazó tevékenységében jelentős szerepet kapnak az országos kezdeményezések, megmozdulások. Ilyen volt a Totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján (augusztus 23-án) tartott emlékmenet a szovjet lágerekbe hurcolt politikai foglyokra és kényszermunkásokra való emlékezés jegyében, amelyen számos eseményhez hasonlóan részt vett Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) tárcavezetője, valamint Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára is, aki a GULÁG–GUPVI Emlékév kiemelt projektjének kormányzati felelőse, és kifejtette, hogy a kabinet egyazon véleményen van a SZORAKÉSZ-szel, hogy minden településünkön legyen Gulág-megemlékezés.
A kormány megemlékezéséről a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja (november 25.) alkalmához kapcsolódóan hangzott el Orbán Viktor miniszterelnök „Tisztelet a hősöknek, kegyelet az áldozatoknak!” alapvetésű emlékbeszéde is, amelyet szintén közöl a különszám.
Nem utolsósorban az is kiemelt helyet kapott, hogy az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő ezen belül Kovács Emőke történész, a Gulag emlékév szakmai vezetője közreműködésével az EMET Magyary-termében nyilvános vitasorozat, széleskörű társadalmi párbeszéd folyt a budapesti központi emlékmű felállítása társadalmi, történeti, művészeti szempontjainak elemzéséről, figyelembe vételéről. Ennek során az a gondolat vált középponttá, amely szerint „Olyan szoborra van szükség, amely a megtapasztalás emocionális élményét nyújtja, érzelmeket ébreszt, amely által valós emlékezés történhet meg.”
Természetesen tükrözi a különszám a Gulág Emlékbizottság munkáját is, amelynek a VERITAS Történetkutató Intézet is tevékeny részese; Szakály Sándor főigazgató az emlékbizottság tagja. A VERITAS Intézet honlapja rendszeresen tudósít az emlékév eseményeiről.
Külön fejezetben szerepel a VERITAS Intézet által 2016. február 25–26-án, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban rendezett konferenciája, amely a Kárpát-medencei Gulág-tragédiákat vette számba és tette górcső alá. A nagyszabású összmagyar tanácskozásról a VERITAS-honlap és a Hidegkúti KILÁTÓ számolt be híven és alapos részletességgel, kiemelvén a VERITAS Intézet Tanácsadó Testületének elnöke, Boross Péter azon gondolatát, miszerint „legyenek erőforrásaink a Kárpát-medencei próbatételeink! Nem lehet más célunk, csakis talpra állni, megmaradni, gyarapodni!”
E tanácskozáson felszólalt Szakály Sándor főigazgató és Tóth Eszter Zsófia főmunkatárs. Ülésvezetőként közreműködött Ujváry Gábor, a VERITAS Intézet egyik kutatásvezetője. Az intézet Deák Ferenc-i jelmondatát („hazudni nem szabad”) és törekvését („Hiteles történetírásra van szükség”) újfent megerősítette siófoki emlékülésén a SZORAKÉSZ. Ennek érdekében a szervezet állást foglal(t) egy a kommunista rendszer bűneit vizsgáló különleges intézmény, illetve az azokat híven bemutató történeti múzeum létrehozása mellett is.
Az emlékév s e különszám is nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy ne veszítsük el nemzeti múltunk eme tragikus fejezetét, hogy múltunkat valós és hiteles ismeretek alapján lássuk, s ez hozzásegítsen a „volt-idő” egészének vállalásához. A kormány által 2015-ben meghirdetett emlékév 2017. február 25-ig tart, tehát az addig megrendezendő események bőven megtölthetnek egy másik különszámot. De már a most megjelentet is bizton vehetik kezükbe történelemtanárok, történészek, közéleti személyiségek, a magyar történelem iránt érdeklődők, hiszen az nemcsak a szervezet sokrétű, gazdag tevékenységét mutatja meg, hanem biztos iránytű a GULÁG–GUPVI világának megismeréséhez.
Sajtótükör: Hidegkúti Kilátó (2016. augusztus 19.)
