VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
Kisebbségpolitika a Horthy-korszakban címmel Orosz László tartott előadást a II. Rákóczi Ferenc Szabadegyetem keretében. A megjelentek a XX. századi magyar történeti emlékezetben számos elhajlás és torzulás ősforrásaként megjelenő trianoni trauma nemzetiségpolitikai következményeiről hallhattak. Betekintést nyerhettek ugyanakkor a nemzetiségi kérdés történeti előzményeibe is, egyebek mellett a magyar nemzet fogalmának alakulásába és a dualizmus korának kisebbségpolitikai törvényalkotásába. Minthogy Trianon után a csonkaországi kisebbségi kérdés jószerével az ún. „németkérdésre” szűkült le, az előadó a magyar kisebbségpolitikai irányvonal motivációin, mozgásterén és elmozdulásain túl sorra vette a hazai németség radikalizálódásának fontosabb állomásait, a magyarok és németek együttélésében bekövetkezett törés alapvető okait s annak politikai konzekvenciáit is.
2017. február 3-án, pénteken munkatársunk, Kovács Kálmán előadásával nyílt meg a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítás. Az esemény a Civil Fórum Padragkútért Egyesület szervezésében a Csékútról és Padragkútról a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékére rendezett ünnepségen, az Ajka–Padragkúti Művelődési Házban zajlott le.
GULÁG-jelenség: Egy háború, és ami utána következett – kényszermunkatáborok, börtönök címmel közölt mellékletet a kolozsvári Szabadság napilap. „A Szabadság jelen melléklete folytatása és kiteljesítése annak a tudományos konferenciának, amelyre tavaly november 10-én került sor a Minerva Művelődési Egyesület, illetve a Szeged-Csanádi Egyházmegye által fenntartott szegedi Gál Ferenc Főiskola szervezésében, és amelynek középpontjában a 20. század kommunista államainak egyik legfőbb elnyomó intézménye, a röviden GULÁG-nak nevezett munkatáborok rendszere állt” – olvasható.
M. Lovász Noémi képzőművész GULÁG-sorsokat idéző alkotásaiból nyílt kiállítás a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából Kolozsvárt Magyarország főkonzulátusának rendezvénytermében.
Forrás: Szabadság
Életének 101., papságának 78. évében 2017. január 15-én, vasárnap este visszaadta lelkét Teremtőjének Olofsson Placid atya, bencés szerzetes – tájékoztatta szerkesztőségünket Urr Ipoly OCist plébános-házfőnök – adta hírül a Magyar Kurír.
Olofsson Károly, szerzetesi nevén Olofsson Placid 1916. december 23-án született Rákosszentmihályon.
Édesapja, Olofsson Gusztáv középiskolai tanár volt Budapesten, édesanyja, Reihardt Jusztina tolnai sváb családból származott. Kisgyermekkorát Rákosszentmihályon töltötte, 1926-ban költöztek be a fővárosba. Az elemi iskola négy évének elvégzése után a nyolcosztályos budapesti Szent Benedek Bencés Gimnáziumba iratta be édesapja, ahol külön engedéllyel tizenhat és fél évesen érettségizett. Osztályfőnöke a neves bencés szerzetes, Szunyogh Xavér Ferenc volt. Középiskolás korában nagy hatást gyakorolt rá a tanintézmény és a cserkészet szellemisége. 1931-től részt vett az 1933-ban Gödöllőn rendezett világdzsembori előkészítésében.
Miután leérettségizett, 1933-ban belépett a Szent Benedek-rendbe. Pannonhalmán teológiát, a müncheni Lajos Miksa Egyetemen német nyelvet tanult 1935-től. Ezt követően Magyarországon magyar–német–bölcselet szakos tanári oklevelet és doktorátust szerzett 1939-ben. Ugyanezen évben szentelték pappá.
Egy évig káplánként működött Győrszentivánban, innen hívták be mint tartalékos főhadnagyot tábori lelkészi szolgálatra. 1941-től tizenegy hónapig szolgált a komáromi hadikórházban. Mivel beszédeiben a közkatonákat védte egyes tisztek megengedhetetlen viselkedésével szemben, 1942-ben lefokozták és leszerelték. Ezt követően a rend soproni, majd pápai gimnáziumában tanított.
