VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
A Szegedi Akadémiai Bizottság székházában történészek, geográfusok, regionalisták és közgazdászok számára rendezett konferencia zajlott Több nemzetiségű államok keletkezése és felbomlása Közép-Európában címmel. A VERITAS Intézetet az eseményen Orosz László képviselte. Előadásának címe: „Külföldtudományok” a berlini egyetemen a II. világháború idején.
Prezentációjának összefoglalója:
A nemzetiszocialista Németország expanzív külpolitikájának alátámasztása céljából számos olyan intézményt hívtak életre, melyek integrálni voltak hivatottak a szorosabb értelemben vett kutatói tevékenységet, ugyanakkor a szakmai ismeretanyag felpuhított (főként ideológiai útmutatást nyújtó) elegyének a széles közvélemény számára történő közvetítését, s nem utolsó sorban egy új szellemiségű értelmiségi elit kinevelésének feladatát. Egyebek mellett arra törekedtek, hogy a háborús viszonyok közepette a politikai vezetés a „külfölddel” foglalkozó tudományok lehető legteljesebb palettájának koncentrálása révén nyerhessen tudományos alátámasztást a politikai törekvései által felmerülő bármely aktuális kérdés kapcsán, mégpedig a legmegbízhatóbb német tudósoktól, s persze a birodalmi kormányzat számára elérhető közelségben, a fővárosban. A berlini egyetemen ez okból létrehozott ún. Külföldtudományi kar és a hozzá kapcsolódó tudományos intézet működését, intézményi előzményeit, szervezeti tagolódását, illetve végeredményben a kelet- és délkelet-európai térség államaival kapcsolatos szakmai koncepciót vizsgálja a referátum.
Kollegánk, Gali Máté summa cum laude minősítést szerzett doktori szigorlatán. A vizsgabizottságban Rainer M. János, Hajdu Tibor és Szakály Sándor foglaltak helyet. A szigorlatot követően Gali Máté Berzeviczy Albert élete és munkássága (1853-1936) című doktori értekezésének műhelyvitájára került sor. A kézirat bírálói Hajdu Tibor és Ifj. Bertényi Iván voltak. Gali Máté témavezetője Romsics Ignác.
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából Kecskeméten, a Pallasz Athéné Egyetemen rendezték meg az Országos GULÁG-GUPVI Diákkonferenciát és Workshopot. Az eseményt könyvbemutató, kiállítás és művészi előadás egészítette ki. A VERITAS Intézetet Megyesi T. Csilla és V. Kovács Mónika képviselték, akik bemutatták az intézet részvételét a GULÁG Emlékév során.
Oktatás- és kultúrpolitika a Horthy-korszakban címmel tartott előadást Ujváry Gábor a II. Rákóczi Ferenc Szabadegyetemen.
A GULÁG Emlékév jegyében szervezte meg az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség A GULÁG rabjainak világa, zsidó sorsok című konferenciát. A szervezők nevében Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány titkára üdvözölte a jelenlevőket, majd a következő előadások hangzottak el:
Földváryné Kiss Réka (elnök, Nemzeti Emlékezet Bizottsága): Trauma és tabu. Szovjet fogság és emlékezete
Köves Slomó (vezető rabbi, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség): Rabbik a sztálini börtönökben
Botos János (egyetemi docens, Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem): Magyar zsidók a szovjet táborrendszerben 1939-1956
Haraszti György (tudományos tanácsadó, MTA, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet): Antiszemitizmus a Szovjetunióban az 1930-as és 1940-es években; a Zsidó Antifasiszta Bizottság felszámolása
Sessler György (elnök, Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete): Egyéni zsidó sorsok a szibériai büntetőtáborokban
Stark Tamás (tudományos főmunkatárs, MTA, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet): Magyar zsidók szovjet fogságban.