1956-ban kétszázezer honfitársunk döntött úgy, hogy elmenekül az újabb, immár Kádár János nevével jegyzett diktatúra elől. Közülük húszezren már nem Ausztrián keresztül próbált a szabad világba kijutni, hanem déli irányba, Jugoszlávia felé indult el a nyugaton egyre fokozódó határőrizet miatt, amely 1957 kora tavaszára szinte lehetetlenné tette a menekülést. A jugoszláviai fogadtatásuk nagyon vegyes volt. Azoknak, akik a macedóniai Kruševóba kerültek szerencséjük volt. Ebben a ma háromezer fős kisvárosban 550 honfitársunk találta meg az ideiglenes menedéket és nyugalmat. Nem zárt tábor és szögesdrótkerítés várta őket, hanem feszült várakozás és érdeklődés a helyiek részéről. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar menekültek és a macedón lakosok hamarosan összebarátkoztak. Ennek a barátságnak a felelevenítése, elmélyítése és a visszaemlékezés hívta életre a macedóniai magyarság, a Macedónia Magyar Teleház Szervezetének ötletét, egy emléktábla avatását és egy történész kerekasztal-beszélgetést. A Teleház, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium és a skopjei magyar nagykövetség, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, továbbá az 1956-os Emlékbizottság segítségével idén 2016. augusztus 5-én megvalósult a rendezvény. A dátum azért is fontos, mert mindez része volt az 1903-ban kitört lázadás következtében kikiáltott Kruševói Köztársaság emlékére minden évben megrendezett tíznapos ünnepségsorozatnak, amely Macedónia legfontosabb eseménye is.
Az eseményre meghívást kapott a Tiszavasvárin élő Legány András, aki 1956-ban az ELTE diákjaként ott volt az október 23-i demonstráción, és a Magyar Rádió közelében súlyosan megsérült, amikor az ÁVH emberei belelőttek a tömegbe, valamint a VERITAS tudományos munkatársa, Rácz János történész. Az emléktábla felavatását megelőző beszélgetés abban az épületben, a Sula Mina diákotthonban zajlott, ahol az 56-os magyarokat elszállásolták. Legány András nagyhatású emlékezésében felidézte mindazt, amely a demonstráción s azt követően a kórházban, majd a későbbiekben történt vele. Rácz János az ötvenhatos forradalomig és szabadságharcig lezajlott eseményeket vázolta. A visszatekintést az 1943-as teheráni konferenciával kezdte, ahol eldőlt az is, hogy Magyarország a szovjet érdekzónába került. A magyar nyelvű előadásokat Sutus József úr, a Macedón Magyar Teleház Szervezetének elnöke tolmácsolta.
Következett Nikola Jovanovszki történész, aki Haász Magdolna kutatásainak adatait felhasználva beszélt a Kruševóba érkezett magyar menekültek mindennapjairól, majd a helyi visszaemlékezők meséltek az általuk megismert ötvenhatos magyarokról, a kialakult barátságokról, és többek közt a magyar menekültek segítségével létrehozott sikeres futballcsapatról. Többen utaltak rá, hogy a magyarok 1957-58-as távozása a városból hiányérzetet és űrt hagyott maga után.
Ezt követően a Miniszterelnökség képviseletében dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Kruševó polgármestere leleplezték a kétnyelvű emléktáblát, majd sor került a felavatott emlékhely megkoszorúzására. A rendezvény protokolláris részének lezajlása után a visszaemlékezők és a történészek között közvetlen párbeszéd alakult ki a diáküdülő udvarán.
Délután Rácz János és Legány András részt vettek az ötvenhatos fotókiállítás megnyitóján is, amelynek a kruševói művelődési ház adott otthont. Az előbbi rövid összefoglalást nyújtott az ötvenhatos eseményekről, az utóbbi pedig átélt tapasztalatairól beszélt az összegyűlteknek.
