Az augusztus 31-én és szeptember 1-jén megjelenő magyarországi lapok lelkendezve ünneplik a bécsi eseményeket. Ujjongó öröm a felszabadult Erdélyben. Mámoros lelkesedés országszerte. Az országgyarapodást ünnepli a képviselőház címmel közölt kétoldalas összefoglalót a budapesti Friss Újság. A Pesti Hírlap Herczeg Ferenc Erdélyi virradat című tárcájával indít. A Népszava A bécsi döntés visszajuttatta Magyarországhoz: Nagyváradot, Kolozsvárt, Szatmárt, Marosvásárhelyt Észak-Erdéllyel és a Székelyfölddel. Lelkes hangulatban fogadta Magyarország népe a bécsi döntést című vezércikket közli az első oldalon, a harmadik oldalon Köszöntjük a visszatérőket címmel olvasható szerkesztőségi tárca, és ugyanitt a döntés hivatalos szövegét is olvasni. Ezzel szemben a romániai magyar sajtó igen visszafogott hangnemben, röviden és tárgyszerűen számol be az eseményekről.

A szeptember elsején megjelenő Ellenzék A tengelyhatalmak külügyminiszterei kihirdetik a döntést címmel írta: „A bécsi döntőbíróság  határozatát pénteken délután két óra 50 perckor olvasták fel a Belvedere-palotában. A román és a magyar küldöttségért Dörnberg protokolfőnök ment a küldöttség szállására. A protokolfőnök közölte, hogy Ribbentrop és Csáky külügyminiszterek a meghozott döntéssel két órakor a Belvedere-palotába hajtattak. A román és a magyar küldöttségnek a palota elé érkezését nagy tömeg várta. A küldöttségek gépkocsijai bekanyarodtak a gyönyörű palota előkertjébe. A palota ormán a horogkeresztes lobogó lengett és díszőrség állott sorfalat. A főlépcsőházban Ribbentrop német és Ciano gróf olasz külügyminiszter várta a küldöttségeket és Dörnberg protokolfőnök kalauzolta őket a számukra kijelölt szalonba. A magyar küldöttséget ugyanabba a zöldszaIónba vezették, amelyben az 1938. évi döntőbíráskodás idején is tartózkodtak.

Rövid idő múlva a küldöttségek az aranyterembe mentek. Itt találkozott bécsi tartózkodása alatt először a román és a magyar küldöttség. A teremben a német és az olasz külügyminiszteren, a román és a magyar küldöttségtagjain kívül ott voltak a bukaresti és budapesti német és olasz követek, a nemzeti szocialista párt és a német véderő sok előkelősége. Ribbentrop német külügyminiszter emelkedett először szólásra és néhány üdvözlőszót mondott, majd közölte, hogy Schmidt német nyelven, Vitteti márki pedig olasz nyelven olvassa fel a döntőbíróság határozatát. A felolvasott okmányt Manoilescu román és Csáky István gróf magyar külügyminiszter délután 3 óra 10 perckor írták alá és ezután a küldöttségek visszatértek a Belvedere-palota számukra kijelölt termeibe.”

A szintén szeptember 1-jén, Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nép kissé lemaradva az eseményektől A bécsi értekezlet első napja című cikkben foglalkozik a történtekkel. „A német távirati iroda jelentése szerint Ribbentrop német és Ciano gróf olasz külügyminiszter csütörtök délelőtt Bécsben Csáky István gróf magyar külügyminiszterrel és Teleki Pál magyar miniszterelnökkel tárgyalt. A délután során a tengelyhatalmak külügyminiszterei Manoilescu román külügyminiszterrel folytattak tárgyalást. Ez a tájékoztató tárgyalás délután félkettőkor kezdődött és délután fél 4 óráig tartott. A bécsi tárgyalásokról hivatalos közlést nem adnak ki, de a német sajtó hangjából megállapítható,hogy a tengelyhatalmak külügyminiszterei Délkeleteurópában olyan megoldást kívánnak, a mely a közös érdekeknek megfelelően nyugalmat, békét, megnyugvást és állandóságot hoz.”

A temesvári Dacia augusztus 31-én a bécsi tárgyalásokról Semmilyen döntőbíráskodás és semmi nyomás címmel ír a román küldöttség megérkezéséről. Szeptember 1-jén már a Koronatanács értekezletéről számol be. A Koronatanács figyelembe véve a német és az olasz kormányok ultimátumszerű közleményeit jóváhagyta a tengelyhatalmak bíráskodását a román–magyar kérdésben címmel öles betűkkel tájékoztatja az olvasót a Koronatanács 86-os számú közleményéről: „[…] 1. Augusztus 29-én a bukaresti királyi palotában Őfelsége elnökletével minisztertanácsi értekezlet zajlott. 2. Az értekezleten a Koronatanács összehívásáról döntöttek. 3. Augusztus 29-én éjszaka Őfelsége a Király elnöklete alatt lezajlott a Koronatanács értekezlete. 4. A Koronatanács a német és az olasz kormány ultimátum jellegű jegyzékeit mérlegelve elfogadta a tengelyhatalmaknak a román–magyar tárgyalásokra vonatkozó. bíráskodó jellegű döntését […]”

Az aradi Drapelul szeptember 2-án megjelent számában Corud aláírással a Lelkierő című cikkben az alábbiak olvashatók. „A jelen idő a nagy lelkierőé. Minden becsületes román át kell érezze, hogy mily nagy csapás érte az emberiséget. Épp ezért a megacélosodott emberi lélek tűr és szakadatlan dolgozik.

Mi románok tehetséges nép vagyunk, jelentős lelki értékekkel rendelkezünk, többek közt a lélek keménységével, hiszen e csodás nagy lelkierő tette lehetővé, hogy átvészeljük a nehéz időszakokat. Történelmünkben léteztek hősies idők és vészterhes korok, amit túléltek elődeink és őseink, a dákok és a rómaiak. Példájuk arra bíztat, hogy felemelt fejjel győzzük le az élet megpróbáltatásait. Ugyanakkor keresztény nép is vagyunk, és a keresztények erénye a reményteljes türelem és a szeretet. Keresztényként a legrégebbi időktől itt van a bölcsőnk, és egyházaink jótékony sugárzásában ezen a földön éltük át történelmünk nagyreményű pillanatait. Népünk létének alapja a rendkívüli lelkierő. Ezen ritka tulajdonság mutatja meg számunkra a tökéletesség útját. A távoli láthatáron népünk dicső nagy napjai tűnnek fel. Nemzetünk történelme tiszta gondolataink és győzelmeink alapját képezte. A románság vészhelyzetben és a döntő pillanatokban mindig felülemelkedett önmagán és a várakozások felett teljesített. Mindenki tudhatja – és azok, akik mellettünk voltak a nehéz pillanatokban tudják is –, történelmünk lapjain a győzelem, a hősiesség, a harc, az önfeláldozás és a hit ragyog, mindaz, ami miránk, románokra jellemző.

Lelkierőnk a szép gondolatok, az idealizmus és nemzeti létünk pajzsa. Erkölcsi győzelmünk ebben a tulajdonságunkban rejlik, legyünk tehát erősek életünk utolsó percéig, ahhoz hogy legyőzzük az előttünk álló nehézségeket.”

 

Közzéteszi: Géczi Róbert

Kép forrása: Horthykorszak.blog.hu