Gali Máté Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a trianoni békeszerződés címmel tartott előadást a Szegedi Tudományegyetemen. Előadásából az osztatlan tanárképzésben részt vevő hallgatók betekintést nyerhettek a soknemzetiségű birodalom és a történelmi Magyarország összeomlásának folyamatába, illetve megismerkedhettek a békeszerződés kapcsán született legendákkal és azok igazságtartamával.
A mai nemzedékeknek kötelessége az emlékezés és emlékeztetés az őseiket, elődeiket ért szörnyűségekre, hogy végre tisztán láthassanak azok is, akik nem akartak vagy nem akarnak tisztán látni – jelentette ki Bárdos Gyula, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség elnöke a Magyarok a Szovjetunió táboraiban – 1944-1956 című kiállítás megnyitóján Pozsonyban.
Kisebbségpolitika a Horthy-korszakban címmel Orosz László tartott előadást a II. Rákóczi Ferenc Szabadegyetem keretében. A megjelentek a XX. századi magyar történeti emlékezetben számos elhajlás és torzulás ősforrásaként megjelenő trianoni trauma nemzetiségpolitikai következményeiről hallhattak. Betekintést nyerhettek ugyanakkor a nemzetiségi kérdés történeti előzményeibe is, egyebek mellett a magyar nemzet fogalmának alakulásába és a dualizmus korának kisebbségpolitikai törvényalkotásába. Minthogy Trianon után a csonkaországi kisebbségi kérdés jószerével az ún. „németkérdésre” szűkült le, az előadó a magyar kisebbségpolitikai irányvonal motivációin, mozgásterén és elmozdulásain túl sorra vette a hazai németség radikalizálódásának fontosabb állomásait, a magyarok és németek együttélésében bekövetkezett törés alapvető okait s annak politikai konzekvenciáit is.
2017. február 3-án, pénteken munkatársunk, Kovács Kálmán előadásával nyílt meg a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítás. Az esemény a Civil Fórum Padragkútért Egyesület szervezésében a Csékútról és Padragkútról a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékére rendezett ünnepségen, az Ajka–Padragkúti Művelődési Házban zajlott le.
GULÁG-jelenség: Egy háború, és ami utána következett – kényszermunkatáborok, börtönök címmel közölt mellékletet a kolozsvári Szabadság napilap. „A Szabadság jelen melléklete folytatása és kiteljesítése annak a tudományos konferenciának, amelyre tavaly november 10-én került sor a Minerva Művelődési Egyesület, illetve a Szeged-Csanádi Egyházmegye által fenntartott szegedi Gál Ferenc Főiskola szervezésében, és amelynek középpontjában a 20. század kommunista államainak egyik legfőbb elnyomó intézménye, a röviden GULÁG-nak nevezett munkatáborok rendszere állt” – olvasható.
M. Lovász Noémi képzőművész GULÁG-sorsokat idéző alkotásaiból nyílt kiállítás a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából Kolozsvárt Magyarország főkonzulátusának rendezvénytermében.
Forrás: Szabadság
Életének 101., papságának 78. évében 2017. január 15-én, vasárnap este visszaadta lelkét Teremtőjének Olofsson Placid atya, bencés szerzetes – tájékoztatta szerkesztőségünket Urr Ipoly OCist plébános-házfőnök – adta hírül a Magyar Kurír.
Olofsson Károly, szerzetesi nevén Olofsson Placid 1916. december 23-án született Rákosszentmihályon.
Édesapja, Olofsson Gusztáv középiskolai tanár volt Budapesten, édesanyja, Reihardt Jusztina tolnai sváb családból származott. Kisgyermekkorát Rákosszentmihályon töltötte, 1926-ban költöztek be a fővárosba. Az elemi iskola négy évének elvégzése után a nyolcosztályos budapesti Szent Benedek Bencés Gimnáziumba iratta be édesapja, ahol külön engedéllyel tizenhat és fél évesen érettségizett. Osztályfőnöke a neves bencés szerzetes, Szunyogh Xavér Ferenc volt. Középiskolás korában nagy hatást gyakorolt rá a tanintézmény és a cserkészet szellemisége. 1931-től részt vett az 1933-ban Gödöllőn rendezett világdzsembori előkészítésében.