Az utazásról és az előadásokról, az átélt élményekről, a tiszavasvári városi televízió képviseletében Póka Nándor készített felvételeket, amelyet a helyi tévé hamarosan műsorára tűz.
Megdöbbentő, tragikus hír hasított éterünkbe: 2016. július 25-én, hétfő hajnalban elhunyt Oláh János József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő, író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a VERITAS Történetkutató Intézettel szorosan együttműködő, a kortárs magyar irodalom tehetségeit felkaroló Magyar Napló főszerkesztője és könyvkiadójának vezetője. Mindössze 73 éves volt. Szomorúan vettük tudomásul, hogy az irodalomban s a könyvkiadásban már nem tudja véghezvinni hitvallásában megfogalmazott céljait: „Számomra az a fontos, hogy megmentsek a közösségi emlékezetből olyan összefüggéseket, képeket, élményeket, amelyek, ha én nem írom meg őket, feledésbe merülnek".
A szűkebb pátriájából, a Somogy megyei Nagyberkiből hozott archaikus paraszti, valamint a főváros közelében tapasztalt parasztpolgári világ élményei s az ELTE-n folytatott tanulmányai az irodalom mellett kötelezték el. Még egyetemistaként részt vett folyóirat-alapítási kísérletekben, költőként pedig a később Kilencek néven elhíresült alkotói csoport egyik vezéregyénisége lett. Az ő verse adta az irodalomtörténeti jelentőségű antológia címét is: Elérhetetlen föld.
A jellemzően közép-európai, Kárpát-medencei költősors őt sem kerülte el: a kádári, Aczél György-i kultúrpolitika háttérbe szorította, elhallgatta. Könyvei rendszerfüggően, vagyis rendszertelenül jelentek meg. Ily módon a költőként ismert Mezey Katalinnal való 1971-es házasságához, három gyermekük neveléséhez például cselgáncsedzői tevékenységgel biztosította az anyagiakat. Gyermekeik közül János (Lackfi János néven ismert) költő, író, illetve Mátyás László és Katalin pedig szobrászművészek.
Oláh János szerkesztői elképzelései a rendszerváltoztatást megelőzően a Remetei Kéziratok című „magánfolyóiratban” érlelődtek ki, amelyeket az 1994-ben elnyert Magyar Napló főszerkesztői tisztében teljesített ki. Az ezredfordulótól felépítette a Magyar Napló Kiadót is. Oláh János a kiadói tevékenység szerves részének tekintette tudományos, történeti művek kiadását. Így került szoros kapcsolatba a VERITAS Történetkutató Intézettel; a közös munka számos könyv megjelenésében, könyvfesztiválokon, múzeumi majálison és konferenciákon öltött testet.
Oláh Jánostól a VERITAS Történetkutató Intézet közössége nevében búcsúzunk. Emlékét kegyelettel megőrizzük, tudományos történeti munkásságának örökségét tovább visszük.
Hibáktól, tévedésektől hemzseg az új állami történelem-tankönyv, ugyanakkor a történelemtanárok igencsak furcsállják, hogy nekik kellene üzleti ismereteket átadniuk a diákoknak – írja a 24.hu. A Magyar Nemzet által közölt cikk szerint a könyvszerzők túl sok témát próbálnak felölelni, ráadásul az anyag tele van hibákkal.
A tankönyv korábban azért került a figyelem középpontjába, mert olyan új tankönyveket kellett megrendelniük a tanévkezdésre a középiskolai történelemtanároknak, amelyek a mai napig nem hozzáférhetők. Sem nyomtatásban nem jelent még meg a tankönyv, sem az interneten. A régi könyvek hiába kaphatók, a kerettanterv ősztől jelentős változásokon esik át, amelyeket csak az új kiadvány követ – írja az Index.
Hogyan lettek a nőkből traktorvezetők? Milyen volt a vidéki lányok számára a budapesti munkásszállók világa? Hogyan alakult ki a „gyes-betegség”? Tóth Eszter Zsófia történészként ezekre a kérdésekre keresi a választ, kutatásaiban nőtörténelemmel, azon belül is a szocialista időszakkal foglalkozik. Munkatársunk az Óbudai Nyár rendezvénysorozaton tartott Kádár leányai címmel előadást kedd este az Óbudai Platán Könyvtárban.
