Az alábbi ünnepi beszéd a Trianoni békediktátum aláírása után, 1920 nyarán, Csurgón a Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézet képesítővizsgát követően hangzott el. Gönczi Ferenc Somogy vármegye tanfelügyelőjeként szólt a jövendő tanítókhoz. A köszöntőben megjelenik minden olyan fontos tényező, amely a korabeli politikai, társadalmi, gazdasági helyzetet, közhangulatot jellemezte. Szemléletesen mutatja be azokat a feladatokat is, amelyek a világháború utáni tanítói nemzedékek előtt álltak. A forrást a korhűség miatt a korabeli helyesírás szabályai alapján változatlan formában közöljük. A dokumentum rendelkezésemre bocsátásáért köszönet illeti Farkas Pétert, a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy megyei Levéltárának főlevéltárosát.
Kedves Barátaim!
A most lefolyt vizsgaeredmények, mint a világháború utolsó évei óta tartott vizsgák eredményei általában hiányosak, gyengék voltak. Hogy miért – azt Önök is tudják, azért arra nem is térek ki, csak azt kívánom és tudom az Önök mentségére megemlíteni, hogy ennek nagy általánosságban nem Önök, hanem a mai viszonyok rendkívülisége az oka.
Önök tehát hiányos, fogyatékos képzettséggel jutnak ki az életbe akkor - amikor az az élet most /szintén a viszonyok rendkívüliségénél fogva/ Önöktől a régihez képest szinte kettős munkát, mélyrehatóbb, sokoldalúbb, tehát nagyobb tevékenységet követel.
Ezt a nagyobb munkát Magyarország teljes átalakulása, az új Magyarország kiépítése szabja meg. Romokban heverünk minden téren. Az ország /mint valaha a tatárdúlás után/ kirabolva, kipusztítva, az erkölcsök lezüllve, a vallás kigúnyolva, megtépázva, a hazafias érzés lekicsinyelve, megingatva, a tekintély lerombolva áll előttünk, így állunk ma! Mindent visszaállítani óriási munkába fog kerülni. Pedig vissza kell állítanunk. Hogy ezt elérhessük, vissza kell térnünk azokhoz az eszményekhez, amelyek Magyarországot annyi megpróbáltatással ezer éven át fenntartották az Isten, király, /vallás/ és hazaszeretethez. Ezen az alapon kell felépítenünk az új Magyarországot. A felépítésben a tanítóságra óriási szerep vár. Hiszen a kezükbe van letéve a jövő nemzedék tanítása, nevelése. A tanítóknak kell megadni a népnek azt az általános műveltséget, melynek erejével képesek leszünk főleg gazdasági s culturális alapon a régi Magyarországot visszaállítani, s azt virágzóvá, naggyá, hatalmassá tenni.
E szép s nagy feladatnak menjenek neki egész lelkesedéssel, testi és lelki képességnek egész erejével. Egyik kezünkben az önképzés eszköze a könyv, a másik kezükben az önképzés nyomán szerzett ismeretek eszköze a tudás és pedig a gyakorlati tudás legyen fegyverük, hivatásuk teljesítésénél. Ezekkel a fegyverekkel – természetesen munkával párosulva lehet Önöknek a népet rávezetni, tanitani mindarra, ami az ő s egyúttal a haza boldogulására vezet.
És sem az iskolában, sem azon kívül ne felejtkezzenek meg arról, hogy magyarok –, tetteikben, munkáikban mindenkor a hazafias szellem vezesse önöket. Ettől semmiféle csábításba el ne tántorodjanak. Nekünk a szocialista, és kommunista internacionalismus csak bajt, szenvedést hozott s hoz jövőre is. Most is, midőn a legnagyobb bajban vagyunk, az fojtogat bennünket.
Legyenek büszkék arra, hogy magyarok, hogy lelkes hazafiak, s működésükben szívvel-lélekkel igyekezzenek hozzájárulni nagy Szent István birodalma ismét a régi legyen, koronájának a fényét még tündöklőbbé tegyék mint eddig volt.
(Forrás jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára 57. fond A/SZ. G/13.)
Kép forrása: Fortepan
Közzéteszi: Bertalan Péter