1945 augusztusában rendi elöljárói abba a budapesti gimnáziumba helyezték át, ahol korábban ő is tanult, és ezzel egyidőben a Slachta Margit-féle Szociális Testvérek Társasága egyházi tanácsadójának nevezték ki. Mivel részt vett az akkori választási küzdelmekben, a baloldali újságok sajtóhadjáratot indítottak ellene. A főapát ezért áthelyezte Pannonhalmára, remélve, hogy így kevesebb figyelem irányul rá. Itt tartóztatták le 1946. június 5-én.
Néhány hétig az Államvédelmi Hatóság emberei hallgatták ki és próbáltak vallomást kicsikarni belőle egy nagyszabású koncepciós per megindításához, majd szovjet kihallgatók kezére adták. A szovjet katonai bíróság koholt vádak (terrorcselekmény) alapján a Szovjetunió munkatáboraiban letöltendő tíz évig tartó szabadságvesztésre ítélte, a Gulágra internálták (1946). Hamarosan itt is megtalálta életcélját: „Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket a fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rám talált az életfeladatom.”
1955 novemberében térhetett haza Magyarországra. Szabadulását követően nem kapott működési engedélyt sem papként, sem pedig tanárként. Kezdetben fizikai munkás volt egy pesterzsébeti ládagyárban, majd tizenkét évig az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben (ORFI) dolgozott betegszállítóként, később mosodai munkásként, végül mosodavezetőként. 1969-től a Korányi-szanatórium mosodájának vezetésével bízták meg, innen ment nyugdíjba 1977-ben.
Papi hivatását sokáig csak titokban gyakorolhatta. A hetvenes évek közepétől kisegítő lelkészként működött a Budai Ciszterci Szent Imre-plébánián.
2014-ben platinamiséjét ünnepelhette a pannonhalmi Szent Márton-bazilikában.
1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át, 2003-ban a Hit Pajzsa kitüntetésben részesült, 2005-ben Magyar Örökség díjjal-, 2006-ban Pro Ecclesia Hungariae-díjjal-, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.
2016. október 23-án átvette a Magyar Becsület Rend kitüntetést.
Placid atya kérésére 2016. december 18-án, szeretett plébánia közössége szervezésében, a budai ciszterci Szent Imre-templomban hálaadó szentmisét mutattak be élete száz éve kegyelmeiért.
Placid atyát kívánsága szerint Pannonhalmán helyezik örök nyugalomra.
Lelki üdvéért szentmisét mutatnak be a Szent Imre-templomban január 17-én, kedden este 18 órakor.
Katonai tiszteletadással egybekötött, Bíró László tábori püspök főcelebrálásával megtartott szentmisén emlékeztek a magyar királyi 2. honvéd hadsereg Don-kanyarban elhunyt katonáira január 12-én a budavári Nagyboldogasszony-templomban. A szentmisén az állam képviselői közt jelen volt Boross Péter volt miniszterelnök, a liturgia zenei szolgálatát a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém látta el. A VERITAS Intézetet Szakály Sándor képviselte.
Támogatja a kormány, hogy a kommunista diktatúra idején internáló- és kényszermunkatáborként, illetve hadifogolytáborként működtetett létesítmények egykori helyszínein emlékhelyeket hozzanak létre, illetve fejlesszenek, és biztosítsák a megvalósításukhoz szükséges forrásokat – olvasható a legfrissebb Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározatban.