Óbudai nyár (pdf) (Óbuda, XXII. évfolyam, 14. szám)
Óbudai nyár (pdf) (Óbuda, XXII. évfolyam, 15. szám)
Folyamatos kulturális és tudománydiplomáciája jegyében a Balassi Intézet rendszeresen szervez időszerű rendezvényeket, amelyek sorában legutóbb, 2016. július 6-án a kortárs magyar művészetet helyezte középpontba.
Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) tárcavezetője és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter köszöntötte a megjelenteket, majd megtekintették az 1956-os forradalom és szabadság 60. évfordulójára emlékező jubileumi kiállítást. Ezt követően a résztvevők aktuális fesztiválokról, évadokról és tematikus hetekről hallgattak meg beszámolókat, így a lengyelországi magyar kulturális évadról, a bukaresti magyar filmhétről, a pekingi magyar hónapról és a Moholy-Nagy László világhírű munkásságát bemutató New York-i programsorozatról.
A külföldi magyar intézetek igazgatóinak találkozója a kortárs magyar képző-, illetve fotó-, zene- és táncművészet lehetőségeit taglaló, a nemzetközi együttműködések kilátásait számba vevő kerekasztal-beszélgetéssel zárult. Az egész napos rendezvényen a VERITAS Történetkutató Intézetet Marinovich Endre főigazgató-helyettes és Megyesi Csilla titkárságvezető képviselte.
Hazánk kulturális diplomáciai feladatokat ellátó külképviseleti munkatársai számára szervezett szakmai műhelytanácskozást 2016. július 5-én a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM).
Vizi László főosztályvezető köszöntőjét követően Hammerstein Judit, a Balassi Intézet főigazgatója, Ijjártó István, a KKM államtitkára, valamint Prőhle Gergely, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) helyettes államtitkára tekintette át az elmúlt esztendő főbb kulturális diplomáciai eseményeit, rendezvényeit, illetve ismertette az időszerű szakpolitikai tennivalókat.
Az ezt követő előadások után a GULÁG-GUPVI Emlékév jegyében Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója az emlékévet szervező bizottság tagjaként tartott előadást, kiemelvén, hogy a 70. évforduló alkalmával a VERITAS Intézet szervezőként, résztvevőként folyamatosan részese szakmai tanácskozásoknak, valamint kiállítási anyagot készített, továbbá tudományos ismeretterjesztő DVD-t is kiadott a külföldi magyar intézetek, valamint kül- és belhoni középiskolák részére.
Mindezzel összefüggésben a fogadó állam kormányzati és civil szervezeteivel való kulturális kapcsolatok elmélyítéséről Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára beszélt.
A több éves hagyományt követve idén is ünnepséget rendeztek a Somló-hegyen álló Szent István Kilátónál, annak emlékére, hogy 1991. június 30-án Antall József miniszterelnök itt jelentette be az utolsó szovjet katona távozását Magyarország területéről. Az eseményt megörökítő emléktáblánál a VERITAS Intézet koszorúját július 2-án Marinovich Endre főigazgató-helyettes és Tóth Eszter Zsófia tudományos főmunkatárs helyezte el. Az ünnepség kezdete előtt megkoszorúzták id. Antall József Oroszi községben, szülőfalujában elhelyezett mellszobrát is.
Sáringer János Intézetünk tudományos főmunkatársa 2016. június 22-én vette át Habilitációs Oklevelét a Károli Gáspár Református Egyetem Rektori Tanácsának ünnepélyes ülésén. Köszönőbeszédében kiemelte, hogy még sok munka vár rá az Antall-kormány külpolitikájának és diplomáciájának feltárása terén, amelyet Marinovich Endre professzor úrral közösen szeretne megvalósítani.