Miután leérettségizett, 1933-ban belépett a Szent Benedek-rendbe. Pannonhalmán teológiát, a müncheni Lajos Miksa Egyetemen német nyelvet tanult 1935-től. Ezt követően Magyarországon magyar–német–bölcselet szakos tanári oklevelet és doktorátust szerzett 1939-ben. Ugyanezen évben szentelték pappá.
Egy évig káplánként működött Győrszentivánban, innen hívták be mint tartalékos főhadnagyot tábori lelkészi szolgálatra. 1941-től tizenegy hónapig szolgált a komáromi hadikórházban. Mivel beszédeiben a közkatonákat védte egyes tisztek megengedhetetlen viselkedésével szemben, 1942-ben lefokozták és leszerelték. Ezt követően a rend soproni, majd pápai gimnáziumában tanított.
1945 augusztusában rendi elöljárói abba a budapesti gimnáziumba helyezték át, ahol korábban ő is tanult, és ezzel egyidőben a Slachta Margit-féle Szociális Testvérek Társasága egyházi tanácsadójának nevezték ki. Mivel részt vett az akkori választási küzdelmekben, a baloldali újságok sajtóhadjáratot indítottak ellene. A főapát ezért áthelyezte Pannonhalmára, remélve, hogy így kevesebb figyelem irányul rá. Itt tartóztatták le 1946. június 5-én.
Néhány hétig az Államvédelmi Hatóság emberei hallgatták ki és próbáltak vallomást kicsikarni belőle egy nagyszabású koncepciós per megindításához, majd szovjet kihallgatók kezére adták. A szovjet katonai bíróság koholt vádak (terrorcselekmény) alapján a Szovjetunió munkatáboraiban letöltendő tíz évig tartó szabadságvesztésre ítélte, a Gulágra internálták (1946). Hamarosan itt is megtalálta életcélját: „Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket a fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rám talált az életfeladatom.”
1955 novemberében térhetett haza Magyarországra. Szabadulását követően nem kapott működési engedélyt sem papként, sem pedig tanárként. Kezdetben fizikai munkás volt egy pesterzsébeti ládagyárban, majd tizenkét évig az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben (ORFI) dolgozott betegszállítóként, később mosodai munkásként, végül mosodavezetőként. 1969-től a Korányi-szanatórium mosodájának vezetésével bízták meg, innen ment nyugdíjba 1977-ben.
Papi hivatását sokáig csak titokban gyakorolhatta. A hetvenes évek közepétől kisegítő lelkészként működött a Budai Ciszterci Szent Imre-plébánián.
2014-ben platinamiséjét ünnepelhette a pannonhalmi Szent Márton-bazilikában.
1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át, 2003-ban a Hit Pajzsa kitüntetésben részesült, 2005-ben Magyar Örökség díjjal-, 2006-ban Pro Ecclesia Hungariae-díjjal-, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.
2016. október 23-án átvette a Magyar Becsület Rend kitüntetést.
Placid atya kérésére 2016. december 18-án, szeretett plébánia közössége szervezésében, a budai ciszterci Szent Imre-templomban hálaadó szentmisét mutattak be élete száz éve kegyelmeiért.
Placid atyát kívánsága szerint Pannonhalmán helyezik örök nyugalomra.
Lelki üdvéért szentmisét mutatnak be a Szent Imre-templomban január 17-én, kedden este 18 órakor.
Katonai tiszteletadással egybekötött, Bíró László tábori püspök főcelebrálásával megtartott szentmisén emlékeztek a magyar királyi 2. honvéd hadsereg Don-kanyarban elhunyt katonáira január 12-én a budavári Nagyboldogasszony-templomban. A szentmisén az állam képviselői közt jelen volt Boross Péter volt miniszterelnök, a liturgia zenei szolgálatát a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém látta el. A VERITAS Intézetet Szakály Sándor képviselte.