A dokumentum szerint a kormány támogatja a Recski Nemzeti Emlékpark fejlesztését, a Kistarcsai Emlékhely és Könyvtár létrehozását, valamint a ceglédi GULÁG-GUPVI – amely a Szovjetunióban 1939 őszétől a hadifoglyok és külföldről internáltak táborhálózata volt – Emlékhely kialakítását.A kormányhatározat kitér rá, hogy a Recski Nemzeti Emlékpark fejlesztéséhez a beruházáshoz szükséges ingatlanok tulajdoni viszonyai rendezésének előkészítéséhez a 2017-es költségvetésből mintegy kétszáznyolcvankétmillió forintot biztosít a kormány, a ceglédi GULÁG-GUPVI Emlékhely létrehozásához pedig ötszáznegyvenhétmilliót. A ceglédi emlékhely vagyonkezelője a VERITAS Történetkutató Intézet lesz. A Kistarcsai Emlékhely és Könyvtár létrehozásához 2017-ben és 2018-ban összesen négyszázkilencvenhétmillió forintot bocsátanak rendelkezésre.
Kaposváron állami kitüntetetteknek tartottak ünnepséget a városházán. Szita Károly polgármester tizennégy szakember – köztük Szakály Sándor– kiemelkedő tevékenységét ismerte el rangos elismeréssel.„Több mint tíz esztendeje az év vége előtt mindig sort kerítünk arra, hogy fogadjuk azokat a kaposváriakat, illetve Kaposváron dolgozókat, akik büszkeséget szereztek a mi nagy közösségünknek. Egyik oka a mai találkozásnak, hogy köszönetet mondjunk önöknek azért, hogy ebben az évben is van kire büszkének lennünk. Mindannyian megdolgoztak a kitüntetésért, de ugyanakkor nem csak saját önmaguknak szereztek örömet akkor, amikor a kitüntetést átvették, hanem örömet szereztek a kaposváriaknak is" – köszöntötte az egybegyűlteket a polgármester.
Az Antall József Baráti Társaság bemutatta „Az emlékezet méltósága – az Antall József Baráti Társaság előadásai 1995 – 2001” és a „Gesztusok nélkül – Antall József emlékezete a modell és valóság előadássorozat tükrében 2009 – 2015” című köteteket. Másnap a néhai miniszterelnök halálának 23. évfordulóján a VERITAS Intézet nevében Marinovich Endre és Sáringer János koszorút helyeztek el Antall József síremlékénél a Fiumei úti sírkertben.
A Pécsi Tudományegyetem BTK Történettudományi Intézete „… de a hatalom az én kezemben marad…”címmel kerekasztal-beszélgetést rendezett a 100 éve elhunyt Ferenc Józsefről. Részt vettek: Hermann Róbert, a parancsnok tudományos helyettese (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum) és kutatócsoport-vezető (VERITAS), Ress Imre, nyugalmazott tudományos főmunkatárs (MTA BTK Történettudományi Intézet) és Schwarczwölder Ádám (VERITAS). A beszélgetést Csibi Norbert, egyetemi adjunktus (PTE BTK Történettudományi Intézet) moderálta.
A Közép-Európa Kutatásáért Egyesület a Közép-Európa Kutatásáért díja szenior fokozatát adományozta Ujváry Gábornak, a VERITAS Történetkutató Intézet kutatócsoport-vezetőjének. A díjat idén adták át először. A junior fokozatot Miklós Péter, az életműért díjat (60 fölöttieké) pedig Gazdag Ferenc kapta.
Kassán is bemutatták a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmával a Magyarság Háza és a VERITAS Történetkutató Intézet által szervezett Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítást. Az eseményen Orosz László képviselte előadással a VERITAS Intézetet.
A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából a Magyarság Háza programsorozata Magyarországon és a Kárpát-medencében következő állomása Rimaszombat volt, ahol a Tompa Mihály Református Gimnáziumban mutatták be a vándorkiállítást. A vendégeket Molnárné Pelle Beáta, a gimnázium igazgatónője üdvözölte, majd a kiállítást megnyitotta Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatónője. Az eseményen Rácz János, a VERITAS történésze beszélt a malenkij robotról.
A Herceghalmi Általános Iskola az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára megemlékezve háromfordulós területi versenyt szervezett általános iskolás (6-8. évfolyam) diákok számára. A verseny két írásbeli és egy szóbeli fordulóból állt. A vetélkedőn hét intézmény mintegy 40 kiemelten tehetséges diákja vett részt. A verseny szóbeli fordulóját – egyben döntőjét – 2016. november 21-én rendezték a versenyt kiíró iskola könyvtárában. A zsűri elnökének a szervezők Kiss Dávidot kérték fel. A döntő keretében a meghívott diákok egy 8-10 perces tetszőleges technikával készített előadást tartottak az 1945-1956-os korszak történetével kapcsolatban, különösen az 1956-os forradalomra fókuszálva.