Mosó Masa és barátai – F. Györffy Anna (1915-2006) grafikusművész (Budapest, Line & More–Magvető, 2016) címmel megjelent munkatársunk, Farkas Judit Antónia legújabb kötete, amely az elmúlt hatvan év egyik legtermékenyebb gyermekkönyv-illusztrátorának állít emléket. Nemzedékek nőttek fel a grafikus által illusztrált könyveken és diafilmeken, amelyek közül a legismertebbek (Mosó Masa mosodája, Pöttyös Panni, Hamupipőke, Óvoda az őserdőben) máig népszerűek és forgalomban vannak. A kötet első ízben mutatja be F. Györffy Anna sokoldalú munkásságát iparművészeti pályakezdésétől a gyermekkönyv- és meseillusztrációkig. Farkas Judit Antónia irodalomtörténész tanulmányát és a grafikus műveinek eddigi legteljesebb bibliográfiáját, családtagjaival, szerzőkkel, szerkesztőkkel és kiadókkal folytatott levelezését családi fényképek, textil- és ruhatervek, vázlatok, eredeti illusztrációk, könyvfotók kísérik.
A művészi kivitelű könyv azon túl, hogy végig követi egy 20. századi nőművész karrierlehetőségeit érintve többek között az 1930–1940-es évek divatéletét, a divattervezés oktatását és művészi rangra emelkedését, a Goldberger Textilgyárban folyó művészi textiltervezést, új adatokkal gazdagítja a pártállami ifjúsági könyv-, lap- és diafilm kiadás történetéről alkotott eddigi ismereteinket.
Történészvita a csendőrségről "Szakály Sándor vs Ungváry Krisztián" a Magyar Nemzet oldalán.
Molnár Judit a témával kapcsolatosan az ÉS-ben megjelent írása (archivált PDF).
2016. június 19.
Kovács Kálmán Árpád, a VERITAS tudományos munkatársa 2016. június 9-én Veszprémben tartott előadást. A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottsága és a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar Filozófiai, Történeti és Antropológia Intézete konferenciája a nagy filozófus születésének 2400. évfordulója kapcsán vizsgálta Arisztotelész örökségét. Munkatársunk Kálvin 1559-es Nagy-Institúciójának kilenc nevesített és nevesítetlen, alkalomszerű és tényleges Arisztotelész-hivatkozását elemezte végig, fenntartva annak lehetőségét, hogy a későbbiekben még egyéb utalásokra ismerhet. Végkövetkeztetése az volt, hogy Kálvin műve dogmatikai alapozású, mely az alapvető tanrend és bibliai világkép (a lélek halhatatlansága, az ember bűnbeesése, (értelmileg is) megromlott természete, isteni ítélet alá tartozandósága és megváltásra szorulása) fenntartása mellett lélektani, tudományrendszertani és politikaelméleti síkon használhatónak, sőt egyes esetekben kiválónak tartja a görög gondolkodót. Kovács Kálmán különösen értékesnek tartja a hozzá intézett megjegyzéseket. Andrássy György felhívta előadó figyelmét Arisztotelész pénzszerzéssel és gazdálkodással kapcsolatos megkülönböztetésére, és vizsgálandónak tartotta. Kálvin tisztes kamatra vonatkozó tanítása nem Arisztotelésszel való vitában értelmezendő-e. András Ferenc az előadás feltétlen publikálását javasolta. A filozófiai hagyománynak van ugyanis egy olyan vallási olvasata, melynek ismerete nélkül a filozófiai hagyományról való ismeretünk is szükségszerűen csonka marad.