Támogatja a kormány, hogy a kommunista diktatúra idején internáló- és kényszermunkatáborként, illetve hadifogolytáborként működtetett létesítmények egykori helyszínein emlékhelyeket hozzanak létre, illetve fejlesszenek, és biztosítsák a megvalósításukhoz szükséges forrásokat – olvasható a legfrissebb Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározatban.
A dokumentum szerint a kormány támogatja a Recski Nemzeti Emlékpark fejlesztését, a Kistarcsai Emlékhely és Könyvtár létrehozását, valamint a ceglédi GULÁG-GUPVI – amely a Szovjetunióban 1939 őszétől a hadifoglyok és külföldről internáltak táborhálózata volt – Emlékhely kialakítását.A kormányhatározat kitér rá, hogy a Recski Nemzeti Emlékpark fejlesztéséhez a beruházáshoz szükséges ingatlanok tulajdoni viszonyai rendezésének előkészítéséhez a 2017-es költségvetésből mintegy kétszáznyolcvankétmillió forintot biztosít a kormány, a ceglédi GULÁG-GUPVI Emlékhely létrehozásához pedig ötszáznegyvenhétmilliót. A ceglédi emlékhely vagyonkezelője a VERITAS Történetkutató Intézet lesz. A Kistarcsai Emlékhely és Könyvtár létrehozásához 2017-ben és 2018-ban összesen négyszázkilencvenhétmillió forintot bocsátanak rendelkezésre.
Kaposváron állami kitüntetetteknek tartottak ünnepséget a városházán. Szita Károly polgármester tizennégy szakember – köztük Szakály Sándor– kiemelkedő tevékenységét ismerte el rangos elismeréssel.„Több mint tíz esztendeje az év vége előtt mindig sort kerítünk arra, hogy fogadjuk azokat a kaposváriakat, illetve Kaposváron dolgozókat, akik büszkeséget szereztek a mi nagy közösségünknek. Egyik oka a mai találkozásnak, hogy köszönetet mondjunk önöknek azért, hogy ebben az évben is van kire büszkének lennünk. Mindannyian megdolgoztak a kitüntetésért, de ugyanakkor nem csak saját önmaguknak szereztek örömet akkor, amikor a kitüntetést átvették, hanem örömet szereztek a kaposváriaknak is" – köszöntötte az egybegyűlteket a polgármester.
Az Antall József Baráti Társaság bemutatta „Az emlékezet méltósága – az Antall József Baráti Társaság előadásai 1995 – 2001” és a „Gesztusok nélkül – Antall József emlékezete a modell és valóság előadássorozat tükrében 2009 – 2015” című köteteket. Másnap a néhai miniszterelnök halálának 23. évfordulóján a VERITAS Intézet nevében Marinovich Endre és Sáringer János koszorút helyeztek el Antall József síremlékénél a Fiumei úti sírkertben.
A Pécsi Tudományegyetem BTK Történettudományi Intézete „… de a hatalom az én kezemben marad…”címmel kerekasztal-beszélgetést rendezett a 100 éve elhunyt Ferenc Józsefről. Részt vettek: Hermann Róbert, a parancsnok tudományos helyettese (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum) és kutatócsoport-vezető (VERITAS), Ress Imre, nyugalmazott tudományos főmunkatárs (MTA BTK Történettudományi Intézet) és Schwarczwölder Ádám (VERITAS). A beszélgetést Csibi Norbert, egyetemi adjunktus (PTE BTK Történettudományi Intézet) moderálta.
A Közép-Európa Kutatásáért Egyesület a Közép-Európa Kutatásáért díja szenior fokozatát adományozta Ujváry Gábornak, a VERITAS Történetkutató Intézet kutatócsoport-vezetőjének. A díjat idén adták át először. A junior fokozatot Miklós Péter, az életműért díjat (60 fölöttieké) pedig Gazdag Ferenc kapta.