A verseny végeredménye:
I. helyezés: Drevenka Sára 7. osztály (Andreetti Károly Általános Iskola, Sóskút)
II. helyezés: Novák Jakab 7. osztály (Biatorbágyi Általános Iskola) és Garamvölgyi Máté 6. osztály (Herceghalmi Általános Iskola)
III. helyezés: Lőrincz Hanna 7. osztály (Andreetti Károly Általános Iskola, Sóskút) és Veres Máté 7. osztály (Herceghalmi Általános Iskola)
IV. helyezés:Petőfi Bori 7. osztály (Herceghalmi Általános Iskola)
V. helyezés: Buzár Tamás 8. osztály (József Nádor Általános Iskola, Alcsútdoboz)
VI. helyezés: Beck Ádám 8. osztály (Herceghalmi Általános Iskola)
Kiss Dávid tanárok továbbképzésén tartott előadást A forradalom utáni megtorlás címmel Mezőkövesden.
A hétszáz éve a királyi városok sorába került Kolozsvár megemlékezésére a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Fakultása, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az Erdélyi Múzeum-egyesület és a Román Akadémia Erdélyi Tanulmányok Központja nemzetközi tudományos konferenciát szervez Kolozsvárott 2016. november 10–13-a között.
Az Emlékpont szervezésében az 1945 utáni magyar történelem oktatásának módszertani és tartalmi megújítása jegyében a hódmezővásárhelyi történelemtanárok számára tartottak továbbképzést. Az előadók közt szerepelt Tóth Eszter Zsófia, aki az 1956-os forradalom tanításának módszertanáról beszélt.
Elkobzott életek címmel a Budapesti Örmény Önkormányzat Szamosújváron konferenciát és kiállítást szervezett. Az eseményt Esztergály Zsófia Zita, a Budapesti Örmény Önkormányzat elnöke nyitotta meg. A rendezvényen a közönség megismerkedhetett az 1944 őszétől a Szovjetunió által működtetett táborokba hurcolt magyarországi és erdélyi magyar civilek többéves rabságának történeteivel.
A Levéltári Napok alkalmából Budapesti évfordulók 1866, 1946, 1956 címmel konferenciát tartott Budapest Főváros Levéltára. A tanácskozás három, karakteresen elkülönített témakörrel foglalkozott. Elsőnek a százötven éves Fővárosi Állat- és Növénykert másfél évszázados történelmét tekintették át, majd a Főváros és a nép levéltárosa – címmel jelölt témakör következett, melyben a hetven éve elhunyt Gárdonyi Albert életére és munkásságára emlékeztek. Legvégül az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjával, Tóth Ilonával foglalkoztak a konferencia előadói, áttekintvén a bírósági perének megmaradt dokumentumait. Mint ismeretes, az 1956-ban ötödéves szigorló medika a budapesti harcok idején a Péterfy utcai kórház kisegítő részlegét önkéntes munkásként vezette. A karhatalom 1957-ben letartóztatta, majd államellenes tevékenységgel és gyilkossággal vádolta meg. A bíróság halálra ítélte, s felakasztották.
A konferencia szünetében a VERITAS Történetkutató Intézet által készített Magyarok a Szovjetunió táboraiban, 1944-1956 című kiállítást tekinthették meg a tanácskozás résztvevői. A tárlatot a levéltár aulájában állították ki.
2016. november 4.
Ma 14 órától Rácz János Sárszentmihályon, a Közösségi Házban az 1956-os forradalomról és a szabadságharcról tart előadást. Expozéjában az események nemzetközi hátterét mutatja be, majd a pesti srácokról és a forradalom következményeiről is beszél.
