Százkilencven évvel ezelőtt, 1830. augusztus 18-án született a Magyarország történelmét egy korszakon keresztül meghatározó utolsóelőtti királyunk, I. Ferenc József. A szakirodalom viszonylag egységes abban, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia politikai gépezetének működtetésében kitüntetett szerepet tulajdoníthatunk Ferenc Józsefnek. A történészek és jogtörténészek többször kiemelték, hogy kiterjedt felségjogainak köszönhetően, alkotmányos viszonyok ide vagy oda, lényegében Ausztriában és Magyarországon is az uralkodóé maradt a politikai főhatalom, nem is beszélve a közös kül- és katonapolitikáról, amely területeken még kevésbé érvényesült a törvényhozó testületek (delegációk) ellenőrző szerepe. Aki tehát a dualizmus korszakának kutatására adja a fejét, előbb vagy utóbb, de valamilyen formában egyszer biztosan bele fog botlani Ferenc Józsefbe. A személyére fókuszáló kutatások tehát több, mint indokoltak – ezekhez nyújthat segítséget az alábbi forrástípus.

A korszakról szóló szintézisek rendszerint jól összefoglalják a kiterjedt uralkodói felségjogokat, hangsúlyozzák Ferenc József szerepét az egyes politikai szituációkban és legismertebb jellemvonásait is megemlítik. Ezek ellenére konkrétan Ferenc Józsefre fókuszáló, átfogó kutatásokkal még adós a magyar történettudomány. Az elmúlt száz év alatt számos német, angol és francia nyelvű életrajz született személyéről, magyarul viszont mindössze kettő, inkább ismeretterjesztő – igaz, annak kiváló –, mintsem alapkutatásokon nyugvó biográfia olvasható a trónon leghosszabb ideig ülő uralkodónkról (Somogyi Éva 1989-es, illetve Gerő András 1988-as kötete, amely több kiadást is megért, legutóbb 2016-ban). Miután alakja viszonylag jól ismert, felvetődik a kérdés: érdemes-e egyáltalán Ferenc József kapcsán új kutatásokba kezdeni? A történettudomány tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy újabb forráscsoportok bevonásával egy-egy kutatási téma tovább árnyalható. Mindez Ferenc József esetében is érvényes, különösen ami a Magyarországra fókuszáló vizsgálatokat illeti. Ilyen új források lehetnek a császár és király szárnysegédeinek a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban őrzött naplókönyvei.

 

A különböző fegyvernemekből a legfőbb hadúr közvetlen szolgálatára kirendelt szárnysegédek (adjutánsok) rendszerint négyen voltak, akik közül mindig ketten álltak szolgálatban. Bár szorosan véve a fiatal, tehetséges tisztek katonai funkciót láttak el, valójában nemcsak Ferenc József fegyveres kíséretét képezték, hanem amolyan mindenesként álltak rendelkezésére. Feladataikat a főadjutáns, Eduard von Paar, Ferenc József egyik legfőbb bizalmasa koordinálta. A szárnysegédeknek hajnali 3-kor kellett elfoglalni szolgálati helyüket Ferenc József lakosztályának bejárata előtt, és amíg az uralkodó este nyugovóra nem tért, a rendelkezésére álltak. Ők bocsájtották be az érkező tisztviselőket és politikusokat, olykor a családtagokat is Ferenc Józsefhez, illetve minden nyilvános szereplésére elkísérték urukat szerte a birodalomban. A magyarok közül a legismertebb adjutáns Horthy Miklós, aki 1909–1914 között szolgált közvetlenül Ferenc József mellett. Emlékirataiban mély tisztelttel beszélt néhai királyáról, és bizonyára ezzel magyarázható az is, hogy kormányzóként sok tekintetben Ferenc Józsefet tartotta mintának (például a Kormányzói Kabinetiroda és a Kormányzó Katonai Irodája szervezeti felépítésekor). Horthy mellett még a Ferenc József által nagyon kedvelt Spányik Béla érdemel említést, aki az uralkodó egyik utolsó szárnysegédje volt.

Belső utasításra a naplókönyveket 1895. január 1-től kezdték el vezetni, értelemszerűen gótbetűs német kézírással. Sajnos csak az 1895–1904 és az 1908–1916 közötti időszakról maradt fent 14 kötet. Az éppen szolgálatban lévő szárnysegédek napról-napra időrendben feljegyezték, hogy az uralkodó mikor kelt fel és mikor tért nyugovóra, mikor étkezett, mikor merre járt, mikor zajlottak értekezletek vagy minisztertanácsok a részvételével, kiket fogadott és milyen hosszú ideig. Persze azt, hogy például a magyar miniszterelnök egy-egy audienciája során konkrétan miről beszélt a királlyal, nem tudjuk, de azért annak is van információértéke, hogy milyen gyakran találkozott az uralkodóval, és nyilván az sem mindegy, hogy 5 vagy 50 percet töltött-e a dolgozószobájában. A naplókönyvek azt a nem különösebben meglepő helyzetet is hűen tükrözik, hogy az alapvetően Bécsben időző Ferenc József többet érintkezett az ausztriai politikusokkal. Ezt ellensúlyozta az őfelsége személye körüli miniszter, aki a magyar kormány kapcsolattartója volt az uralkodó mellett, és a naplókönyvekből látható, hogy kiélezett politikai helyzetben akár naponta többször is beszélt Ferenc Józseffel.

A naplókönyvek természetesen azt is megmutatják, mennyit időzött Ferenc József Magyarországon – ez a századforduló éveiben átlagosan évi 60–70 nap. Nagyon jól rekonstruálhatók a császár és király protokolláris programjai, az udvari ceremóniák, a külföldi vagy a birodalmon belüli utazások, a gödöllői és ischli vadászatok. A századfordulón a naplókönyvek alapján egyértelműen látszik, hogy Ferenc József alapvetően Schönbrunnban lakott, reggelente behajtatott a Hofburgba, teendői végeztével pedig vissza Schönbrunnba, ahová csak akkor mentek utána politikusok, ha komolyabb probléma adódott. Amikor Magyarországon tartózkodott az uralkodó, akkor is megfigyelhető, miszerint Gödöllőn töltötte az estéket és az éjszakákat, nap közben pedig bekocsizott (vagy vonatozott) a kvázi munkahely budai palotába. Persze a naplókönyvekből sem derül fény mindenre, hiszen volt, ahová még a szárnysegéd sem követhette urát, így például Schratt Katalin nevét hiába is keresnénk a lapok között…

Ugyan a forrástípust bemutatja egy 1969-ben a bécsi egyetemen megvédett, viszonylag rövid disszertáció (Ingrid Zellner: Die Tagebücher der Flügeladjutanten Kaiser Franz Josephs I.), a munka kiadatlan maradt és tudomásunk szerint a naplókönyveket eddig sem az osztrák, sem a magyar kutatók nem használták Ferenc Józseffel kapcsolatos vizsgálódásaik során.

  

Pontos lelőhely: Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Bécs) Kabinettsarchiv, Kabinettskanzlei, Direktionsakten, Tagebuch der Flügeladjutanten Seiner Majestät. (Band 49–62.)

 

Kép forrása:  Hadtörténeti Intézet és Múzeum, fotóarchívum

Schwarczwölder Ádám írása