Kassán is bemutatták a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmával a Magyarság Háza és a VERITAS Történetkutató Intézet által szervezett Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítást. Az eseményen Orosz László képviselte előadással a VERITAS Intézetet.
A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából a Magyarság Háza programsorozata Magyarországon és a Kárpát-medencében következő állomása Rimaszombat volt, ahol a Tompa Mihály Református Gimnáziumban mutatták be a vándorkiállítást. A vendégeket Molnárné Pelle Beáta, a gimnázium igazgatónője üdvözölte, majd a kiállítást megnyitotta Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatónője. Az eseményen Rácz János, a VERITAS történésze beszélt a malenkij robotról.
A Herceghalmi Általános Iskola az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára megemlékezve háromfordulós területi versenyt szervezett általános iskolás (6-8. évfolyam) diákok számára. A verseny két írásbeli és egy szóbeli fordulóból állt. A vetélkedőn hét intézmény mintegy 40 kiemelten tehetséges diákja vett részt. A verseny szóbeli fordulóját – egyben döntőjét – 2016. november 21-én rendezték a versenyt kiíró iskola könyvtárában. A zsűri elnökének a szervezők Kiss Dávidot kérték fel. A döntő keretében a meghívott diákok egy 8-10 perces tetszőleges technikával készített előadást tartottak az 1945-1956-os korszak történetével kapcsolatban, különösen az 1956-os forradalomra fókuszálva.
A verseny végeredménye:
I. helyezés: Drevenka Sára 7. osztály (Andreetti Károly Általános Iskola, Sóskút)
II. helyezés: Novák Jakab 7. osztály (Biatorbágyi Általános Iskola) és Garamvölgyi Máté 6. osztály (Herceghalmi Általános Iskola)
III. helyezés: Lőrincz Hanna 7. osztály (Andreetti Károly Általános Iskola, Sóskút) és Veres Máté 7. osztály (Herceghalmi Általános Iskola)
IV. helyezés:Petőfi Bori 7. osztály (Herceghalmi Általános Iskola)
V. helyezés: Buzár Tamás 8. osztály (József Nádor Általános Iskola, Alcsútdoboz)
VI. helyezés: Beck Ádám 8. osztály (Herceghalmi Általános Iskola)
Kiss Dávid tanárok továbbképzésén tartott előadást A forradalom utáni megtorlás címmel Mezőkövesden.
A hétszáz éve a királyi városok sorába került Kolozsvár megemlékezésére a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Fakultása, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az Erdélyi Múzeum-egyesület és a Román Akadémia Erdélyi Tanulmányok Központja nemzetközi tudományos konferenciát szervez Kolozsvárott 2016. november 10–13-a között.
Az Emlékpont szervezésében az 1945 utáni magyar történelem oktatásának módszertani és tartalmi megújítása jegyében a hódmezővásárhelyi történelemtanárok számára tartottak továbbképzést. Az előadók közt szerepelt Tóth Eszter Zsófia, aki az 1956-os forradalom tanításának módszertanáról beszélt.
Elkobzott életek címmel a Budapesti Örmény Önkormányzat Szamosújváron konferenciát és kiállítást szervezett. Az eseményt Esztergály Zsófia Zita, a Budapesti Örmény Önkormányzat elnöke nyitotta meg. A rendezvényen a közönség megismerkedhetett az 1944 őszétől a Szovjetunió által működtetett táborokba hurcolt magyarországi és erdélyi magyar civilek többéves rabságának történeteivel.