Munkatársunk, Kovács Kálmán Árpád 2016. június 8-án a Tolna megyei Murgán szerepelt felkért hozzászólóként. A konferencia házigazdája Balogh Margit volt, aki már harmadik alkalommal gyűjtötte össze az egyháztörténészeket ezúttal az Emlékiratok, naplók és magánlevelezések mint az egyháztörténet-írás forrásai című téma köré. Munkatársunk hozzászólása az „Amit leírunk, az bennünk jobban megmarad”. Szalai Miklós nyugalmazott esperes – halimbai plébános naplói 1975-1989 címet viselte és a Naplók III. szekcióban került bemutatásra. Szalai Miklós 1927-ben, az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán filozófiai (metafizikai) tárgyból megvédett doktori disszertációja iránt még a „halimbai gyógyfüves pap” halálának negyedszázados évfordulója kapcsán, 2015-ben támadt fel érdeklődése. A forrás feltalálására annak kapcsán került sor, hogy Kovács Kálmán a dolgozatban fellelhető Prohászka Ottokár-i hatás vizsgálata előtt fel kívánta mérni a valamikori plébános könyvtárát. Egy polcról, a Prohászka díszkötetek mögül leesve került elő a jellegtelen küllemű 1975-ös határidőnapló. Az összesen 100 kézzel írt oldalt kitevő bejegyzéssorozat emlékiratnak és lelki naplónak egyaránt tekinthető. Mint ilyen, fontos adatokat tartalmaz egy művelt falusi pap szellemi attitűdjeivel, műveltség- és érdeklődéshorizontjával kapcsolatban. A bejegyzések négy nagyobb témacsoportba sorolhatók: 1.) a nemzeti sorskérdésekről való gondolkodás; 2.) teológiai érdeklődés (pl. a protestánsokkal való viszony enyhülése, ökumenikus mozgalom); 3.) reflexió a (természet)tudomány aktuális híreire; 4.) lelki természetű bejegyzések (pl. személyes imarend). A hozzászóló örvendetes hírként mondta el, hogy Halimba község önkormányzata késznek mutatkozik a napló szakmai apparátussal (bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel) ellátott kiadására. Kovács Kálmán különösen értékesnek tartja Várszegi Asztrik megjegyzését a szekciót követő beszélgetés során. Főapát úr egyetértett abban, hogy a közkeletű vélekedéssel szemben gyógynövényes ismereteit Szalai Miklós nem szerezhette a (bencés) kolostori gyógyító hagyományokból, mivel ezek a II. József-i feloszlatás és a tanítórendként való újraalapítás során elvesztek. Az előadást azért élvezte különösen, mivel akkor még priorként volt szerencséje személyesen is ismerni az idős halimbai pap bácsit.
2016. május 26-án tudományos fórumot tartott a Magyar Börtönügyi Társaság Történeti Szekciója a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönben, ahol Zinner Tibor, a VERITAS Intézet kutatócsoport-vezetője Mindszenty József levelezései hazánk amerikai követségéről címmel tartott előadást. A jelenlevők megtudhatták, hogy Magyarország utolsó hercegprímása az 56-os forradalmat követően, 15 évet töltött hazánk amerikai követségén emigrációban, ahol 114 levelet írt a nagyhatalmak vezetőinek, amelyekre három válasz érkezett. A bíboros Vatikánnal folytatott levelezése már eredményesebb volt, hiszen 123 leveléből 79-re kapott választ. A 15 évet felölelő levelezés kettő kötetben, a Magyar Napló gondozásában jelent meg.
A Duna tévében vetítették az „Így is épült a szocializmus” című dokumentumfilmet, melyben többek közt Zinner Tibor kutatócsoport-vezető is szakértői szerepet tölt be.
Biszku Béla egykori belügyminiszter büntetőperének részleteiről beszélt Zinner Tibor, a VERITAS 1945 utáni kutatócsoport vezetője a Zemplén TV-ben.
A GULÁG Emlékév alkalmából Püspökladányban május 20-án konferenciát rendeztek. Mintegy 150 fő hallgatta meg azt a hét előadót, akik a szovjet munkatáborokba elhurcolt magyarok megpróbáltatásairól, a rendszer kegyetlenségéről, embertelenségéről beszéltek. A konferencián Zinner Tibor, Stark Tamás, Soós Viktor Attila, Bognár Zalán, Molnár D. Erzsébet, Bank Barbara és Murádin János tartott előadást.