November 2-án a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság ünnepséget rendezett az 1956-os forradalom, és a forradalom idején – szolgálatuk teljesítése közben elhunyt – hősi halált szenvedett tűzoltók emlékére. Az Újpesten, a kerületi tűzoltó parancsnokság előtt elhelyezett hősi emlékműnél Marinovich Endre főigazgató-helyettes mondott beszédet. Beszédében felidézte a budapesti tűzoltók 1956-ban, a forradalom és a szabadságharc idején, a rendkívüli körülmények között is helytállva végzett élet- és vagyonmentő munkáját. Megemlékezett a Nagy-Budapesti Tűzoltóság Központi Forradalmi Tanácsának elnökéről , dr. Marinovich Endre tűzoltó ezredesről, akit a Rákosi korszakban eltávolítottak a testülettől és 1956. októberében, a forradalom győzelme után vette át a Fővárosi Tűzoltó Parancsnokság vezetését.
A Szatmári HÍD Egyesület szervezésében egyhetes 1956-os megemlékezés zajlott 56 Hősei – a Magyar Szabadság Fénylő Üstökösei címmel a Szamos-parti városban. A VERITAS Történetkutató Intézetet Szakály Sándor főigazgató képviselte, aki 1956 – 60 év után címmel tartott előadást.
Lányok, asszonyok 1956-ból címmel tartott előadást Tóth Eszter Zsófia a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szervezésében a Török utcai könyvtár épületében.
A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából a Magyarság Háza és a VERITAS Történetkutató Intézet Marosvásárhelyen is bemutatta a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítását. A VERITAS Intézetet az eseményen Ujváry Gábor képviselte.
Együttműködési megállapodást írt alá Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója és Tonk Márton, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának dékánja. Az ünnepi keretek közt lezajlott esemény során Tonk Márton hangsúlyozta az egyezmény tartalommal való kitöltésének fontosságát, míg Szakály Sándor kiemelte, hogy ez a VERITAS Intézetnek az első határon túli intézménnyel kötött megállapodása, mely precedenst teremthet más kárpát-medencei partnerekkel való együttműködési megállapodás kialakítására. Végül Murádin János Kristóf kari kancellár rámutatott, hogy már több közös rendezvényt is szervezett a két intézet, például említette az aznap este a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából a Sapientia Tordai úti épületében megnyitott Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítást, vagy az idén februárban Budapesten rendezett Kárpát-medencei tragédiáink 1944–1953 elnevezésű konferenciát.
Csíkszeredában is bemutatták a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmával a Magyarság Háza és a VERITAS Történetkutató Intézet által szervezett Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítást. A VERITAS részéről Kovács Kálmán Árpád vett részt az eseményen.
Ünnepi koncertet rendeztek október 24-én 1956-ra emlékezve a Józsefvárosban, az Olasz Intézetben. Kocsis Máté polgármester és Schmidt Mária, az ’56-os Emlékév kormánybiztosa átadta a kerület elismeréseit. Józsefvárosi Becsületkeresztet vehetett át többek közt Boross Péter, nyugalmazott miniszterelnök, a VERITAS Történetkutató Intézet Tanácsadó Testületének elnöke.
Boross Péter volt miniszterelnököt Szabadságért Kaposvár Emlékéremmel tüntette ki Szita Károly, a somogyi megyeszékhely polgármestere. Az emlékérmet a város önkormányzata 2012-ben alapította azzal a szándékkal, hogy az adományozással tisztelegjen a példaértékű emberi helytállásról, és a nemzeti szabadság eszményéről tanúságot tevők előtt. A városi közgyűlés szeptemberben úgy döntött, hogy idén a kitüntetést Boross Péternek adományozza. Laudációjában Szita Károly kijelentette: „olyan embernek adom át az emlékérmet, aki 1956-ban a budapesti forradalmi bizottság tagja volt, akit ezért elbocsájtottak a munkahelyéről, 1957-ben letartóztattak. Egy olyan ember helytállását ismerjük el, aki annak ellenére, hogy értelmiségi volt, a meghurcoltatása miatt mégis segédmunkásként kellett, hogy dolgozzon. A rendszerváltoztatás utáni első kormányban mégis miniszteri tárcát kapott, Antall József halála után pedig Magyarország miniszterelnöke lett. Nemzedékének azon kiváló tagjai közé tartozik, aki ’56 eszmeiségét az elnyomás éveiben is megőrizte” – mondta Szita Károly, Kaposvár polgármestere.
