Az 1940 július közepén-végén megjelenő romániai lapok Romániának a Népszövetségből való kilépéséről, a román kormány tagjainak a német és olasz politikusokkal való találkozásairól, továbbá a magyar és a bolgár revíziós törekvésekről írnak. Ez utóbbiakról eufemisztikusan megfogalmazott című – a „délkeleteurópai” kérdés rendezése vagy a dunai térség pacifikálása –írások számolnak be.

Az alábbiakban a kolozsvári Ellenzék Románia kilépett a Népszövetségből című, Manoilescu külügyminiszter sajtónyilatkozatot adott a nagyfontosságú külpolitikai elhatározással kapcsolatban lídszöveggel felvezetett cikke olvasható:

„A Gigurtu kormány fontos külpolitikai lépéssel adja bizonyságát annak, hogy teljesen megváltoztatta Románia eddigi külpolitikai irányvezetését. Románia kormánya bejelentette, hogy kilép a Népszövetségből. Az Európában évtizedeken át nagy szerepet játszó népszövetségi külpolitika lehanyatlásának ez az elhatározás újabb jelét képezi. A genfi intézmény kezdettől fogva nélkülözte az egyetemesség jellegét, ami egyedül adhatta volna meg számára azt a tekintélyt és erőt, amelyet mindig igényelt. Mindjárt megalakulásakor távol maradt tőle a népszövetségi eszme fölvetője, az Egyesült Államok, mely a genfi intézmény megszervezésében nem látta biztosítva az általa kitűzött célokat. Ugyanakkor nem vették fel a Népszövetségbe Európa két legnépesebb nagyhatalmát, Németországot és Oroszországot sem, azon a címen, hogy legyőzött államok. Később mindkét hatalom egy ideig tagja volt a Népszövetségnek. Németország azonban a nemzeti szocialisták uralomra jutása után azonnal kilépett a genfi intézményből. Oroszország pedig a finn–orosz viszály idején távolodott el tőle. Olaszország, mely kezdettől tagja volt, az abesszíniai háborúval kapcsolatos szankciós határozatok következtében szintén elhagyta a genfi intézményt. Ezt a kilépést más államok, köztük Magyarország kilépése követte. Így fokozatosan gyengült le a Népszövetség, melynek teljes tehetetlenségét a mostani háború hozta meg. Románia, mint Manoilescu külügyminiszter alább közölt kijelentésében mondja, ’az európai realizmust magába foglaló politikát követi,mikor úgy találja, hogy nincs semmi értelme a Népszövetségben való jelenlétének’ […] Mihail Manoilescu külügyminiszter a következő nyilatkozatot adta: – Romániának a Népszövetségből történt kilépésével befejezést nyer az a politikai illúzió, melyben sok időt töltöttünk. A Népszövetség nyomán Románia – egyes szembeszökő látványosságokkal szemben – soha semmiféle kézzelfogható haszonhoz nem jutott. Ezzel szemben egy automatikus gépezet útján káros politikai tevékenységekbe sodródott, mely ellentétben volt egyes nagy és nemes baráti nemzetek irányában érzett valódi érzelmeivel, igaz érdekeit és az európai realizmust magába foglaló politikát követve, Románia úgy találja, hogy nincs semmi értelme a Népszövetségben való jelenlétének.”

A temesvári Dacia napilap július 19-én megjelent számában A mi tudatunk című cikk az „egy barázdát sem” elv jegyében született. A hazafias pátosztól sem mentes írás szerzője Grigore Bugarin (1909, Kisszabadi/Krassó-Szörény vármegye – 1960, Temesvár) bánsági költő.

„A magyar küldöttség tagjai a Hitlerrel és Cianoval való találkozásukkor olyan statisztikai adatokat mutattak be, amivel a magyar igazság valóságtartalmát kívánták bizonyítani. Mi tudjuk, hogy ezeket a statisztikai adatokat a világ hazugságként kezeli, hiszen oly emberek hamisították meg, akik a történelem folyamán sosem voltak az igazság hívei […] Húsz éven keresztül nemzeti határainkat megkérdőjelező, légből kapott területi igényeket tartalmazó hazugsággal terhelték a világot. Revizionista propagandájukra határozottan, de igen szerényen válaszoltunk. Itt az ideje, hogy a nemzetközi közvéleményt, illetve azokat az országokat, ahol a magyarok hazugságaikat szép és díszes csomagolásban előadták, meggyőzzük igazunkról. Erdély és a Bánság nem képezheti az árverés tárgyát. E provinciák ifjú nemzedékei elutasítanak minden országcsonkítási tervet, bárhonnan is származna az. Egy barázdát sem adunk fel hazánkból, és Nagy Románia határain kívül nem ismerünk el semmilyen másfajta területi felosztást, adminisztratív szervezési formát vagy vezetést. Másképp nem lehetnénk az élet-halál harcban megedzett és a nemzet sorsát meghatározó, a Romániával való egyesülést kivívott elődjeinkhez méltóak. A gyulafehérvári egyesülés nem egy ideiglenes történelmi helyzetet szentesített, hanem a román nemzet örökkön örökké tartó igazságának beteljesülését jelentette. Biztosítjuk Őfelségét II. Károlyt, a román nemzet királyát, hogy lelkeikben erősek vagyunk, és meggyőződésünk, hogy a győzelem csakis a miénk lehet. Románia nem a népek konglomerátuma. Románia a Dnyesztertől a Tiszáig román őslakosok által lakott föld, akik közt idegen elemek is élnek, akiket a román etnikum megbontása érdekében telepítettek le […] Erdély és a Bánság a román nemzet kialakulásának bölcsője. Ez az a központ, ahonnan a nemzetünk kialakulásának kezdeteitől a dáko-román elágazások kiindultak a pannon síkság felé, eljutva az Erdős-Kárpátok lejtőiig, a Bug partjáig és a Pindosz-hegységig. Ezen a tájon, ahol gyermekkorát töltötte és forradalmak és harcok közt felcseperedett a román nemzet, nem uralkodhat a rabság csapása rajtunk. A budapesti feudalista mágnások dúskáló jómódra törekvése nem akadályozhatja meg a dél-kelet-európai övezet gazdasági és kulturális felemelkedését. Itt minden völgy és minden hegygerinc a román igazságról árulkodik.”