Terék József népzenész-zenepedagógus szerkesztésében a tavasz folyamán jelent meg a Tápió-mente népviselete I. című könyv, amely Mende, Sülysáp, Tápióság, Tápiószecső és Úri községek korabeli népviseletét tárja az érdeklődők elé. A mű tápiószecsői fejezetének elkészítésében Bata Tímea néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum munkatársa és Ágnecz Lászlóné gyűjtő-adatközlő mellett társszerzőként, szakmai támogatóként szerepet vállalt a település alpolgármestere, Anka László történész, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársa. A kötetet május 8-án mutatták be a tápiószecsői közönség előtt.
Tóth Eszter Zsófia, a VERITAS Intézet tudományos főmunkatársa május 7-én a Nagy Imre Társaság meghívására Nők az 1950-es-60-as években címmel tartott előadást.
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének keretében a második világháborúban és azt követően szovjet kényszermunkatáborokba internált mintegy 800 ezer magyar állampolgárra emlékezünk, akik közül alig félmillióan térhettek haza. Az Emlékpont és a VERITAS Történetkutató Intézet együttműködésének keretében Sára Sándor filmrendező Nehézsorsúak című, a Gulágot megjárt túlélőkkel készített riportfilm-sorozatának egy-egy epizódját tekintik meg a hódmezővásárhelyi közgyűjteményben a helyi általános és középiskolás diákok.
A május első péntekén lezajlott vetítéseken a Bethlen Gábor Református Gimnázium tizenegyedikes, valamint a Klauzál Gábor és a Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskola nyolcadikos diákjainak Zeman Ferenc, az Emlékpont történésze ismertette a Szovjetunió területén működött táborok rendszerét, amelyekben kényszermunkát végeztettek a hadifoglyokkal és a malenkij robotra elhurcoltakkal.
- Amikor ezek a filmek készültek, viszonylag új témának számított a kényszermunkatáborok világa, mivel az azt megjárt embereknek tilos volt erről beszélni egészen a rendszerváltás időszakáig – mondta el Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője. – A Szovjetunió baráti nép volt, és az a tény, hogy a baráti országba ingyen munkára hurcoltak magyar állampolgárokat, tabu témának számított a szocialista korszakban.
- A VERITAS és az Emlékpont márciusban kötött együttműködési megállapodást, amelynek keretében közös rendezvényeket, kutatásokat, tudományos projekteket valósítunk meg, és mostani rendezvényünk célja, hogy a vásárhelyi diákok jobban megismerjék a huszadik századnak ezt a történelmi traumáját, amely számos magyar embert is érintett – tette hozzá az intézményvezető, aki örömét fejezte ki, hogy a vásárhelyi általános és középiskolák nyitottan fogadták a közgyűjtemény kezdeményezését.
Két hét múlva, május huszadikán újabb diákcsoportok láthatják a filmsorozat további epizódjait.
Marinovich Endrével, a VERITAS tudományos főigazgató-helyettesével készített interjút a Katolikus Rádió a Mindszenty József bíborosról, valamint az Antall Józsefről szóló kötetek megjelenéséről.
Gazdasági, vállalkozási és humánerőforrás ismeretek oktatása a szak- és felnőttképzésben címmel tartott előadást Megyesi Csilla, a VERITAS titkárságvezetője Beregszászon, a Gazdasági fejlődési kihívásai és lehetőségei a nemzetközi együttműködések és európai tapasztalatok összefüggésében elnevezésű konferencián, ami a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Nyíregyházi Egyetem és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) közös szervezésében zajlott.
Zászlóégetés és Harisnyaforgatás – munkásnők Óbudán 1956-ban címmel tartott előadást Tóth Eszter Zsófia, a VERITAS tudományos főmunkatársa az Óbudai Platán Könyvtárban.
A Présház.hu Joó Andrással Teleki Pál példájának mához szóló üzenetei címmel készített interjút.
Április 29-én sikeresen lezajlott Sáringer János tudományos főmunkatársunk habilitációja a Károli Gáspár Református Egyetemen. A jelölt magyar és francia nyelvű előadásait vita követte, majd a Prof. Dr. Kun Miklós vezette bizottság a teljesítményt kimagasló, 98 %-os minősítéssel értékelte.
