Katona István (1928-2006) Kádár János egyik legfontosabb belső munkatársa volt. Kezdeti lépéseit leginkább a sajtó 1945 utáni útvesztőiben találta meg. Bár viszonylag későn, de egy fontos esztendőben 1968-ban lett az MSZMP KB főtitkárának közvetlen munkatársa, mégis érdemes megismerkedni azokkal a gondolatokkal, amelyek különösen a Rákosi-rendszer idején foglalkoztatták Katonát.

A későbbi szürke eminenciás a Magyar–Szovjet Társaság [MSzT]: kerületi titkára, sajtóelőadója volt 1949 és 1952 között. Ekkoriban munkáslevelezőként több esetben is írt a Szabad Népnek. Ha úgy tetszik, ezeket az első leveleket tekinthetjük szárnypróbálgatásainak a későbbi újságírói és agitációs-propaganda pályán. Üzenetei, észrevételei, javaslatai, minden esetben saját tapasztalataiból eredtek. Gyakorlatilag a pártfrazeológiát, a hivatalos utasításokat, politikát vetette össze a valósággal, s a kettő közötti különbségekre hívta fel a figyelmet. A megoldási ötletei, minden esetben a szovjet példákra támaszkodtak.

 

Még nem volt párttag, amikor 1950-ben elkezdte ezekkel az észrevételeivel, ötleteivel bombázni a szerkesztőséget. Az első ilyen témájú írását, még nem közvetlenül saját neve alatt küldte, hanem az MSzT szervezet budapesti ifjúmunkásainak nevében vetette papírra 1950. augusztus 31-én. A kétoldalas géppel írt fogalmazvány a „Tartós békéért, népidemokráciáért [sic!]” címet viselő újságban megjelent cikkhez fűzött kommentárokat. A Kozmopolitizmus az agresszív amerikai imperializmus fegyvere című iromány már a Rákosi-rendszer erősen amerika- és nyugatellenes kultúrpolitikájának, vagy a korszak Révai-féle frazeológiájával élve kultúrforradalmának egyik sajátságos terméke volt. Az ifjú Katona, ennek a különleges ütközetnek maga is a szolgálatába állt, midőn tovább fűzte, sőt mélyítette az írás által követett logikát. Így szemléletében a szambatánc és az ahhoz kapcsolódó amerikai öltözködési hóbort is a reakció bélyegét nyerte el.

A Szovjetunió és annak kommunizmust-építő életformáját kell átvennie Magyarországnak is. Zenészszakszervezetet, Táncszövetséget, tánciskolák tulajdonosait szólította volna fel, hogy irtsák ki az amerikai hóbortokat. Olybá tűnik, hogy különálló magyar kultúra helyett, maga is a Szovjetunió, a szovjetmodell csodálatát zengte.

Nem csodálkozhatunk azon, hogy az írását, hamarosan közölte a Szabad Nép is. Nem tudta kivonni magát a kommunista diktatúra hatásai alól, ám ezzel korántsem volt egyedül. Akkoriban együtt meneteltek Rákosival azok a politikusok, újságírók is, akik később Nagy Imre híveivé váltak. Amennyiben Katona leveleinek megírása idején, a Szabad Népben Révai József keze alá dolgozó, az 1958-ban Nagy Imrével együtt meggyilkolt Gimes Miklósnak sem rójuk fel ezt, hiba lenne Katona akkori gondolkodásán csodálkozni. Felült ama korszellem szekerére, amely hat év múlva elvezetett az 1956-os forradalom és szabadságharchoz.

Az első cikke a Szabad Népben mégis elindította azokat a folyamatokat, amelyre hamarosan felfigyeltek a kommunista propagandát irányítok is. Katona István újságírói tehetsége s felhasználhatósága, mint a Magyar–Szovjet Társaság sajtóelőadója ezekben a levelekben mutatkozott meg először.

 

Forrás: a Politikatörténeti Intézet Levéltára, Katona István személyi anyaga 983.f.2.ö.e.

Rácz János írása