A Levéltári Napok alkalmából Budapesti évfordulók 1866, 1946, 1956 címmel konferenciát tartott Budapest Főváros Levéltára. A tanácskozás három, karakteresen elkülönített témakörrel foglalkozott. Elsőnek a százötven éves Fővárosi Állat- és Növénykert másfél évszázados történelmét tekintették át, majd a Főváros és a nép levéltárosa – címmel jelölt témakör következett, melyben a hetven éve elhunyt Gárdonyi Albert életére és munkásságára emlékeztek. Legvégül az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjával, Tóth Ilonával foglalkoztak a konferencia előadói, áttekintvén a bírósági perének megmaradt dokumentumait. Mint ismeretes, az 1956-ban ötödéves szigorló medika a budapesti harcok idején a Péterfy utcai kórház kisegítő részlegét önkéntes munkásként vezette. A karhatalom 1957-ben letartóztatta, majd államellenes tevékenységgel és gyilkossággal vádolta meg. A bíróság halálra ítélte, s felakasztották.
A konferencia szünetében a VERITAS Történetkutató Intézet által készített Magyarok a Szovjetunió táboraiban, 1944-1956 című kiállítást tekinthették meg a tanácskozás résztvevői. A tárlatot a levéltár aulájában állították ki.
2016. november 4.
Ma 14 órától Rácz János Sárszentmihályon, a Közösségi Házban az 1956-os forradalomról és a szabadságharcról tart előadást. Expozéjában az események nemzetközi hátterét mutatja be, majd a pesti srácokról és a forradalom következményeiről is beszél.
November 2-án a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság ünnepséget rendezett az 1956-os forradalom, és a forradalom idején – szolgálatuk teljesítése közben elhunyt – hősi halált szenvedett tűzoltók emlékére. Az Újpesten, a kerületi tűzoltó parancsnokság előtt elhelyezett hősi emlékműnél Marinovich Endre főigazgató-helyettes mondott beszédet. Beszédében felidézte a budapesti tűzoltók 1956-ban, a forradalom és a szabadságharc idején, a rendkívüli körülmények között is helytállva végzett élet- és vagyonmentő munkáját. Megemlékezett a Nagy-Budapesti Tűzoltóság Központi Forradalmi Tanácsának elnökéről , dr. Marinovich Endre tűzoltó ezredesről, akit a Rákosi korszakban eltávolítottak a testülettől és 1956. októberében, a forradalom győzelme után vette át a Fővárosi Tűzoltó Parancsnokság vezetését.
A Szatmári HÍD Egyesület szervezésében egyhetes 1956-os megemlékezés zajlott 56 Hősei – a Magyar Szabadság Fénylő Üstökösei címmel a Szamos-parti városban. A VERITAS Történetkutató Intézetet Szakály Sándor főigazgató képviselte, aki 1956 – 60 év után címmel tartott előadást.
Lányok, asszonyok 1956-ból címmel tartott előadást Tóth Eszter Zsófia a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szervezésében a Török utcai könyvtár épületében.
A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából a Magyarság Háza és a VERITAS Történetkutató Intézet Marosvásárhelyen is bemutatta a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítását. A VERITAS Intézetet az eseményen Ujváry Gábor képviselte.
Együttműködési megállapodást írt alá Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója és Tonk Márton, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának dékánja. Az ünnepi keretek közt lezajlott esemény során Tonk Márton hangsúlyozta az egyezmény tartalommal való kitöltésének fontosságát, míg Szakály Sándor kiemelte, hogy ez a VERITAS Intézetnek az első határon túli intézménnyel kötött megállapodása, mely precedenst teremthet más kárpát-medencei partnerekkel való együttműködési megállapodás kialakítására. Végül Murádin János Kristóf kari kancellár rámutatott, hogy már több közös rendezvényt is szervezett a két intézet, például említette az aznap este a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából a Sapientia Tordai úti épületében megnyitott Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítást, vagy az idén februárban Budapesten rendezett Kárpát-medencei tragédiáink 1944–1953 elnevezésű konferenciát.
Csíkszeredában is bemutatták a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmával a Magyarság Háza és a VERITAS Történetkutató Intézet által szervezett Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítást. A VERITAS részéről Kovács Kálmán Árpád vett részt az eseményen.