A július 29-én megjelent aradi Drapelul a román miniszterelnök németországi és itáliai látogatásáról a Berchtesgadenben Adolf Hitler Führer kancellár fogadta Ion Gigurtu miniszterelnök és Mihail Manoilescu külügyminisztert, valamint A román államférfiak megérkeztek Rómába című cikkekben számol be. Ezekben inkább a protokolláris eseményekről olvashatunk, a tárgyalások lényeges kérdéseit nem említik.

„Berchtesgadenben ma 16 órakor a Führer kancellár fogadta Ion Gigurtu miniszterelnököt és Mihail Manoilescu külügyminisztert […] A Berghof bejáratánál Ribbentrop külügyminiszter várta a román államférfiakat, majd a Kancellár díszőrsége tisztelgett a magasrangú vendégek előtt. Miután a Führer a Berghof nagytermében fogadta a román államférfiakat, azonnal megkezdődtek a tárgyalások. Jelen volt még Ribbentrop külügyminiszter, Alexandru Romalo meghatalmazott miniszter, Románia berlini nagykövete, valamint Fabricius úr, meghatalmazott miniszter, a Német Birodalom bukaresti nagykövete. Még aznap este Ion Gigurtu miniszterelnök és Mihail Manoilescu külügyminiszter elindultak Rómába […]”

„[…] A késő délelőtti órákban Ciano gróf villásreggelit adott a magasrangú román politikusok tiszteletére. A további program szerint a Duce 16 órakor Ciano gróf jelenlétében fogadja a román delegációt. Este a román küldöttség vacsorát ad, melyen részt vesz Ciano gróf. Ion Gigurtu miniszterelnök és Mihail Manoilescu külügyminiszter még aznap este elhagyja Rómát.”

A Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nép hetilap július 28-án Románia vezetőhelyre törekszik az új európai közösségben című lapszemléjében az új román külpolitikai irányról cikkez.

„Termékeink és kincseink útja — írja a Timpul — egy egész földműves nép munkájának gyümölcse Közép-Európa egyre élénkebb piacai felé visz. A kapcsolatoknak ebben a rendszerében, amelyek köztünk és a német birodalom között egy felfogásában a legmerészebbek közé tartozó, eredményeiben pedig egyik leggazdagabb gazdasági egyezmény formáját öltötték fel, Románia beleviszi a maga állandó együttműködését, azzal az elhatározással, hogy kiegészítse ezeket a kapcsolatokat a velük járó politikai és szellemi vonatkozásokkal. Európa új közösségében vezetőhelyre törekszünk, amelyet a nép munkaképességének, a politikai állandóságnak, az állam erejének, valamint a kiegészített határaink között, a román nép egysége révén beteljesedett és megnövelt szellemi teljesítményeinknek természetes következményeként foglalnánk el. A román népnek ez az egységessége lesz az egyik alkotóelem, amelyre Délkeleteurópa igazságos, tartós és eredményes békéje alapszik és támaszkodni fog […]”

A július 26-án megjelent Keleti Újság Miről tárgyalnak Salzburgban? címmel a román lapok szemléjét közölte. Ebben olvasható:

„[…] a román államférfiak útjának az a célja, hogy hozzájáruljon a nyugati események, valamint Romániának a tengelyhez való kapcsolódása folytán előállott helyzet megoldásához. A megbeszéléseken teljes egészében megvizsgálják a délkeleteurópai kérdéseket, az itteni államok egymáshoz való viszonyát, a béke fenntartásának biztosítékait és a gazdasági együttműködés szempontjait […] Politikai és gazdasági kérdések egyaránt szóba kerülnek Salzburgban és Rómában. Németország és Románia közös érdekei politikai és gazdasági téren szoros együttműködést kivannak, ezen kívül azonban szóba kerülnek a tengelyhatalmakat s a dunai és Balkán-államokat egyaránt érdeklő kérdések. A dunai vízi út, állapítja meg az ’Universul’, egyaránt fontos, Németország, Románia, Magyarország és Bulgária szempontjából és valamiennyiük gazdasági érdekeit szolgálja. Románia célja az, hogy békés politikával és nemzeti érdekeinek keretein belül együttműködést teremtsen Németországgal és Olaszországgal politikai és gazdasági téren és hajlandó fejleszteni kapcsolatait a dunai és Balkán-államokkal is.

Közzéteszi: Géczi Róbert