Az 1940 nyarán bekövetkezett események Romániát drámai helyzetbe hozták. Az ország legjelentősebb szövetségese, Franciaország június 22-én kapitulált a Német Birodalom előtt. A Szovjetunió június 26-án rövid lejáratú ultimátumban Besszarábia és Észak-Bukovina kiürítését és átadását sürgette. Másnap a Károly király által összehívott Koronatanács a szovjetekkel való tárgyalás mellett döntött. Június 27-én éjszaka a moszkvai kormány újabb ultimátumot küldött, melyben a terület másnap délig történő evakuálását követelte. A Szovjetunió ugyanakkor Románia tudomására hozta, hogy a Romániával szembeni magyar vagy bolgár területi követeléseket is hajlandó támogatni. Ily körülmények közt a Koronatanács elfogadta a Szovjetunió feltételeit. Mindezek után lemondott a Tătărescu-kormány. Károly király elhatározta, hogy felmondja a határait védő brit és francia garanciákat, és a Harmadik Birodalom felé való közeledésről döntött.

A második bécsi döntést megelőző hetekben a korabeli román újságok főleg a besszarábiai és észak-bukovinai menekültek ügyével, a július 4-én a vasgárda részvételével alakított Ion P. Gigurtu által vezetett kormány beiktatásával, a miniszterelnök nyilatkozataival foglalkoztak.

A bukaresti Universul napilap július 11-én a következő közleményt tette közzé:

„A minisztertanács Ion Gigurtu miniszterelnök vezetésével ma, július 9-én másodjára is ülésezett. A Tanács meghallgatta David Popescu tábornok, belügyminiszter részletes belpolitikai beszámolóját. Ebből kiderült, hogy az egész ország területén a békesség és a rend uralkodik, továbbá, hogy a besszarábiai és észak-bukovinai menekültek megsegítése és elhelyezése a belügyminisztérium irányítása alatt gördülékenyen zajlik […] Mihail Manolecu külügyminiszter a külpolitikánk főbb irányvonalait vázolta […].”

A Temesváron megjelenő Dacia napilap Románia hozzájárulása az új Európához címmel Ion Gigurtu miniszterelnöknek a német Berliner Börsenzeitung-nak adott interjúját foglalja össze. A Romániában a mély csend uralkodik alcímet viselő cikk idézi a kormányfőt: „[…] Románia az új európai rendhez nem üres szavakkal, hanem gyors és határozott tettekkel, pontosabban a nemzetgazdaság gyors fejlesztése révén járul hozzá. A tengelyhatalmakkal való megegyezés alapján Románia az új európai gazdasági tér kialakításához természeti kincseit ajánlja fel. Az együttműködés pozitív eredményei, melyek csakis a Németországgal való szoros kapcsolat által érhetők el kizárólagosan a román nép javát szolgálják majd. […] Az ország területén és a Szovjetunióval újabban határos részeken az élet visszatért a szokásos medrébe, teljes nyugalom és csend uralkodik […]”

Szintén a Dacia oldalain olvasható A miniszterelnök a Bulgáriával való kapcsolatok egyértelműségéről nyilatkozik című, az alábbiakban közölt írás.

„Gigurtu miniszterelnök a szófiai Utro újságnak adott interjújában őszinte kijelentéseket fogalmazott meg. Miniszterelnökünk nyilatkozatának lényege, hogy visszaállítja az igazat a román–bolgár viszonylatban, és a nálunk már hagyományosnak nevezett politikát folytatja. Külpolitikánk alapszabálya lett a szomszédjainkkal folytatott jó kapcsolatok kialakítása és fenntartása. Soha semmi sem indokolta hazánk külpolitikájában a szomszédokkal való súrlódást, a neheztelést vagy az ellenségeskedést. Semmilyen provokációt nem követtünk el. Épp ellenkezőleg, külpolitikai cselekedeteinket messzemenően a szomszédjaink érzékenységének figyelembevételével irányítottuk, kerülve azok megsértését kiváltó tetteket. Örömöt okozott számunkra a szomszéd nemzetekkel való együttérzés és szolidaritás, valamint, hogy ők is megértették és tisztelik a nemzeti ideálok elérésében kifejtett törekvéseinket. Gigurtu mérnök úr, Románia miniszterelnöke a bolgár nép iránti őszinte és mély barátságát fejezi ki. Ezeket az érzéseket az egész román nemzet osztja, és nem létezik román, aki másképp gondolkodna. Románia és Bulgária hasonló földrajzi tulajdonságokkal bír, és mindkét állam egyben dunai ország is. Mindkét nép békeszerető és mindkét ország társadalma hasonló szerkezetű […] ’Meg vagyok győződve – mondja a miniszterelnök –, hogy a két állam alapvető érdeke az egymás melletti békés együttélés, az ellentétek mellőzése, mert csak ily módon biztosítható számukra a haladás. Íme, ez a balkáni térség fejlődésének alapköve. A bolgárokkal való vitáinkat megfontoltan és bölcsen kell kezeljük, anélkül, hogy elveszítenénk a jövőben való hitünket. Ennek a civilizációs kincsnek és életforrásnak nem kellene elpusztulnia csak azért, mert pillanatnyilag nézeteltérések alakulhatnak ki országaink közt. A jövő a fiatal nemzeteké, ezért sem kellene túlzásba vinni a görcsösséget és a viszályt.’ Miniszterelnökünk szavai biztosan kedvező fogadtatásra és megértésre találnak Szófiában. A balkáni kis nemzetek kötelesége meg- és túlélni a sors által rájuk kiosztott nagy napokat. De ehhez mindenekelőtt a régi beidegzett szokások túlhaladására van szükség. Az eredménytelenséget szülő és a kétoldalú kapcsolatokat megmérgező módszerekről való lemondás helyébe lépjen a kölcsönös megértés és a jószomszédi politika, mely előbb-utóbb megteremti gyümölcsét.”