Gyergyói ’56-osokkal való találkozásának emlékével nyitotta meg a Balatoni Múzeumban Ruzsics Ferenc polgármester azt a kiállítást, melynek anyagát az Amerikából 2002-ben Keszthelyre költözött Iván Márta ajánlotta fel. A New York állambeli Yonkers magyarjainak története a 19. században kezdődött, de a közösség életét az ’56-os menekültek lendítették fel, majd alakították egészen a 21. század elejéig. A magyar templom köré csoportosulva ápolták magyarságukat: magyar iskolát, cserkészcsapatot, focicsapatot, néptánc csoportot tartottak fenn; híres vendégeik közé tartozott Mindszenty József hercegprímás és Paskai László bíboros. Megtartották a magyar nemzeti ünnepeket, miközben ünnepelték az amerikaiakat is. A családtörténetek az amerikai társadalomba való sikeres beilleszkedésről tanúskodnak. A magukkal vitt tárgyak, a kint készült fotók, videó-felvételek egy amerikai magyar közösség sorsát mesélik el. A megjelent vendégeket köszöntötte Havasi Bálint múzeumigazgató, a kiállítást megnyitotta Szakály Sándor, a VERITAS történetkutató Intézet főigazgatója.
Emléktábla avatással egybekötött ünnepi megemlékezést tartott az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége a budapesti Corvin közben. Beszédet mondott Boross Péter volt miniszterelnök, Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa, Sántha Gábor, az 1956-os Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke, valamint Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke. Az ünnepségen átadták a világszövetség kitüntetéseit. Elismerést vehetett át Boross Péter, Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója, Vaszily Miklós, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatója, valamint Schmidt Mária.
Átadták a Mai szívekben 1956 forradalma és a Nekünk 56 című képzőművészeti pályázat díjait Kaposváron. A Mai szívekben 1956 forradalma országos irodalmi pályázat vers kategóriájában a bírálók Halmai Tamás és Lázár Balázs, a novellát beküldők közül Pruzsinszky János, a riportot, memoárt, mélyinterjút készítők sorában Trizner Laura munkáját értékelték a legtöbbre. A Nekünk 56 képzőművészeti pályázaton Horváth Júlia plakát, Kiss Viktória fotó, Varga Viktor film kategóriában nyert.
Az ’56-os eseményekről emlékeztek meg október 16-án Párizsban a diadalívnél. Az 1956-os Magyar Forradalom Francia–Magyar Emlékbizottsága szervezésében 1957-től minden évben tisztelegnek a forradalom és a szabadságharc emléke előtt. Az idén a részvevők a forgalom elől lezárt Champs-Élysées felső szakaszán érkeztek a diadalívhez, ahol Sujánszky Jenő, a Francia–Magyar Emlékbizottság elnöke és a francia Charles de Gaulle Emlékbizottság képviselői megkoszorúzták az ismeretlen katona sírját, majd meggyújtották a lángot a magyar forradalom áldozatai, hősi halált halt mártírjai és a megtorlásban kivégzettek tiszteletére. Az egybegyűltek és az egyórás ünnepséget kordonok mögül figyelő turisták ezt követően meghallgatták a magyar és a francia himnuszt egy katonazenekar előadásában. Több magyarországi intézet – VERITAS, Terror Háza Múzeum és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága – munkatársai is részt vettek az eseményen. A VERITAS Intézetet Szakály Sándor főigazgató és Megyesi Csilla titkárságvezető képviselte. Szakály Sándor és Bank Barbara, a NEB tagja is elhelyezték a megemlékezés koszorúját az ismeretlen katona sírjánál.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc tudományos kutatása valamint helye az oktatásban címmel október 14–16-án konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottsága, amelyen a VERITAS Történetkutató Intézetet Zinner Tibor kutatócsoport-vezető képviselte. Előadásának címe A kádári megtorlás rendszere volt.
