Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követően Kádáréknak szinte a semmiből kellett újjáépíteniük a Magyar Néphadsereget, amelynek kezdetben a „rend(szer)” védelme volt csupán a kizárólagos feladata. A ’60-as évek elején a szovjetek azt gondolták, hogy a NATO a háború első időszakában a fontosabb objektumok, létesítmények megsemmisítésére fog törekedni, így rakéta, bombázó és harcászati repülőkkel történő csapásokkal számoltak. A támadó erők egy része Magyarország fölött csak átrepüléseket végzett volna a távoli célok elérése érdekében, így nem csoda, hogy a légvédelem fejlesztése lett a forradalom utáni első feladata a rezsimnek. A Szovjetunió több oldalról jövő támadással számolt. A korabeli fegyverek, stb. hatótávolsága és a hírszerzési felderítési adatok alapján ki is tudták számolni, hogy honnan milyen erők támadása lehetséges, és azok Magyarország, illetve a szövetségesek mely területeit fogják megtámadni. A szovjetek tartottak a váratlan csapásoktól, ebben az esetben azzal számoltak, hogy a kis területű, de nagy népsűrűségű államok meg fognak bénulni.

Magyarország területére Olaszországból és az NSZK irányából vártak támadást. A felderítést éppen ezért kiemelten fontosnak tartották. A haderő riadókörletekbe történő gyors kivonulása, és a hadsereg és a gazdaság mozgósítása kiemelt szemponttá vált. A szovjetek az „előrejelzéseik” tükrében sem számoltak azzal, hogy védekező háborút folytatnának, hadászati terveikben a támadóháború kapott kiemelt szerepet. Nyugat-Európát atomcsapásokkal tervezték megbénítani egy esetleges harmadik világháború esetén. A nagyvárosok és a nagy ipari központok szétrombolását tekintették elsődleges céljuknak. Lényeges, hogy a ’60-as évek elején a NATO-nak több atomeszköze volt, de hagyományos fegyverzet terén a VSZ erőfölénye érvényesült. Egy esetleges háború során több támadási iránnyal is számolt a Szovjetunió: északi, középső és déli, ez utóbbiba tartozott volna Magyarország is. Varsó, és Prága iránya volt tőlünk északra a két fő célpont.

Több atomcsapással számoltak hazai és ellenséges területen, ami a kommunikációs eszközök megbénulását okozhatta volna. Így a háború első időszakában négy Magyarországnyi terület atomszennyeződésétől tartottak. A nagyvárosok elfoglalását sem a VSZ sem pedig a NATO nem tervezte, így feltételezhetően megsemmisítették volna őket, nem akartak időt és energiát az ostromukra fordítani, mint ahogy ezt tették a második világháborúban. Az atomeszközök indításának a felderítése lényeges kérdéssé vált. A gyors hadműveleteket, az alakulatok harckocsikkal és egyéb páncélos járművekkel való feltöltöttségét fontosnak vélték. Magyarországról a Duna, Ljubljana és Észak-Olaszország, illetve Graz irányába támadtak volna a magyar és a szovjet alakulatok, Ausztria semlegessége nem túlzottan izgatta a harmadik világháborús tervek készítőit, Jugoszlávia szerepe sem volt kezdetben tisztázott, később úgy gondolták, hogy a VSZ oldalára áll.

Kiss Dávid

 

Kép: T-55-ös tank tisztítása 1971-ben Tatán (Forrás: Fortepan)