A Kolozsváron megjelenő Keleti Újság július 13-án megjelent számában az első oldalon A müncheni megbeszélések fontos kihatással vannak a dunavidéki, balkáni és földközitengeri eseményekre című cikkében számol be olvasóinak az eseményekről: „A bucuresti rádió ismertette a ’Deutsche Diplomatisch Politische Korrespondenz’ német lapnak a müncheni megbeszélésekről írt cikkét. Németország és Olaszország vezető államférfiai megbeszéléseit – írja a német lap – Berlinben és Münchenben a tengelypolitika tökéletes fenntartása jellemezte. Mindkét nemzet elégtétellel állapította meg, hogy azok az utak és módok, amelyeket szabadságharcuk eddig követett nagy eredményekre vezettek. A két nemzet eltökélt szándéka, hogy jövőjüket ugyanezen az alapon biztosítják. Magától értetődő, hogy az európai szárazföld jövőjéért érzett felelősség a két hatalmat arra készteti, hogy ellenszegüljön minden olyan törekvésnek, amelyek Európa különböző részeiben, különösen a Balkánon viszályt és zűrzavart szeretnének előidézni. Nem először történik a háború kitörése óta, hogy a nyugati hatalmak, elsősorban Anglia, minden eszközt felhasználnak arra, hogy Délkeleteurópát bevonják a háború kiterjesztésére vonatkozó tervükbe és hogy az itt élő népeket harcba állítsák a tengelyhatalmakkal szemben. A nyugati vezérkarok leleplezett tervei bizonyságai a vakmerő szándékoknak. Németország és Olaszország arra törekszik, hogy a délkeleteurópai államoknak megadja a gazdasági szilárdságot és ezen túlmenően biztosítsa, hogy ezen a területen élő építésre kész erők összefogásával Európa minden időkre egy rendkívül értékes taggal gyarapodjék. Míg az angol politika ma is az erők szembenállásától várja az európai szárazföldhöz fűzött reményei és céljai megvalósulását, a tengelyhatalmak azon munkálkodnak, hogy ugyanezen erők összefogásával az egész európai közösség érdekeit mozdítsák elő. Magyarország vezető államférfiai kijelentették, hogy ők is egyetértenek ezzel a célkitűzéssel és ezt a müncheni tanácskozáson újra megerősítették. Magyarország is a békét kívánja Délkeleteurópában.”

A Dacia igen felületesen és szűkszavúan ír a tengelyhatalmak és a magyar küldöttség közötti tárgyalásokról. A Münchenben véget értek a német, az olasz és a magyar államférfiak közötti megbeszélések című, rövid cikk csakis a protokolleseményekről számol be: „Hitler kancellár fogadta a magyar és az olasz küldöttséget. Ciano, olasz külügyminiszter reggel 8 órakor érkezett meg a nemzeti szocialista párt fővárosába. A szépen díszített pályaudvaron a grófot Ribbentrop úr, a német külügyminiszter több állami- és párttisztségviselő kíséretében fogadta. Jelen volt Epp tábornok, Siebert úr, Bajoroszság miniszterelnöke, Dorenberg báró, a külügyi protokollfőnök, Gauss és Hoffmann külügyi államtitkárok, Schmidt sajtófőnök […] Reggel 9-kor megérkezett Teleky gróf miniszterelnök és Csáky gróf külügyminiszter, akiknek szintén meleg fogadtatásban volt részük. A magyar vendégeket Ribbentrop úr a ’Regina’ szállodába kísérte. […] Reggel 10-kor megkezdődtek a tárgyalások. Adolf Hitler kancellár Ribbentrop külügyminiszter társaságában fogadta Ciano grófot, Teleky grófot és Csáky grófot, akikkel tárgyalásokba kezdett. Délután fél 2-kor Ribbentrop fogadást adott az olasz és a magyar államférfiak tiszteletére. A DNB közölte, hogy a Führer kancellár és a magyar és olasz államférfiak közötti megbeszélés a szokásos baráti hangulatban zajlott le.”

Közzéteszi: Géczi Róbert