Változatlan formában, önálló gazdálkodással működhet tovább a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum, a VERITAS Történetkutató Intézet, a Nemzeti Örökség Intézete, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet – írja a Magyar Nemzet.
Április 18-án Kállósemjénben ünnepélyes keretek között átadták a felújított Kállay-kúriát, amelyen az országos és helyi, világi és egyházi tisztségviselőkön, valamint a Kállay család tagjain kívül nagyszámú érdeklődő volt jelen. Intézetünket a rendezvényen Marinovich Endre főigazgató-helyettes és Joó András tudományos főmunkatárs képviselte, akik Kállay Miklós miniszterelnökre emlékezve a kúria parkjában lévő emlékműnél elhelyezték a VERITAS Történetkutató Intézet koszorúját.
Kállay Miklós egyéni sorsa nemzetünk sorsát is szimbolizálja – hangsúlyozta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a két világháború közötti politikai élet meghatározó alakja előtt tisztelegve. A tárcavezető részt vett az egykori miniszterelnök emléktáblájának avatásán, egykori lakóhelyén, a józsefvárosi Horánszky utcában.
Fotó: Kállay Dalma Róza
Egy esztendő a számvetések alfája, ezért mélyen kell belenéznünk az önvizsgálat tükrébe. Mit mutat ez a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, valamint a Somogy című kulturális folyóirat esetében?
A 44. évfolyamába lépett orgánumban Szakály Sándor, a közelmúltban megújulás útjára lépett társaság elnöke vette górcső alá ezt a kulturális, művészeti évet, benne az ún. somogyisággal. Ennek kiemelkedő példája az a tengeren túlnan élő, 90. életévéhez közelítő adakozó, aki hírül véve a társaság és a folyóirat helyzetét, legott komoly összeget utalt át, a somogyiságot, a helyi kultúrát segítendő. Hja, kérem, a „régi iskola”! Az egykori Somssich Pál (ma Táncsics) Gimnázium! A hajdani somogyiság! Azt mondta a matuzsálemi korú somogyi, hogy ezzel tartozik a szülőföldnek, Takáts Gyulának. No igen, a Somogy „örökös főmunkatársa” szintúgy megtestesítője volt a patriotizmusnak és az igényes kulturáltságnak. Egy helyi adakozó ugyan a tizedét adta a kanadai támogatásnak, de mindenképpen elismerésre méltóan cselekedett Somogyország, Berzsenyi költőnk hazájának s a saját szűkebb pátriájuk üdvére.
A többiek, a helyi kultúrától távol maradók, az elő nem fizetők, a közönyösök, a gyökereiket, az elődeiket elfeledők…? Nos, őket direkt külön bekezdésbe teszem írásom közben, mert ők híján vannak a cselekvő, tényleges hazafiságnak és kultúrapártolásnak, a közösségük tényleges vállalásának. Holott megtehetnék (vállalkozók, országos és helyi képviselők, polgármesterek, médiamunkások, egyáltalán magukat fontosnak vélő személyek és intézmények), hogy a maguk, illetve az iskoláik, művelődési házaik számára előfizetnek egy-egy példányt. Mindössze évi 1600 forint eme aktív hazafiság „ára”. De inkább írnék fokmérőt…
A megújult Somogy legutóbbi számának hasábjain is szellemi érdekességeket, izgalmakat kínál, az irodalmi csemegék (versek, nem létező napló) például a somogyi sajtó születésnapjáról, somogyiak Don-kanyari emlékeiről, Hevesi András emlékezetéről, a VERITAS Történetkutató Intézet 2014-es évkönyvéről, amely úgymond külön megér egy misét a tanulmányai okán. Színek, rajzok, fények, hazai tájak… S persze a Berzsenyi Társaság elnökének összegzéséből kiolvasható üzenet hazafiságról, vállalásról…
(osztt)
